Pirkó első dalos könyve

Soha nem találtam volna ki, hogy egy gyermek könyvet én rajzoljak tele színezhető figurákkal. Orsi, a legidősebb unokám, azt az ajándékot gondolta ki a kislányának, hogy készítsünk házilag egy daloskönyvet, és rajzoljam meg az hozzá illő képeket. A Nagyanyú lett a szerkesztő, nyomdász, énekpedagógus, és az én munkám lett a könyvkötészet és az illusztráció.
Amikor tanítottam, nem jelentett gondot, hogy a táblára varázsoljam az erdő állatait, a zöldségeskert terméseit és a számtan példák megértéséhez szükséges ábrákat. De hol van már a tavalyi hó?

Mégis nagyon örültem a feladatnak.
Először úgy remegett a kezem, hogy halványan elő kellett rajzolni magamnak. Elővettem gyerekkönyveket és gyakoroltam a békát és mackókat megrajzolni. Aztán belevágtam. Egyre jobban bátorodtam, felidéződtek az iskolai munkák, és nagyon örültem a lehetőségnek. Végül elkészült a mű, és "Virágéknál felgyulladt a világ", és Brumi táncot jár az óvóda bálban.Végül húskloppolóval átütöttem a tűfokát a23 oldalon és összevarrtam a könyvet. Szóval igazi fűzés lett!
Ma adjuk át a nagyanyu és a dédimama képével diszített művet, és várjuk a hatást. Ha megfelel, máskor is készítek nekik valamit. Legalább visszatér a tanítónénis életem öröme.

Párnák ajándékba

Amikor Svédországba utaztam, pénztárcámat tekintve nem sok ajándékot tudtam volna venni, de kitaláltam, hogy párnákat varrok a barátaimnak.Vettem hozzá szép anyagot és kicsit bolondos, foltos párnákat kreáltam. Örültek nekik, és mutogatták mindenkinek.
Mielőtt hazajöttem kaptam egy kedves ismerősömtől egy szatyor maradék anyagot.Nagyon megörültem, mert beleláttam az idei karácsonyt. Nosza, varrjunk karácsonyra is párnákat. Senkit nem kérdeztem meg, örülne-e egy párnának, vagy mást szeretne kapni, mert csak ezt tudtam volna adni. 12 díszpárnát sikerült összehozni, de ez nem volt elég.
Remélem, mindenki örült nekik, talán használni is fogják.
Máskor januárban kezdem el a varrást, hogy karácsonyra mindenkié készen legyen.
Mert még most is az a véleményem, vagy a gondolatom, hogy legjobban a magam készítette ajándékot szeretem adni. Talán ez a gyermekkorom emléke, amikor semmi pénzünk nem volt ajándékra, de mindig kitaláltunk valami kedves kis mötyürt.
A szeretettel készített apróságoknak mindig nagy sikere volt.
Ebben a reményben varrtam a párnahuzatokat.
                    BOLDOG KARÁCSONYT KEDVES CSALÁDOM!

Pirko pulcsija

Nagy lelkesedéssel fogtam Pirko pulcsjának kötéséhez.Azt hittem a régi kötés tudományom elég a mostani kötéshez is, de ez nem így volt. Először is elképzeltem egy tuti kis fodros kislányos tunika jellegű bebújóst, de a családnak más elképzelése volt. Jó, legyen, végül is ők tudják, mi a hasznos. Hoztam Svédországból színes fonalat, de épp azok a színek nem tetszettek. Jó legyen, elvégre ők fogják viselni napról-napra. Szürke. bordó lett.
Készítettem mintát, hogy megszámolhassam a kezdő számot, de elrontottam és megkötöttem az egész pulovert, de nagy lett. Jó, legyen kisebb, és felfejtettem. Volt még néhány problémám. és a végén azt hittem, nem tudom majd befejezni, de aztán mégis sikerült. Amikor átadtam, és Pirkó felpróbálta, akkor láttam, lehetett volna kicsit nagyobb, épp, mint az első számolás szerinti.
Mi ebből a tanulság?Hiába kötöttem sokat és szépeket a gyerekeimnek, unokáimnak, az idő elszállt és most újra meg kell küzdenem a sikerért.
Hála Istennek, megjött a kedvem a kötéshez és a mostani dédunokák száma szerint háromnak fogok kötögetni. Egy kisfiú cucc, egy kiskány holmi, és a harmadik, majd februárban megmutatja magát. Már elkezdtem egy vajszínűt kötni neki, szóval nem tréfálhat meg.
Csak a szemek száma. De csak a síma és a fordítotté, a dédunokák szeme nem!

Keresztyén Könyvvásár

December 2-án nyitott az első könyvvásásr, nekem első, mert én még soha nem voltam ilyen rendezvényen, sem vevőként, sem eladóként.Most a saját könyveimmel jelentem meg. Nagyon izgalmas volt részemre.
ALónyai utcai Református Gimnázium tornatermében helyzték el az asztalokat. Sűrűn egymás mellett álltak a kisebb nagyobb asztalok. Elhelyezkedés után imádsággal kezdődött a vásár. Monthy Tailer amerikai lelkipásztor imádkozott nagyon megrendítően, és megáldotta a könyveket. Nagy élmény volt nekem, hogy valaki,aki csak annyit tud a létemről, hogy hívő vagyok, és az írásaimmal szolgálom az Úr Jézust, megáldotta a könyveimet.
Nagyon sok vevő érkezett pénteken és annyi meglepetés ért, hogy alig tudom röviden összefoglalni.Néhány vevő név szerint keresett, másokat felismertem, pedig régen nem láttam őket.Örültem a találkozásoknak. Decsi Varga Erzsike költőnő unokája keresett fel, a nagymama bíztatására.Ő vigyázott a kisfiúnkra, amikor egy éves volt.Szerettük egymást.
A látogatóknak tetszett a könyvem és sokat megvettek belőle. Ennek is nagyon örültem.
A mellettem levő asztalnál árult egy nagyon kedves fiatal asszony, aki a " Közbenjáró imádságról" írt könyvet és egy mozgalom terjesztője is. Anyák a gyermekeikért, a Földért, az afrikai gyerekekért, stb témákat hirdetik és imanapokat tartanak a témában.
Sokat beszélgettem Lídiával, már amennyit a saját kis "üzletem" megengedett.
Úgy jöttem el este nagyon fáradtan, hogy Isten meghallgatta a lelkipásztor áldáskérő imáját. Emlékeztes szép nap volt. Gondoltam az édesapámra, biztosan nagyon örülne, hogy könyvvásáron meg lehet venni az írásaimat. Mindig arról álmodott, hogy a verseit kiadja. Most ketten árulnánk egy pulton.
Köszönöm jó Istenem, az első könyvvásári élményeket!

Megjelent!!!

Ma délután elhozta Péter az újonnan kiadott "Virágos katedrám" című könyvemet. Kicsit olyan érzés, mintha gyerekem született volna. Nagyon örülök!
A kivitelezés művészi, kifejező és érdeklődést keltő. Szép a borítója, és egy elsős tanító néninek szebbet nem is lehetett volna találni. Azt hiszem ez az én "kisunokám" Johanna műve volt, és neki köszönhetem a szöveggondozást, a javításokat és a művészi ihletet. KÖSZÖNÖM HANCSIKÁM!
A szerkesztést és az egész kiadást  fiam, Zsombor végezte, ezernyi munkája mellett, áldozatosan. Minden apró részletre odafigyelt, azt hiszem a szerkesztés tökéletesre sikerült! NAGYON KÖSZÖNÖM ZSOMBIKÁM! Péter, a kiadó, a fedéltervező, a tördelőszerkesztő, a nyomdákkal tárgyaló és intézkedő szerkesztő, egy gyönyörű könyvet tett az asztalra megint. Örülök, hogy rátaláltam erre az igényes ifjúra, úgy is, mint unokavő. PÉTER! NAGYON KÖSZÖNÖM A MUNKÁDAT! Tetszik minden, úgy ahogy van! Legyen sok ilyen szép munkád életedben!
KÖSZÖNÖM SALYÁMOSY ÉVIKÉNEK a reklámozás szolgálatát. Régóta hiányzik egy ilyen kemény háttér szolgálat, amely igen közeli lelki kapcsolat eredménye. Isten áldjon meg érte! SZOMMER HAJNALKÁNAK köszönöm a korrektúrát, amely emeli az elbeszélések igényességét és színvonalat, különösen, ha olyan alaposan végzik, mint ő! KÖSZÖNÖM HAJNALKA!
KöSZÖNÖM A JÓ ISTENNEK,  hogy megengedte érnem ezt a napot, hiszen annyi minden történt az első könyv megjelenése óta.
KÖSZÖNÖM egy névtelenség homályába burkolódzó patrónusomnak, hogy szóval és anyagi támogatással hozzásegített az új kiadáshoz.Adjon az úr helyette százannyit!
Tele van a szívem hálával ennyi szerető, segítő, bíztató rokonomért és barátomért.
Isten legyen velünk a terjesztés nehézségeiben is. Hiszem, hogy így lesz!

Csodák az utazásnál

Nem egyszerű dolog egyedül utazni olyan hosszú úton, mint Malmő Budapest. Kértem a jó Istent segítsen meg, mert egyedül félnék. Sok apró jelét adta a meghallgatásnak. Egy pót csomagot erősítettünk fel a bőröndömre, amire nem volt garancia. De a testvéremnek csomagoltunk bele, fontos dolgokat. Kértem, ne vesszen el. A kézi táskám 11 kg volt, ekkore terhet nem tudok felemelni. Kérten, hogy ne legyenek lépcsők, és legyen valaki aki segít le és felemelni a csomagom.
Nem volt lépcső sehol. Egy fiatal svéd fiú meglátta a tétovázásomat és megkérdezte segíthet-e. Végig kisért a segítőkészségével az úton.
A csomagról lejött a táska, de mégse veszett el, mert a kötelék összetartotta a két csomagot.
Nagyon köszönöm jó Istenem, hogy meghallgattad a kéréseimet!

Helena Boberg

Egy teadélutánon ismertem meg Helenát, akinek a képei bekeretezve kint vannak szobám falán. Nagyon tetszenek, és örülök nekik. Most az alkotó művésszel találkoztam.
Helena mesélt az életéről. Csak nagy léptekben, szóképekben tudom elmondani, mert egy tragikus élet kínjait nem lehet leírni, de mivel Isten segítségével jobban lett, és kiutat talált, mégis beszélhetek róla.Sok évig volt gyógyíthatatlan beteg. reménytelensége depresszióhoz vezetett. Valamelyik időszakban rehabilitáción vett részt,ahol isteni kijelentést kapott, hogy vegye kezébe az ecsetet. Úgy érezte, Isten ad neki valamit és elfogadta a lehetőséget. Vízfestményeiben kifejezte önmagát és a hullámzó kedélyállapotát.
Bemutatta ezeket a képeket és elmesélte a történetüket.
A képek egyértelműen a bizakodásfelé mutattak, és a gyógyulás jeleit láttuk rajtuk.
Helena képeit először a rehabilitációs központ karolta fel, és naptárat készített belőlük. Így egy kis kereseti forrás lett a festményekből. Ma képeslapokat fest, naptárakat ad ki és bátorító üzeneteteket ír a képek mellé. Így szolgálja mások javát.Isten segítségével ma egy kis kiadó vállalkozást vezet, amelyből megélhet egyszerűen, és elég erős az akarata, hogy alkosson.
 Nem felejtem el az arcát, sok szenvedés árnyékolta a szemét, és halk hangját, amelyben megnyugvás és bizalom volt Isten iránt.

Három nővér, plusz egy

Ma Sztináékhoz készülődtünk, ahol találkozni fogunk, mi, a négy nővér. Három édes, meg egy pót. Testvérek vagyunk, mert így érezzük, mert a szüleink azt akarták, hogy életünk végéig testvérként gondoljunk egymásra. Ma ezt a szeretetet éreztük egész nap. Sztina és a férje, Anders, Ingeborg és Májken velem akarták tölteni a napot. Talán még nem is volt ilyen alkalom az életben. Együtt voltunk négyen!
Elmondtuk egymásnak, hogy is volt akkor, amikor az édesapa azt mondta, hogy..., és én is elmondtam, hogy is volt, amikor anyukám azt mondta... Ebből a két indulásból látható, hogyan fűz össze két szálat Isten keze, hogy egy életre szóló barátságot teremtsen. Isten látta, hogy amit teremtett az mind jó. Nekem nagyon jó, hogy vannak testvéreim a távolban, szeretnek. Nekem nagyon megtisztelő, hogy már az ötödik generáció akarja folytatni ezt a kapcsolatot.Nekem minden nagyon jó, amit általuk elértem az életben.
Kedves Nővéreim! Nagyon köszönöm, hogy ennyire szerettetek akkor régen és azóta egyfolytában. Isten áldjon meg benneteket családotokkal együtt! Magda

Izgalmas kedd

Reggel elolvastuk a Mai Igét. Jó volt hallani újra, hogy Isten tudja a csillagok nevét és az egémet is. nevemen szólít, amikor beszélni akar velem.
Majken nem látja olvasni az Igét, és nagyon megható volt hallani, hogy marasztal, mert olyan jó hallani az Isten üzenetét.
Erre a napra időzítették az Üdvahadsereges asszonyok látogatását. Este jönnek tizen tizenketten.Nagy tiszteletben tartom ennek a közösségnek a misszióját, mert ők elmennek és felkeresik a drogosokat, a bárokat, az iszákosokat, és akár a hátukon is, de kiviszik őket arról a helyről. Megetetik, tisztába teszik és segítik őket a változáshoz. Egyszer szemtanúje voltam, hogy Stockholmban Thomas cipelt egy narkós fiút a vállán. Akkor ő még csak 16 éves volt.És ez néha életveszélyes küldetés volt!
Végül nyolcan jöttek el, Igével és virággal köszöntötték Majkent az új otthonában, és engem a látogatás alkalmával.Lehetőségem adódott, hogy beszéljek a barátságunk kezdetéről,és a háború okozta szenvedésről. Egy órán keresztül figyelmesen hallgattak.
Egy CD-t kaptak tőlem ajándékba, amelyen svédül meséltem el a gyermekkorom főbb eseményeit.
Azóta megkeresnek emailen és beszámolnak a hallgatás közben átélt érzésekről. " Mi ezekről nem is tudtunk!" Nálunk azt jelentette a háború, hogy hétvégén nem vehettünk benzint!" Hallottuk, hogy a német repülők húznak felettünk, szálltak Norvégia felé bomba terhükkel, és mi aggódtunk, hogy esetleg itt is ledobnak belőlük. És tudtunk arról a vonatról, amelyik finn gyerekeket mentett ki a finn övezetből titokban, éjjel,az Északi Sarkon keresztül. Féltettük a gyerekeket."
Szeretettel gondolok rájuk, az esti beszélgetésre.

Jönköpingi temető

Vasárnap délután elvittek a jönköpingi temetőbe. A világ legszebb temetőjének tartom ezt a sűrű fenyves erdőbe telepített temetőt, ahol a dimbes- dombos tájon magas fenyőfák alatt nyugszanak az előre mentek. Este a síroknál égtek a gyertyák, és a dombokról ráláttunk a völgyben égő mécsesekre. A legmagasabb dombon áll egy magas kereszt, hirdeti, hogy feltámadunk. A sír nem tarthat fogva.
A temetőben Mertha mama és Elof papa sírjánál álltunk meg, tisztelettel emlékezve életükre. Az unokák  nagyszüleiknek állítottak emléket, a dédunokák a dédszülőknek, de én kit tisztelek bennük.
Kik voltak ők nekem? Hogyan alakult volna az életem, ha 1945-ben Elof papa nem gondol a háborúviselt gyermekekre szeretettel és segítő szándékkal? Mi lett volna, ha az én ákom-bákom köszönő levelemre nem fogad a szívébe az egész család? Ki mondaná nekem 66 év óta, hogy Kishúgom? Eljutottam volna egyszer is Svédországba nélkülük? Biztos hogy nem. De ők szerettek ismeretlenül is, segítettek azzal, amijük volt, és hűségesen megtartottak legjobb barátjuknak. Vagy inkább rokonuknak. Csak álltam a sírnál, és megköszöntem a jó Istennek, hogy ennyire szeretett engem, hogy nekem adta pótszűlőknek Mertha mamát és Elof papát.

Piros kis faház

Azt gondolnánk, hogy aki olyan rendezett körülményekbe születik, mint Erik, az csak boldog lehet. Az országuk a világ egyik leggazdagabb országa, a szülők sem földönfutók, ősi gyökerek kötik őket ahhoz a néphez, tájhoz. Minden rendben. De ez nem így van! Sok betegség nyomorítja őket, és Eriknek is megvan a maga baja. A betegség elvette tőle a barátait, az egész boldog ifjúságát. Még állást sem kapott hosszú ideig.
Most kicsit javult a helyzet. Van állása, és a szülei kivettek neki egy kis piros faházat az erdő közepén. A ház 200 éves és tüneményes. Most van barátnője is, és elkezdheti az ifjúsági társas életet. Isten segítse gyógyuláshoz, egészséges élethez!
A házikó egy erdei tisztáson áll néhány hasonló kis házzal körülvéve. Ott is fiatal lakók élnek, kis gyerekekkel, a városból telepedtek oda.Egy több száz éves rücskös fatörzset fektettek a ház elé, és megfeketedett gerendák fedik a mennyezetet.
A sűrű erdő mélyén egy ilyen kis manó-lakban élni, igazi boldogság lehet. Megújulás, gyógyulás, életkedv.
És ez nagyon kellett már ennek a jószívű, kedves fiatalembernek.

Aranyketrecben

Délelőtt meglátogattuk Gunt, Majken sógornőjét egy idősek otthonában. 93 éves, ágyhoz kötött, és kiszolgálásra szorul. Az időse háza és az othhonok apartman jellegűek, és minden ápoltnak három váltásban saját gondozója van. A folyosókon antik bútorok, festmények és használati tárgyak, ezeket az elhúnytak hagyatékából gyűjtötték össze. Kis életképeket raktak össze belőlük.Gun a saját gyönyörű bútoraival rendeztette be a lakását. Szobrok, festmények, finom porcelán készletek, és szőnyeg csodák . Kis kanapé, fotelek, hímzett díszpárnák, és sok, sok virág.
Egy állítható ágyon feküdt, régi hercegnői tündökléséből csak a környezet maradt, ő már egy jelentéktelen kis idős nénike, de azért nagyon örült nekem ls emlegette a magyarországi utazásaikat. A szüleimet nagyo szerette és sokat beszélt róluk. Aztán jöttek az ebéddel, lazac kapormártással, és édesség. Gun nem akart enni, csak panaszkodott és sírt.
Nehéz megérteni, még akkor is, ha unalmas és fárasztó lehet ágyban tölteni a napokat. De ha egyszer látta volna a mi időseink helyzetét, talán máskép örülne a szép otthonának és a tökéletes kiszolgálásnak. De most többet panaszkodik, mint amit elbír a családja. Szegény Gun!Megkapott mindent az életben de nem tanult meg tűrni. Bizony nem is könnyű! Vígasztalgattam, de azt hiszem teljesen reménytelenül. Nem gondolom, hogy valaha is látom még!

Annáéknál

A magyar estet Annáéknál rendezték meg. Szeretnék egy kicsit elidőzni az otthonuknál, mert Anna kiváló lakberendező, és igen kreatív. A ház előtt egy vasüstben lángolt a tüzifa, jelezte, hogy itt lesz a buli.Hófehérre festették a padlót, a mennyezetet és az összes bútort. Rengeteg régiséget gyűjtöttek össze és ezek mind jól megtervezett helyen, asztalon, polcon, vagy falra kiakasztva szédítettek engem.Legalább 6 cserép fehér orchidea is illatozott a szobában. Gyönyörú otthonuk minden részlete lakberendező újságba való. Néhány ötlet Annától: Sajt tálban régi kendercérna, orsóval együtt, régi ollók és spulnik. Egy kisebb sajt tálban gyöngyházgombok csillogtak.Egy régi fürdőszoba fogason, amire rózsákat festett, palatábla lógott, régi tojáskosár és egy apró retikül. Egy polcrendszeren kézműves tárgyakat állítottak ki, szörmebárányokat, filc angyalokat, apró csészéket és még mást is.A terített asztal dísze egy zuzmó tál volt amarillisz hajtással, ami szintén zuzmó csomagban nyiladozott, és mindezt egy kedves, giccses angyalka vigyázta. A zuzmó rénszarvas eledel. A látvány csodálatos volt! Amikor elment a vendégsereg, Anna megmutatta kötött kincseit, és bíztatott, hogy nosza, kössek a családnak. Igazás kedves volt, szerány és meggyőző.Régi szenvedélyemet felszította újra. Alig várom, hogy otthon legyek a fotelomban. Aztán születhetnek a sapik.

Magyar est

Napok óta lázban égnek Annáék és Elisabethék, mert szombatra meghívták az egész rokonságot egy magyar vacsorára. Annáék amikor itt voltak Ibolyánál és Zsombinál vacsoráztak és nagyon ízlett nekik a lecsó. Ezzel akartak kedveskedni a rokonaiknak. Aztán jöttek receptért. 6kg paprikából készült, de náluk nincs lecsó paprika, darabonként veszik jó drágán. Bulgurt főztek bele és sok fűszeres kolbászt.34-en jöttek el, és egy nagy kört alkottak és így osztottam ki az ajándékokat, mint egy Mikulás. A gyerekek még a barátaikat is elhívták. Nehéz perceket szereztek nekem, mert nem így akartam átadni kevéske ajándékaimat.Végül jól sikerült minden.
Majdnem mindnyájn voltak már Magyarországon, szeretettel gondoltak vissza az itt eltöltött napokra és még a főztömet is emlegették. Nagy tisztelet vett körül és éreztem a szeretetüket.Nagyon szép este volt! 

Mindenszentek napja

Egy kiadós ebéd utám Anna és Andera jött értünk, hogy kivigyen a temetőbe, és gyertyát gyújtsunk Thore sírjánál.Nagyon sok kedves emlék fűződik a nevéhez. Szeretettel viselt godot ránk, és amit csak meg tudott venni, azt elhozta a gyerekeinknek. Nár régen meghalt, 55 éves volt csak de addigra teljesen tönkre tette a cukorbetegség. Megvakult, és a veséje is leállt. Végül egy beteg otthonban áplták, de Majken mellette volt egész nap. Aztán elment. Most az emlékek szépítik a gondolatainkat. Fehér virágot vettem és azt tettük vázába.
Scédországbn gyönyörűek a temetők. Hatalmas fenyőfák alatt nyugszanak a holtak, és néhol csak egy hatalmas kőszikla van a sír helyén, Nem fektetik a koporsót, hanem állítva temetik el. Csak egy kicsike kertecske van a névtábla előtt. Kb 20 cm-szer 50 cm. Ebbe ültethetbnek virágot, és Májken, amíg bírta, minden hétemn friss cserpest vitt kia sírra, Most Elisabeth díszítette fel, fenyőgallyakkal, 5 cserép csarabbal, és olajmécsessel.Minden sír ápolt, tele virággal és égtek a mécsesek.
Margaréta sírjánál , aki Anders fiatalon meghalt édesanyja volt, apró ajándékokat is találtam. Angyal szobrocskákat, síma kövön írással"A legjobb édesanyának!" És falevelekből sodort rózsacsokorral.Az unokák levelet írtak és elhelyezték a virágok közé.Nagyon megható látvány volt.Egy szívet is készített Anna a sír elé mohából és feldiszítette ünnepi koszorúként, gyönggyel, szalaggal.
Sokszor gondolok arra, hogy itt nálunk hogyan gondozzuk a sírokat, az emlékeket, és mit tanítunk erről a gyerekeknek. Tanulhatunk tőlük!! Nem minden pénz kérdése.

Végre zuhany!

Napok óta küzdünk a hideggel, még meleg víz sincs, mert a pumpa eltörött, szerencsére nem a lakásban. Így aztán csak cicamódra mosakodunk, és fogmosó víztől lefagy a nyelvem. Még a párnázott székre is tettem egy meleg takarót, olyan hideg volt.Féltema betegségtől, és nem alaptalanul.Májken várta a meleg vizet és nem engedett mosogatni, de a harmadik napon már melegített vizet a tűzhelyen.Ma reggel végre megérkezett a meleg víz és egymás után zuhanyoztunk. Majken kérte, legyen melegebb a lakás hőmérséklete, mert általában 19-20 fok van. A lakás alatt nem klakik senki ezért nincs is fűtés. A padló úgy húz, mint a pincében a beton. Kaptam egy gyapjú kötött zoknit és ez sokat segített rajtam. Aztán elgondolkodtam. Ragnhild barátnőm télen sem fűtött soha.Emeletes házban lakott itt Slillingarydban.
 A család leveti a cipőjét az előtérben és elég nekik a zokni. Batiszt blúzban szaladgáltak a csajok, és úgy tűnt, mintha forró nyár lenne.De csak úgy tűnt.Arra kellett rájönnöm, hogy én vagyok elkényeztetve, és nem edződtem meg.
Svédországban nem fizetnek vízszámlát, a fűtés is ingyen van, csak az elektromos áramért fizetnek egy kis összeget. Ezért aztán folyton zuhanyoztam, legalább addig jó melegben voltam. És micsoda zuhanykabinban történt mindez! Éljen a meleg víz!

Majken alig lát

Nagyon lehangoló nézni, hogy Majken már alig lát.Nehezen végzi el a legfontosabb feladatokat. Tapogatva keresi a kulcslyukat, és a levélláda zárját.Már régóta nem tuja elolvasmni a mai Igét, most minden reggel elolvastuk.Sokszor mondja ezt a mondatot: Amikor még láttam... és nekem majd megszakad a szívem érte.Máskor azt emlegeti, hogy fogyatékos lett. Ha jobb percei vannak, akkor belenyugvó hangon a lelki békességről beszél, és komolyan is gondolja, ha a jót elvettem, akkor ezt is türelemmel kell elviselni, de még így is nagyon szomorú a helyzete.
Sokat emlegetjük a régi találkozások emlékeit, a vidám perceket és ez jót tesz neki. Nevetgélünk az ügyetlen dolgainkon, a különbségek megélésén, és a nyelvi nehézségeinken. Első látogatásuk alkalmával Káptalanfüreden vettünk ki mindnyájunknak egy nyaralót, négy szobával, de nem épült fel a ház, és mi egy félkész kétszobás, ágy nélküli nyaralót kaptunk. Az út olyan hepehupás volt, hogy a Volvó alja folyton a földet súrolta.Mégis jól éreztük magunkat és kedves élményekről tudtunk beszélni. A gyerekek szerették a rántott húst, ez is jó téma volt, meg a siófoki halvacsora, ahol a csípős levest próbálták megenni. Akkora tál rántott halat hozott a pincér, hogy egy hadseregnek elég lett volna.
Az iskolai életből is kerestem mulatságos történeteket, hadd nevessen egy kicsit.
Neki nehezebb az élet, mint aki világtalanul születik, mert most kell idős korban megtanulni a hiánnyal együtt élni, és a belső látás képességét felfedezni.
Nagyon kérte, maradjak még nála. Aggódom érte, és nehéz volt ott hagyni, de tudom, hogy élete Isten kezében van, aki nagyon szereti és megváltja életét a teljes sötétségtől. Uram! Irgalmazz neki!  

Konyha ablakból

Naplót írtam Svédországban és amikor megtudták, htetlenkedve kérdezték: Mit tudsz írni, hiszen még nem is történt semmi. Hát például ezt:
A konyhában üldögélek és gyönyörködöm a kilátásban. Az ebédlő asztal végén két cserép virágzó ciklámen szinesíti a hervadó öszi tájat. Benn minden hófehér, kinn aranybarna és rőt vörös. Szemben velem néhány juharfa áll, már alig van rajtuk levél. Elin ezekből a juhar levelekből rózsát tud sodorni. Majd megpróbálom én is.Szarkák ugrálnak a mezőn, felszállnak a fára, de nem látom értelmét a nagy igyekezetüknek.A fák mögött terül el a katonai gyakorlótér- Nem sok katona gyakotlatozhat rajta, mert elég kicsi. A túlsó végen néhány aranyos kis piros faház áll, az egyik olyan kúria stilusú. Felvonták előtte a svéd zászlót. Otthon van a gazda.Ebben a szép vonalú házban bútorüzlet nyílik hamar. Egy fiatal dán házaspár antik francia és dán bútorokat fog kiállítani. Sajnálom, nem fogom látni, pedig szeretem a szép berendezési tárgyakat.
Aztán arra gondolok, mit nekem a dán, vagy a francia bútor, amikor a barátaim otthona tele van szebbnél szebb régi és új svéd bútorral. Stilus felsőfokon. Ennyi legyen elég, mert haza is akarok jönni!

Éjszakai élet

Elég rossz alvó vagyok, itthon is megtörténik, hogy reggelig le sem húnyom a szemem. Az első éjszaka fáztam. Egy idő után elindultam felfedező útra és meleg takarókat kerestem. A gardrob szekkény felső polcán találtam is, de nem értem el. Erre, arra felálltam, megpróbáltam csendben kutatni. Aztán voltak más gondjaim is. Fájt itt, fájt ott. Nem hagyott aludni. A harmadik éjszaka volt a legnehezebb, mert akkor egész éjjel szólt a rádió. Szegény Májken elaludt, mielőtt kikapcsolta volna. Megparancsoltam magamnak, hogy szót se ejtek róla és nem mutatom, hogy állva elalszom. Arra gondoltam, lehet, hogy a hírek érdeklik, de az is lehet, hogy nagyon magányos és emberi szóra vágyik.
Milyen érdekes, hogy öregségünkre , még ha fáraszt is néha, társaságra, mozgalmas környezetre vágyunk. Emlékszem fiatalasszony koromban sokat adtam volna egy kis csöndért és a nyugalomért. Majken most árulhatna magányt. De ki venne?

Svéd november

Ma sötét volt reggel, még 9 órakor is. Nyírkos , szeles időben indultunk vásárolni. Majken beindította a kis kerekes járókeretet, amelyre kosarat is tettek. A " miniautó" kint maradhatott az üzlet előtt és én csodálkoztam az emberek megbízhatóságában. Régen azt mesélték, hogy a svédek a lábtörlő alá teszik  kulcsot, amikor elmennek otthonról, és ha valaki szükséget szenved, bemehet. Ihat egy kávét, vagy tejet. Szépen rendben hagy mindent maga után.Ez már nincs így, de azért sokkal jobb a helyzet, mint máshol.
Este arról beszélgettünk Elisabethékkel, hogy pár év múlva nyugdíjasok lesznek, és akkor egy-egy hónapot Magyarországon töltenek. Nem csodáltam, hogy várják a napsütést.
Aznap este hálát adtam azokért a fényes napokért, amelyeket egészen természetesnek vettem mindig. Majkennél hideg volt, fáztam még éjjel is. Holnap melegebben öltözök fel, végül is Északon vagyok.
A svéd november barátságtalan volt, de a barátaim szeretete megszépített mindent.

Bizakodó könyvkiadás

Isten megengedte érnem azt a csodát, hogy az első elbeszélés kötetem elfogyott.Egész esztendőben terveztük, hogy újra kiadjuk átdolgozott, újra szerkeszetett, és bővített formában. Hetek óta nagy munkában van a családom, mert ők vállalták a munka terhét. Csodálom a kitartásukat és az elszántságukat, hiszen mindenkinek van munkahelye, privát élete. Mégis mellém álltak ebben a kérdésben. Most érünk a finishbe és nagyon izgalmasan telnek a napok. A legutóbbi összjövetelünkön a borítót beszéltük meg, az is megújul. Nagyszerű üzenete lesz az új fedélnek. Köszönöm az unokáim kutató munkáját! A bevezetőt és a szakvéleményt kiváló tanítványom és igazgatóm írta. Meglepődtem, mennyire szivélyesen ajánlották fel a segítségüket. Remélem sokan fogják elolvasni..
Ebben a megújult kötetben szerepel a "Ferie hazamegy" című írásom, amellyel sok embernek szereztem örömet. A "Jolika írni tanul" írás méltó párja. Nagy élmény, hogy írás közben átélem újra azokat a hónapokat éveket, amelyeket idézek, látom a gyerekek csillogó szemét. Tudom, minden elbeszélés alapja a megtörtént esemény, a szeretet pecsétje hitelesíti ezeket. Unokáim kedves mondásai, a velük töltött felejhetetlen idő mindenki számáta tanulságos lehet. Érdemes és hasznos a kicsinyeinknek megadni minden elképzelhető jót, és akkor látni fogjuk az eredményt. Én sok-sok mesét és  hagyománytisztelelet ajándékoztam nekik. Hogy ők hogyan viszonozzák? Benne lesz a könyvemben.
Az az álmom, hogy sok tanítóhoz jusson el a Virágos katedrám című könyvem, és sok reménytelen ember kapjon erőt az újra kezdéshez.
Nagy dolgok történtek már eddig is, a kiadással kapcsolatos munkákban, hiszem, hogy Isten segít a terjesztésben is.Csodák sorozata a mindennapi életem, de majd ezekről _ha Isten éltet_majd a következő könyvemben írok.
A könyvemet dedikálom a Keresztyén Karácsonyi Könyvvásárban, Lónyai utcai Református gimnázium.Kinizsi utca 5-7. December 2 és 3-án Péntek du kettőtől, este húsz óráig, és szombaton reggel kilenc órától délután ötig. Mindenkit szeretettel várok!

Étlap

Vasárnap: Füstölt karaj, tejszínben banánnal sütve,fagylalt áfonyával.
Hétfő:Paradicsom leves, ostkaka, áfonyával.
Kedd:Sült hal kaporszószban főtt krumpli, borsó. Friss málna tejszínnel.
Szerda:Vastag kolbász almában sütve, krumpli püre, fagylalt, csokoládés öntettel.
Csütörtök:Rakott káposzta lekvárral, csipkebogyóleves tejszínnel, keksszel.
Péntek:Füstölt sonka krumplival. együtt sütva apró kockákban, tükörtojással,csipkebogyó leves.
Szombat:Fűszeres kolbász mustárszószban, fagylalt.
Este:Magyaros ebéd, lecsó, kígyós rétes, torta
 Vasárnap: Richardéknál ebéd
                 Csirkepörkölt, rizzsel, salátával, sütemény
Hétfő:Paradicsomleves, ostkaka tejszínnel lekvárral.
Kedd:Kennethéknél
         Lazacleves, rizsfelfujt lekvárral, tejszínnel.
Szerda:Rákfelfújt virslivel.
Csütörtök:Stináéknál
                Csirkepörkölt rizzsel,almapáj lekvárral, tejszínnel.
Szombat: Elisabethéknél
               Bélszín, csirkemell szeletben sütve, marinírozott, eper torta tejszínnel.
Azért szerettem volna leírni a két heti étrendet, hogy bemutassam milyen is a svéd konyha, de ebből a leírásból ez egyáltalán nem derül ki. A leveseket készen vették dobozban. Nagyon finom volt mind. A pörköltet egészen másképp főzték, hagyma nélkül. Nagyon jó volt! Minden ételhez kínáltak vörös áfonya lekvárt, vagy zselét. A salátába dinnyét vágtak, bébispenótot tettek és mogyorót, paradicsom, paprika, és még ki tudja, mi volt benne.A lazacleves kenterbe vert mindent, olyan finom volt.
Régen tejet tettek az asztalra és vajas kenyeret ettek az ételhez, de tudják, hogy én nem kérek se tejet, se vajas kenyeret és így ezt nem kínáltak.
Svédországban kiszámolják az adagot, egy-két szem krumpli és annyi szelet hús, süteményből három félét tesznek tálcára és mindenki fajtánként egyet vehet. Kávét kétszer kinálnak, de én nem ittam egyet se.
Gyönyörűen terítettek, és gyertyák égtek mindenhol. Nagyon fínomakat ettem és a szemem is élvezte a dekorációkat.

Mimi

Ez a neve annak a kedves kézimunka üzlet tulajdonosnak, akinél a fonalakat vették nekem. Közben szó esett arról, hogy mennyire szeretem a folt varrást, és egy csomó foltos ajándékot vittam ki. Mimi csak nézett, és egyszerre kihozott a függöny mögül egy nagy szatyor maradék anyagot. A legszebb IKEA. stilusú tisztea pamut anyagokat és a kezembe nyomta. Varszogud! ami annyit jelent, hogy tessék ez a tied. Levegőt is alig kaptam, mert nagyon nahgy érték a számomra, különösen így karácsony előtt. Azon az éjszakán sem tudtam aludni. Jó néhány terítőt, párnát megtervezetem. Mostmár csak a varrógépemet kellene megjavítattatni. Csak tűt kellene cseréli benne, de ezt nem tudom, mert be van rozsdásodva a tűágy. Csak műszerrel lehet ki és betenni a tűket.
Ahogy kérés nélkül kaptam a jó Isten ajándékaként ezt a sok hasznos maradékot, hiszem, találok segítséget a tűkhöz is.
Ehhez a témához tartozik, hogy egy piros ágytakaróhoz kerestem darabokat, ezt nem vettük, hanem a baráti körben kérdezgettem nem maradt- e piros-fehér anyaguk, mert Hancsikáék ilyen takarót szeretnének, és itt csak egy színűt kaptam. Szinte mindenkinek volt egy kevés anyaga, mert karácsonyra külön díszítik a lakást. Ehhez piros, piros mintás anyagot vesznek. Náluk nem divat a piros-zöld, sem a piros-fekete. Szerintem éppen elég anyagot hoztam a takaróhoz. Izgatottan várom, hogy varrhassam.
Mimi áldásos tevékenysége 20db cica gombbal és 15 lepke gombbal ért véget. Köszönöm Mimi!

Halló, Dédunokák!

Még hétfőn este elvitt Elisabeth, Májken lánya, egy kézimunka üzletbe. Jól ismerte a tulajdonosnőt.Fonalat akart venni a dédunokáimnak. Ő csak sapkákra gondolt, de annyi fonalat vett, hogy pulcsikat is tudok kötni belőlük. Tardi-Bardi egy türkizkék, türkiz zöld, drapp- narancssárga csíkos együttest kap, Pirkónak a piros, rózsaszín és lila árnyalatait választottam, a kis Barackmagnak pedig vajszínűt.Remélem marad annyi a fonaklakból, hogy egy kis horgolt színes babacsodát készíthetek a februári dédunokának.
Azon az éjjelen nem tudtam aludni, csak terveztem a kötésmintákat. Már azt hittem, soha nem fogok kötni és lám mit tesznek a dédunokák!Halló kicsikéim! A dédimama újra köt!

Egy kis ijedelem

Majken lakásában valami nem volt rendben. Azt gondolom, nem száradt ki a nyári óriási beázás óta. Folyton fáztam, és még az ágyat is jégveremnek éreztem. Nagyon megijedtam, féltem a meghüléstől, és szerettem volna azonnal hazajönni. Végül pót ágyneműkkel, vastag termovelúr kabátkával vastag gyapjú zoknival valahogy átvészeltem a hideget, de a meghülést mégsem kerülhettem el. Kicsit fáj a torkom, és a fejem. Az igaz, hogy Északra csak meleg gyapjú ruhákban szabad utazni, mert ott másféle hideg van. A levegő páratartalma nagyon higed, ha lehül. Ezt éreztem New Orleansban is télen, Igaz az nem Északon van hanem Délen.
Eszembe jutott az én kedves unokám, Julcsi, aki a múltkori svéd utam után most megkérdezte, nem lesz-e sok a két hét. Akkor is elfáradtam bele. De azért két hetet akartam a barátnőmmel eltölteni. Majken kért, maradjak még egy kicsit vele. Nagyon sajnáltam, de nem maradhattam. Várt a családom itthon és most elfáradtam a kintlétben. Nagyon vártam a hazautazás napját.Hálát adtam Istennek, amikor leszállt velem a repülőgép Ferihegyen. Nagyon jó itthon!

Istentisztelet hétfőn délután kettőkor

A barátnőm családjával együtt az Üdvhadsereg nevű szervezet tagjai. Skillingarydban is van gyülekezetük és ha kint töltök egy kis időt, mindig elmegyek az összejövetelükre. Hétfőn délután kettőkor volt egy istentisztelet, amelyre én is elmentem. Sokat énekeltek, harmonikán, gitáron kísérték az énekeket. Mindenki szolgálta valamilyen módon. verset mondtak, történetet olvstak fel, szólót énekeltek, vagy duettet. Majkent sem hagyták lenn ülni csak azért mert már idős. Ő is a kórusban énekelt.Az igehirdetés rövid volt, de szép üzenetet kaptunk.
A közös imádság után terített asztalnál kávéztunk, süteménnyel  is kínáltak. Holger Storck ült velem szemben, akinek ruhaüzlete volt régen, és szép emlékeket őrzök a vásárlással kapcsolatban..
A kávézás után egy előadást hallgattunk meg Iréne Wernerhagtól, a foltvarrásról. Hozott is néhány takarót, amelyeknél szebbet soha nem láttam és azt hiszem nem is fogok. Iréne misszionárius volt Pakisztánban 20 évig a férjével együtt. Erről az időről is beszámolt. Amikor nyugdíjba vonultak, egy kis varrodát nyitott és takarókat varr. Tökéletes technikai tudással rendelkezik, de minden részlethez igei üzenete is volt.
Egy CD-t adtam Irénének, ő pedig postán küldött néhány álomszép foltmunkát.82 éves, vidám, szép, energikus, és tele van Isten iránti alázatos szeretettel. Élmény volt megismerkedni vele!
A CD-mre válaszolt és meghatottan írta le, mennyire megérintette a háborús gyermekkorom története.
Mindenkinek adott a jó Isten lelki ajándékot, hasznosan kell felhasználnunk!  

Kifogyhatalan mesék

Az első beszélgetésből alig értettem valamit, és azt gondoltam ,hogy hagyom majkent beszélni, és majd hallgatok.De aztám ráismeretem régen használt szavakra és megbátorodztam. Nagyon hiányos a nyelvtudásom, folyton röstelkedtem miatta, mert olyan szépen szerettem volna elmondani a történeteimet, ahogy ezek magyarul élnek bennem.Másnapra elég jól belejöttem és azután sokat meséltem neki is, és a nagy családnak is.
Felelevenítettük a barátságunk kezdetét. Elof papa a három kislány kinőtt ruháival felkereste a Redda Barnen Aktion-t és elküldte a háborúviselt gyermekeknek. Én kaptam meg az egyik csomagot. Akkor voltam 6 és fél éves.Akkor tanultam írni és anyukám bíztatására megköszöntem az ajándékot. A kék kis kabát Sztináé volt, Májken legfiatalabb húgáé. Még egy kis brosstűt is tett a gallérjára, hogy örüljek neki. Nagyon kedves volt tőle!
 Évek múltak el, és mi a nyelvtudás hiányában is jól megértettük egymást. 1964 táján a férjemmel esti tanfolyamra iratkoztunk be és akkor kezdtünk svédül tanulni.Először a férjem látogatta meg őket, majd évről évre utaztunk egymáshoz. Hol ők jöttek, Májken a családjával, hol mi mehettünk hozzájuk.Nagyon sok kedves, mulatságos történetet őrzünk ezekkel a látogatásokkal kapcsolatban. Mosolyogva, nevetve emlegettük ezeket.
Aztán meséltem a családunkról, az unokákról és a dédunokákről. Érdeklődéssel figyelt minden apró mozzanatra.
Végül a tanítványaim mulatságos mondásaival vidítottam Majkent.
Ő is mesélt, de mindenkiről csak jót mondott, szép történetei voltak, és ebben példát adott nekem. Csak így szabad emlegetnünk egymást és a múltat!  

Budapest- Malmő Sturup

A testvérem vitt ki a repülőtérre, ahol alapos vizsgálat után a beszállótérbe jutottam. Anna és Anders, a barátnőm unokája férjével  velem együtt utazott, mert ők itt töltöttek egy rövid hétvégét. Nagyon jó volt, hogy együtt utaztunk.
Nagy élmény volt számomra, hogy ittlétük alatt a családom minden tagja kivette  részét a vendéglátásból, és a nyelvtudásukkal élvezetes beszélgetések jöttek létre.
Wizz Air repülővel utaztunk Malmőig. Gyönyörű idő volt és megelevenedett Selma Lagerlöf Nils Holgersson regényének első fejezete, ahol a kockás kendőkhöz hasonlította a mezőket. Fentről így látni a legelőket, szántókat. Jó volt visszagondolni azokra az iskolaévekre, amikor a " felveszem a varázscsizmát" kezdetű mondattal bevezettem egy képzeletbeli utazást, amelyben felhők szélére ültünk és lelóbáztuk a lábunkat. Mind, az össze gyerek. Élveztük a mese érdekességét, szépségét.
Aztán leszálltunk és Anders kocsijával még három órát utaztunk Skillingarydbe. Skonéban, a 300 évvel ezelőtti utolsó háborújukban elnyerték Dániától ezt a szántóföldet, szélmalommal tele kedves síkságot, ahol végig zuhogott az eső. Ezen a területen lombhullató erdők nőnek, gyönyörű színük volt, még az eső sem tudta elvenni a szinek változatosságát. Szmólandban, fenyőerdők fogadtak és ott már sütött a nap. haragos zöld és aranysárga , az mentén rőt vörös bokrok, meg a hideg kék tavak kápráztatták a szemem. gyönyörú volt minden! Így fogadott Svédország.
Barátnőmmel átöleltül egymást és egy pillanat alatt átéltük a régi élményeket.
Nagyon fínom ebéddel várt és érződött rajra, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy nekem szép nyaralásom legyen. Sikerült! Köszönöm Majken!

Előkészület

Már augusztusban szerettem volna meglátogatni a barátnőmet, aki több, mint barátnő, helyesebben mondva a nővérem. 87 éves elmúlt és szinte semmit sem lát. Ezért olyan otthonba kellett költöznie, ahol kéznél van a segítség. A költözés késett és Majken nagyon kimerült. Október végére tűztük ki az én látogatásom idejét. Közben nekem egy betegséget kellett legyűrnöm, amit Isten segítségévek eltávolítottak az orvosok.
Amikor végre megnyílt az út feléjük, megkérdeztem tőlük, minek örülnének legjobban. Patchwork ajándékot kértek. Jó néhány párnát és terítőt varrtam egészen addig, amíg a varrógépem is kimerült bele.Szerettem volna örömet szerezni nekik, hiszen az elmúlt 66 évben ők tettek értünk nagyon sokat, és találékonyan szereztek örömet a gyerekeinknk és hasznosan segítettek bennünket. Készültek a párnák, sütöttem a kígyósrétest és izgultam az utazás miatt. Az előkészület ideje elmúlt, behúztam a bőrőnd zárját, jó utat!

Nosztalgia az erdő után

Nagyon szeretem az erdőt. Ezt már mindenki tudja rólam, mert annyit írok róla. Ezen a hűvös, kissé barátságtalan októberi délutánon visszagondolok azokra az őszi napokra, amikor a tahi nyaralónkból kirándultam a közeli erdőbe. A fenyő illatú tiszta levegőben akkor is gyönyörűség lett volna sétálni, ha nem találtam volna ezer apró kincset. Nekem ugyanis kincs a toboz, a szép síma kő, az érdekes faág, a fenyőkín fekete gallya.
De mégis a gombák bűvöltek el egészen, mert a fenyőtinorrút, a vargányát és az őzláb gombát biztonsággal felismerem és le is mertem szedni. Illetve vágni, mert a gombát késsel kell levenni a tönkjéről, hogy a töve megmaradjon, és máskor is legyen rajta rántani való falatka.
Az út elején állt egy somfa, vagy bokor, amin temérdek sötétpiros gyümölcs termett, és ahogy megérett, azonnal le is potyogott. A kosaramba onnan szedtem fel.Évekig volt soma kamrámban, szörpöt, dzsemet főztem belőle. Egyik évben svéd barátnőmmel kimentünk egy igazi vadregényes erdőbe, áfonyát szedni. Ez volt az igazi gyönyörűség! Annyi áfony termett, hogy egy viszonylag kis terepről 8 kg áfonyát szedtem. Én egyedül!
Tőlük hallottam, illetve az ujságjukban olvastam, hogy a jó Isten ennyi és ennyi csipkebogyót adott az idén az erdőkbe, csak le kell szedni. Ne utasítsuk vissza Isten ingyen ajándékát!
Sajnálom, hogy már nem bírok gyűjtögető életet élni, de amikor még bírtam, megtettem, ami tőlem telt. A hecsedli lekvár szitája a tanúm!

Alma aszalás

Egyszer nagyon sok alma termett az almafánkon, de apró volt, mint akinek nem jutott elég táp.Az édes piros almácskákat sajnáltam megrothadni a fán, vagy a földön, kitaláltam, hogy aszalt almát készítek. Akkor még élt az édesanyám, aki nagy barátja volt minden takarékos ötletnek, és felajánlotta, hogy segít hámozni. Sokat dolgoztunk vele. Tálcákra, gyúródeszkára terítettem a szeletelt almát és a nyári tűző napra tettem. három nap alatt csodás aszalt almánk lett.
Egyszer ugyanígy gombát is szárítottam, vargányát, de abból nem volt olyan sok. Megtörve sokáig ízesítette a levesünket, és a gombát én találtam az erdőben. Mekkora kincset jelentett nekem.
A szilva aszalásnak már története van. Muraszombatban egy nagy gazdaságban nyaraltunk, ahol a gazdáéknak sok gyümölcsfája volt. Az udvaron több hatalmas szilvafa állt. Ponyvákat terítettek alájuk és lerázták a szilvát. Az, ott helyben, mindenféle emberi munka nélkül néhány nap alatt megaszalódott a tűző napon. Akkor kosarakba szedték, és kezdődött előlről a művelet. Így aszaltak meggyet is. Amikor eljöttünk tőlük megajándékoztak egy zacskó szilvával.
Náluk ebből főzik a szilvásgombócot, tehát egész télen lehet enni, és egy kicsit megbolondítják, mert este pálinkába áztatják a szilvát, hogy megdagadjon újra.Felhasználás előtt flambírozzák, vagyis meggyújtják a szilvalét, és kiégetik belőle a szeszt.Nagyon fínom gombócot ettünk náluk.Az unokám, Orsi, a múlt héten neki látott egy láda almát meghámozni. Aszaláshoz készülődött. Majd megírom, mire ment a két ici-pici gyerek mellett a láda gyümölccsel.Tiszteltem az igyekezetéért!

Orchidea

Egy kedves idős rokon házaspár látogatott meg bennünket szombaton. Régen láttuk egymást és nagyon örültünk a találkozásnak. Az orvos házaspár sokszor segített fontos egészségi problémák megoldásában ezért hálás szeretettel gondolunk rájuk. Szíves baráti kapcsolatot is ápoltak velünk, sétáltunk a Tabánban,vendégek voltunk a szentendrei nyaralójukban,  részvettem teadélutánjukon, vagy családi összejöveleleiken.
Egy gyönyörű orchideát hoztak nekünk.Még soha nem volt cserepes orchideám, ezért nagy kihívás, hogy nevelgessem szükséglete szerint. Igyekszem.
A beszélgetés során elmondtuk az elmúlt évek megpróbáltatásait, volt belőle bőven, de nem akadtunk el a bajoknál, hanem hálás szívvel emlékeztünk meg a Gondviselő Isten szeretetéről, aki megadta a gyógyulást is. Maradtak küzdelmeink, de tudjuk, hova menjünk, ha erőt kell kérnünk. Nem csüggedünk, inkább megpróbálunk vígasztalni másokat.
Ez a kedves virág most arra int, hogy ne engedjem magam át a kísértésnek, félelemnek, aggódásnak, mert őriz, vigyáz ránk, segít, és megtart a mi Mennyei Atyánk

Termosztát

Tegnap elemet akartam tenni a termosztátba, mert már elég hideg van és lassan be kell fűteni a lakást. Ekkor derült ki, hogy egy ócska elem folyt a nyáron és tönkre tette az elemtartó dobozkát. Nagyon megijedtem, mert ez sokba is kerülhetne, és a szerelők is drágán dolgoznak, szóval nagy kiadás réme lepett meg.
Aztán elővettem kevéske internet tudásomat és kikerestem a Siemens szerviz telefonszámát és beszéltem velük.
Itt jön a csoda! Ingyen küldenek postán egy alkatrészt.

Büszkeség

A héten többször mentem ki a piacra, és befőzni való zöldséget, gyümölcsöt vettem. Savanyúságot, ételízesítőt, padlizsán krémet tettem üvegekbe. Olyan boldoggá tett a gazdag kínálat. a jó ár, és az a tény, hogy már volt erőm kimenni a piacra,- amit régóta nagyon vártam,- hogy még éjjel is tele volt a szívem hálával Isten iránt, aki megengedte megérni ezt az időt. Tulajdonképpen azért szeretném ezeket elmondani, hogy felkeltsem a nemzeti büszkeséget hazánk iránt, mert nem sok országban terem ilyen paprika, vastaghúsú, ízes gyönyörű. Svéd barátaimnak ajándék számba megy, ha viszek nekik egy-egy darabot. Egyszer együtt főztünk bográcsban lecsót és ők vásároltak a piacon. Kérdezték, mit és mennyit vegyenek. 3kg paprikát mondtam és ettől majdnem elájultak. Náluk darabonként veszik és méreg drága. Nekünk meg halomban áll a pultokon a sokféle, csípős, erős, hegyes, édes, kápi stb, bogyiszlói finomság.
Legyünk büszkék hazánkra és a régen álomba süllyesztett, de talán feltámasztható zöldségkultúrájára!

Semmi sem új a nap alatt

Mindig szerettem a papírmunkát. Ezt a szeretetet az édeasapámtól láttam, örököltem, mert nyomdász volt és a papírmunkák művésze. Láttam, hogy tekeredik, símul, éleződik, alakul keze alatt a selyem papír, a karton sok féle fajtája. Amikor tanítottam, a papír alapanyagot tudtam legkönnyebben előteremteni, ezért sokféle kézimunkát készítettünk papírból.
Könyvjelzőt ragasztottunk palóc mintával, ami azért érdekes, mert egyszerű kerek virágmintából és levélkéből áll, és a virágminta ismétlésével gyönyörű képet kapunk.Csak piros és kék színű papír kellett hozzá. Ez a minta segített a díszes könyvborító elkészítésében is, meg album eljére is ragasztottuk.Sok szép ajándéktárgyat készítettünk vele. Egy kicsit utaztunk Palócföldön, és örömmel ismerkedtünk meg a táj szépségével. Mert a kézimunka mindig összefügg egy néppel, nemzetséggel, embercsoporttal.
 A vőlegényemnek ragasztottam életem legszebb munkáját, egy irattartó mappát, rekeszekkel, belső zsebekkel és a borítóján a monogramjával. FL.
Ma újra divat a papírmunka, új nevet is kapott: scrapbook készítés és ezer apró gyönyörűség kerül az albumra és a lapjaira. Művészet lett a ragasztgatásból. Érdemes megfigyelni és elsajátítani a mesterséget.
Egyedi és nagyon szép munkákat tudunk készíteni vele!

Mesterségek természetesen

A Népművészeti Múzeumban álldogáltam egy kiállító helyiségben egyszer és csodáltam a pásztor öltözetét. Zsíros kemény kalap volt a fején, rásimult a kobakjára. A köpenye épp az ő hajlott háta vonalát követte. Talán maga nemezelte?A lábán térdig érő posztó csizma volt, bőrszíjjal a talpán. Csupa szíjazás, csupa egyszerű kézimunka, de épp illett a lábára, és talán a bütykeire is.Csodáltam a mesterségek életre valóságát, személyes voltát. Amire szükségük volt, nosza, megcsinálták.Ebben a legyőzhetetlenségben magamra nézve is példát láttam.
Aztán a gyermekkorom nevelt egy kicsit, mert az édesanyám ebből a "csináld magad" fajtából való volt. Apuka bakancsa elkopott, megtalpalta. De hogy! Ezer apró bőrdarabot szögelt rá, mert egész talpra nem telt.
Hideg volt, meleg zoknit kötött a testvéremnek. De hogy? Felfejtette apuka stoppolt zokniját, kigőzölte a gyapjú fonalat és máris kezében volt a meleg zokni anyaga.
Egyszer én is megpróbáltam ügyeskedni. Kaptam egy sötétszínű nyári ruhát, amely igen csinos volt, de fekete alapú. Egy délután raffiából fonott övet szőttem, és apuka fehér zsebkendőjéből bubi gallért varrtam rá. Akkor éppen 12 éves voltam.
Hát, ne adjátok fel!

Levendula zsákok

Ajándékokat szeretnék készíteni a blog- olvasó kedves barátaimnak, mert megtisztelik elbeszéléseimet a régi időkről, és néhányat svéd barátaimnak, mert náluk nem terem levendula.
Szita anyagot találtam a rongyos bugyromban, még apukától kaptam, könyvkötő szita a neve, de ő már 20 éve meghalt. 8-10 cm-es zacskókat varrok, csak olyan egyszerű fércöltéssel, mert ezt nem fogják ki-benyitogatni, hanem felakasztják, és élvezik a finom illatot. A széle alatt lazán befűzöm a szines fonalat, vagy vékony szalagot, és megtöltöm a virággal.A zsákocskákra életképet ragyasztok, potpuri száraz virágból. Még lila is van köztük. Jól néznek ki azok a zsákok, amelyeken lila selyemszalag az akasztó.
 Karácsony előtt az adventi koszorúmra tarka- barka zsákokat akasztottamés megtöltöttem karácsonyi fűszerekkel. A szines zsákokra is ragasztottam bogyót, szárazvirágot, téli termést. Jól nézett ki, és micsoda illat volt a szobámban!
Az első svéd utazásomkor egy kedves falidíszt láttam a barátnőmnél. Egy vászon anyagot kirojtozott a készítője, és illatos fűszereket ragasztott rá, de virágmintának elrendezve. Narancshéjból krizantin, citromjéjból falevél, bors volt a közepe, fahéjrúd a szára, és még ki tudja, mi minden volt rajta! A konyhában tartotta a képet- Valamelyik unokája adta a mamának ajándékba. Csak szeretet!

Gyűjteményeim

Kislány koromban nem gondoltam, hogy a gyűjtő szenvedély is lehet örökölni, pedig ezt a jó-rossz tulajdonságomat egészen biztos, hogy a bakonyi nagymamámtól kaptam. Csak úgy ingyen. Ő nem szevedélytől fűtve járta az erdőket, gombát, málnát, tüzifát gyűjteni, hanem szükségből kellett az eledel a gyermekeinek.
Az én gyűjtögető életem kizárólag haszontalan apróságok rakosgatásából áll, mégis nayon sok örömöt szereztek már nekem a kacatjaim. Az utcán sétálva, sokszzor találok egy pici csokka való virágot.Régem le is préseltem ezeket.Köveket is szedegetek, és néha festegetek rájuk.Jó pofák.
Képeslapokkal egy nagy dobozom van tele, pedig sokat adogattam kis gyerekeknek ünnepek táján. Leporellót ragasztottam belőlük.Volt már manós, mikulásos, angyalos, szentestés, lovas, kutyás kis
 könyvük.
A legfantasztaszkusabb kollekcióm a mini üvegek gyűjteménye volt, ezeket a romok alatt találtam. Édes, pici kölnis, parfőmös üvegcsék voltak.
A színes üvegdarabkákat a bombatalálatos Közkedési Múzeum előtt gyűjtögettem, mivel az ólomberakásos ablakai szétszóródtak. Ezek az üvegdarabkák filozófiát tanítottak nekem. A sárga üvegen nézve a világot, csupa napsütést láttam, még az üszkös romokon is ragyogott a fény.A kék üveg a tenger mélyére vitt és találkoztam a vizi királlyal. De nem akart megenni!
Szedegettem csipkebogyót, áfonyát, tobozt, és még sok apróságot, amelyek nekem igazi értéket jelentettek.
Mert a színes üvegek tanítása megmaradt. Válts szemüveget és szebb lesz a világ!
 

Babaszoba

A mi otthohonunk is csak akkora volt, mit egy kis babalakás. Csak egy szoba és egy konyha.De elfértünk benne, sőt mahdnem mindig volt hetekre, évekre szálló vendégünk. Csak azt nem tudom, hol is laktunk valójában.
Ennek a sokadalomnak az volt az előnye, hogy valaki mindig készen állt arra, hogy szeressen, és hogy leckéztessen, és az is, hogy nagyon nagy rendnek kellet lenni, mert azonnal lehetetlenné vált az élet, ha csak a játékaink maradtak elől. De ez nem fordulhatott elő.
Az én gyermek életem összes hozzávalóját egy hajókofferben tároltam, amelyet a háló ágy alatt tartottunk. Tanszer, babaruhák, babaszoba, gyűjtemények abban landoltak esténként.
A babákat egy cipősdobozból kialakított babaszobában tartottam. A cipősdoboz nagy értéket jelentett, mivel cipőt sem vettünk, honnan lett volna doboza. Csupa csipke, fodor, szalag szegélyezte, és finom"úri" ágynemű volt a babák fekhelye. Ide tettem az összes kis babát, a kőbabát, a kaucsuk babát, meg a lencsi babát. Ennek lötyögött a szeme és tarka anyagból varrták a testét. Aranyosak voltak.
Sokat játszottunk, mert volt rá időnk. nem volt napközi, nem adtak fel sok leckét és a délutánjaink boldog tervezgetéssel teltek. Készültünk az életre. papás-mamásat , gyermek gondozást, mesélést és sok-sok kézimunkát "játszottunk".
Aztán, amikor élesbe ment a dolog, már csak elővettem a boldog emlékeimet és folytattam kicsit nagyobb változatban. De soha nem kellett sok játék a gyermekeimnek sem, nem volt sok helyük a dolgaik számára, de úgy tűnt, hogy boldogok.
Nem is kérdeztem még meg őket, vajon boldog gyermekkoruk volt? Játszhattak eleget? És ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel?

Fonalas mesterkék

Bizonyára annak a tanításnak lett meg az eredménye, amelyet a sorban állás idején kaptam feladatként. Két kötőtűt némi kötőfonallal, és egy buzdítással: Egy rendes kislánynak mindig jár a keze. Hát ezt megtanultam! Már elsős koromban kötögettem és tudtam két színből pöttyös mintát kötni. babaruhák kerültek ki a kezem alól. Persze esetlenek voltak, de a babák nem sírtak, hogy itt szorít, ott nyom. Nagyon korán mentem iskolába, mert az anyukámmal akartam elindulni. Hajnalban megfésülte a hosszú copfomat, kötött bele egy óriási masnit és megkért, hogy ha újra lefekszem, vigyázzak a hajamra és a szalagomra. De inkább elmentem az iskolába és ott játszottam egyedül. Nekem nyitotta ki a pedellus a kapukat. Sok szép kézimunkát tudtam kötni, horgolni ezen idő alatt. A kész munkáimat elajándékoztam és ettől olyan csoda gyerek számba kerültem, amit nagyon élveztem. Egyszer a Weisz Ági mamája megajándékozott egy piros és egy kék motring fonallal, és ez akkora kincs lett a számomra, hogy soha nem felejtem el.
Mert a munkához szükséges hozzávalók előteremtése még nagyobb nehézséget jelentettek, mit az eledelé, pedig az sem volt semmi.
Emlékezetem szerint babaruhát, kitűzőket, kalapot, fehérneműt készítettem az általános iskolában, és ezzel néha még pénzt is kerestem. A pénz ajándék volt, mert én nem kértem soha semmit értük.
Szerintem okos ötlet volt anyukámtól, hogy igazi munka eszközöket a dott a kezembe, és rám bízta, találjam ki miből akarok készíteni valamit. Találékony életet éltem. Később  is szükségem volt rá.

Betlehem

Minden karácsonyra készítettem Betlehemet. Anélkül nem tudtam volna elképzelni a karácsonyt. Már korábban begyűjtöttem a dobozokat, vagy ragasztottam lemezeket és festettem az istállót. A karácsonyi történet szereplőit is magam gyúrtam, sodortam, fontam. Nem egyszerre mindet, csak egyenként. Legtöbbször csuhé Mária  és kis Jézus került az istállócskába, mert sokszor ettünk kukoricátm, és eltettem a csuhéját, meg egy kis gyertya. Csodálom, hogy soha nem gyulladt meg a házikó.Állatokat krumpliból faragtam, de szegénykék elég kezdetlegesek lettek. De volt az istállón üstökös csillag, és sok sok angyal röpködött papírszárnyakon.
Nagyon örültem a munkámnak, és elképzeltem az első karácsony estét, a kis Jézus első sírását, és amikor ide értem gondolatban, tele lett a szívem ajándékozási hevülettel, és mindenemet Jézusnak adtam. Ezen a babáimat, a meleg pulóveremet, a harisnyámat és a szívemet kell érteni.
Végül is karácsony van Neki is legyen ajándéka!

Karácsonyfa díszek

A háború után magunk készítettük a karácsonyfa ékeit. nem sok hozzá való kellett, csak egy kis selyem papír, fehér bab, gyufa, vagy fogpiszkáló, és apró dobozok. Ragasztót  és tintát mi főztünk, az előbbit lisztből, az utóbbit, postai csomagszállító irónból.A staniol papír nagy kincs volt, évről évre kisimítottuk és eltettük a következő esztendőre. mert akkor szükséges lesz a fenyőfa diszítésére.
A karácsonyfa is másmilyen volt akkor, mit most. Hófehér csillogó angyalhajjal borították be az ágakat, alóla kukucskáltak ki a fényes tetejű doboz házacskák, a csillogó sünikék, meg a papír rózsák.Egész decemberben folyt a lázas munka. Gyakran titkolóztunk, mert egy-egy szép díszt ajándékba adtunk.  ez akkora becsben volt, mint most a népművészeti hímestojás.
12 kerek lapot/ selyem papírból kivágva/ 6 helyen bevágtunk és egy ceruza hegyére felcsavartuk.Erre tekertünk egy kis darab staniol papírt. Amikor készen volt az összes lapocska, összefűztük cérnával. Ebből lett akasztója is. A rózsa is így készült, de nem csavartuk ceruzára, hanem csak a kezünkkel megforgattuk a kör nyelvecskéit, majd összefűztük. Labdarózsa lett belőle.
Apukám nagy mestere volt minden féle papír munkának, jól ismerte a papír fajtákat és tudta melyikből lehet a legszebb díszeket készíteni. Amikor én voltam betlehemkészítő korszakban, akkor az ő tudománya az orosz olajmezőket művelte, de sok mindenre emlékeztem. Tanultunk is ilyesmit kézimunka órán, ahol mindig dicséretet kaptam.
Amikor sok év múlva tanítottam én is, minden régi díszt újra feltámadt.
Nekem elhozták a régi karácsonyok szellemét, a gyerekeknek meg csak egyszerűen betoppantak, mit Scruge a Karácsonyi énekben.
Melendető, boldog szeretet ölelt át bennünket, és a sok ajándék helyett ez tette fényessé az angyaljárás estéjét.

Egy kis műtét

Tegnap egy kis műtét miatt voltam a szakrendelőben. A hosszú várakozás ideje alatt beszélgettem a többi beteggel. Mennyi beteg és szomorú ember él a földön!Igyekeztem bátorságot hinteni a lelkükbe. Közben egy rosszindulatú folt eltávolítására vártam.Csodálatos módon egészen nyugodt voltam. Tudom, sokan imádkoznak értem. Éreztem a jelenlétüket a szívemben.
A műtétet a sebészeti asztalon végezte egy nagyon szimpatikus idős orvos. Én belekapaszkodtam az ágy szélébe, behúnytam a szemem és kezdtem mondogatni a 23. zsoltárt. Igazán átéltem, hogy az Úr van velem. Ő visel rám gondot, Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek.
Hamar készen volt a műtéttel, és akkor nagyon megdicsért. A türelmem és a nyugalmam lett szokatlan számára. Igen teljesen nyugodt voltam.
Most már arra várok, hogy az újabb szövettani leletem is jó legyen. De azt igérte nekem, hogy asztalt terít nekem, és az Úr házában lakom hosszú ideig. Bízom benne, de azért jó lenne tudni mi, az eredmény.

Karácsony 1947-ben

Már harmadikos voltam abban az évben, kicsit nagylányosan éltem meg a mindennapjaimat. Felelősségtudattal kezeltem a hiányokat, nem zúgolódtam miattuk, elfogadtam a legegyszerűbb ételt is. Nem igényeltem mást. Szerettem a kistestvéremet és sokat meséltem neki.Anyuka dolgozott és a szeretett szolgálat raktárában fizetség nélkül végezte munkáját. Ruhaneművel fizettek a dolgozóknak. Így viszonylag szépen jártam, nem kellett szégyenkeznem, bár semmi önbizalmam nem volt. AZ evangélikus diakonisszák elvittek egy gyermekotthonba, hogy lelkileg is és fizikailag is kigyógyuljak a háború sebeiből.
Nagy jót tettek velem, mert kitűnő tanuló lettem, és elmúltak az esti rémálmok.
Így érkezett hozzánk a karácsony, már a negyedik, apuka nélkül.Senki nem gondolt ajándékra, de már az is betöltött örömmel miket, hogy levelet kaptunk tőle, és tudtuk, hogy él.Sokat imádkoztam érte, és hittem, hogy gyermeki imámat meghallgatja a jó Isten.
Vasárnaponként elmentem a vasárnapi iskolába és igyekeztem megtanulni minden történetet és aranymondást.Nagyon vágytam egy gyermek énekeskönyvre, amit abban az évben adtak ki. Karácsony szent este egy kis csomag volt a fa alatt, amiben az áhított énekes könyv volt. Molnár Vera néni, az imaházból megvette nekem. Azon a karácsonyon, az volt az egyetlen ajándékom, de olyan boldog voltam, mintha tele lett volna a fa alja csomaggal.
Ezt a kis könyvecskét ma is őrzöm, és néha megmutatom az unokáimnak, hogy lássák, mekkora érték nekem.
Abban az évben már ügyeskedtem, és papír csillagokat készítettem. Ezeket ajándékba adtam a családtagoknak és a barátnőimnek. Még nem tanítottam meg a készítését, de benne van a képzeletemben, hogy ezt is át kell adnom nekik.
Hogy szépen és jól érthessék a  "Csillagfényes éjszaka" jelentését.Várakozás, beteljesedés, mennyei öröm.

Karácsony 1946-ban

Ez a karácsony szeptemberben kezdődött. Anyuka segélyképpen kapott egy sálat. elegáns fehér ruhadarab volt, amit csak templombaviselt. nekem ugyan több ruhám volt, mint neki, mégis elkívántam tőle ezt a sálat. Nagyon vágytam rá.Amikor a templomban imádkoznom kellett volna meghuzogattam a sál szálait. Aztám hidegebbre fordult az idő és melegebb kendőt kötöttünk a fejünkre. Elfelejtettem  kívánságomat, a duzzogásomat is.
Így jött el a karácsony. Nem volt pénze anyukának ajándékra, de olyan ügyes volt, hogy mindig kötött, vag varrat neköóünk örömszerző holmikat, néha játékot, máskor ruhaneműt. Ő szorgosan készült a karácsonyra. Nem volt karácsonyfánk, egy csokor zöld gally került a vázába, hogy jelképezze a fenyőt. Aztán elővett két kis, szerény csomagot.
A testvéremnek egy meleg zoknit kötött, és azt kapta. nagyon örült neki, már csk a csomag miatt is. Ki lehetett bontani, izgatottan. Aztán én vehettem el a könnyű kis ajándékot. A fehér sál volt benne. Nagyon megörültem neki. Amíg tekergettem a fejemen, észrevettem a szálhuzogatást. Akkor eszembe jutottak a régi rosszaságaim, és nagyon elszégyeltem magam. Sírva borultam az anyukám vállára és elmondtam mindet. Nagyon szerettem volna megkapni a sálat, de mostmár nem akarom, legyen csak az övé. bocsánatot kértem tőle. Ő meg szelíden ezt mondta:
"Vidd az Úr Jézus jászlához a sálat is, meg a szívedet is!  Add neki ajándékba mind a kettőt! Nála jó helyen lesznek!"
Boldog karácsonyt! 

Karácsony 1945-ben

Ki tudna megérteni egy kislányt, aki alig él, hiányzik neki az édespja, és már nem is emlékszik a régi ételekre, Ki tudná elképzelni azt az életet, amelyben szósem eshet fűtésről, az ablakok helyén dróthálós ipari üvegen szűrődik be valami fény. A mindennapi élelem előteremtése akkora erőfeszítést jelent, hogy abba bele lehet őrülni. Láttam az édesanyámat roskadozni a terhek alatt. El is mondta nekem, hogy nem bírja tovább. 7 éves voltam.
Abban az esztendőbenis eljött a Karácsony. Nem számíthattunk semmi ajándékra, de más nagyon kiéheztünk a zünnep örömére. Az elmúlt karácsony elveszett és más kívántuk az ünnepet.Atestvérem 3 éves volt, és szánkót szeretett volna kapni az angyaloktól, és meg egy hajas babát. Kutattunk a szobában, de a karácsonynak nem éreztük sem az illatát, sem a fényét. Anyuka látta rajtunk az izgalmat, és oda ültetett az ablak elé. Énekeljetek, és az angyalok elhozzák az ünnepet. Majd meglátjátok, hog így lesz!
Egész nap énekeltük a Mennyből az angyal-t, és már nagyon elfáradtunk az éneklésbe, de angyalok nem röpködtek felénk.
Estére alig hittük el, hogy anyuka igazat mondott az éneklésről, meg az angyalokról.
Egyszercsak kopogtattak a rozoga konyha ajtón. A bácsikám érkezett hozzánk körülményes utazás után, és ezt mondta:
"Faragtam ennek a kisfiúnak egy szánkót, ne érezze, hogy nincs itthon az apukája! Boldog karácsonyt!" A tastvérem talán soha nem örült annyira egy ajándéknak, mint akkor annak a szánkónak. De hozzám még nem jött el az én angyalom. Kicsit hitetlenül vártam. Aztán megjött. A nagynéném hajas babát hozott és apuka nevében is boldog karácsonyt kívánt.
Azóta tudom, hogy az angyalok hallják az énekeinket, örömöt szereznek, elűzik a félelmet, éppen úgy, mint akkor, régen Betlehemben.

Karácsony 1944-ben

Ez a karácsony történelem lett, mint a  gyermek Jézus születésnapja. A rokonainkat a Kún utcába költöztettük, ami abból állt, hogy egy stráf kocsit húzott az egyik anyuka, és hátul tólta a másik. A kocsin a nénikémék holmija, kevés bútora és mi gyerekek ültünk.Négyen élveztük a kocsikázást. Egy elhurcolt zsidó család otthonát kapták meg átmeneti szállásként, mert a bácsikám tűzoltó parancsnok volt a szemben levő épületben.
A negyedik emeletre költüöztünk, ahol már várt bennünket a Karácsony szelleme. Megterítették az ebédlő asztalt és feldiszítették a karácsonyfát. A fa alatt egy hajasbaba dobozát láttam meg, mert olyan celofános, csipkés csomagolásban volt. Nagyon megörültem a látásának is, meg az ünnepi hangulatnak is. Mégis úgy éreztem, hogy ha megkapom a babát, megőrzöm annak a kislánynak, akié eredetileg lett volna.
De nem kaptam meg, mert egy légiriadó leparancsolt a pincébe.
Száznál is többen verődtünk össze, hogy két hónapra társak lehessünk a pokol szörnyűségeiben. Egy heverőn üldögéltünk, a négy kisgyerek, meg a három anyuka.Mivel nem számítottunk az ottmaradásra, nem volt velünk sem váltóruha, se ennivaló.
Az utcai fronton álltak a tankok, és tüzeltek. A visszaverődéstől folyton rengett a ház, és ablakot se lehetett nyitni.Egy rövid ideig égett egy szál körte, aztán elment az áram. Utána gyújtottak egy szál gyertyát,ami csonkig égett. Maradt a sötét két hónapig. Nem tudtuk, mikor van nappal és mikor jön fel a Hold. A tűzszünet és a támadás rohama határzta meg az időt. Aztán annyira elgyengültem az éhezéstől, hogy nem számított semmi más csak az anyukám ölelő karja.
Igaz, hogy nem volt ajándék, még egy kis ennivaló sem, de a szeretet ünnepén velem volt az anyukám, és éreztem az ő szeretetét. Nekem akkor ő volt a Karácsony!

Karácsony 1943.

Ez az esztendő volt az utolsó boldog gyermekévem. Már keveset volt velünk az édesapám, mert légóparancsnokként sok dolga akadt a légiriadók alatt. De amikor jutott ránk ideje, azt az időt emlékezetessé tette az együttléteket. Sokat sétáltunk a Városligetben, közel laktunk hozzá, és az Andrássy úton, ahova apuka elé mentünk. Papírszalagokkal örvendeztetett meg és ezer játékot kitalált belőle nekem. Néztük a lovascsendőröket, díszmagyarban lovagló katonákat, és gyűjtöttem az emléknek való szépségeket.
Az 1943-as karácsony volt az utolsó békebeli ünnep.Nem a lakoma,és az ajándékok tették azzá, hanem akkor volt velünk utoljára apuka, és azután csak 5 évvel később. Nagyon nagy idő ez egy kisgyerek életében!
A szobában mennyezetig érő gyönyörű karácsonyfa állt, vastagon beborítva angyalhajjal és kedves üveg madarakkal, tele szaloncukorral. Apuka a roskadásig megrakott karácsonyfát szerette.
A fa mellett állt egy angyal rózsaszín ruhában, libatoll szárnyakkal. Anyuka mesterműve volt. A fa alatt sok-sok ajándék, de nem emlékszem mindenre, mert annyira megijedtem az angyaltól, hogy majdnem belebetegedtem.
Később felismertem az angyal személyében  Fekete néni lányát, a szomszédunkat,
és megkérdeztem a szüleimet: "Miért csaptatok be?"
Hát így hívjunk Mikulást!

Október

Ez az október nem fog hasonlítani a szüreti, a sárgatökös őszi hónaphoz. enne más események lesznek a emlékeztetői. Megbaszéltük a fiammal a Virágos katedrám könyvem kiadását és ezzel fogunk dolgozni. Kicsit változtatunk rajta, egy-két írás kimarad, másokat meg beveszünk. Nagyon izgulok, mert az terjesztés kemény munka. Szeretnék több "Író-olvasó"találkozót szervezni, de ehhez én magam kevés vagyok. Odabízom a jó Istenre. Kérlek Istenem! Segíts!
Holnap megyek egy kisebb műtétre, amelyet talán meg sem említenék, de a szövettani lelete rossz volt. Nagy kérdések állnak elém. Le kell őket győznöm, mert a legrosszabb is lehet a kimenetele, és meg is gyógyulhatok. Szeretnék még élni, félek a szenvedéstől, és nagyon sok tervem van. Csak a jó Isten tudja egyedül, hogy ezeket végbe vihetem.e vagy itt maradnak, másnak. De bízom a Mennyei Atyában, aki a tenyerét alám tette, amikor az autó elütött. Kérem a segítségét ebben a helyzetben is.
Még ebben a hóhapban elutazom a svéd barátnőmet meglátogatni, mert nagyon szeretne találkozni velem. Már majdnem teljesen megvakult, 87 éves, és ő nem tud eljönni hozzám. Nagyon szeretjük egymást és nagyon vár.
Izgatott vagyok, mi lesz ebből a sok tervből. Lehet, hogy túl sok egy hónapra? Tulajdonképpen egyesével is túl sok, de Isten segítsége mindenre elég.
 Csak a holnap, az lesz nehéz!
Köszönöm az értem mondott imákat!

Rakott szoknya

Valahol olsatamaz Esze nevet és azonnal Juditra gondoltam, akivel alsó tagozatban jártunk együtt. Az Ilka utcában lakott a Városliget szélén. Az édesapja evangélikus püspök volt. D enekem a rakott szoknyája lett maradandó emlék, mert annak olyan élesek voltak a hajtásai, hogy elszelt volna egy kenyeret. Mindenki csodálta. Megkérdeztük tőle, mit csinál a szoknyájával és elmondta a titkot. Attól fpgva én is úgy vasaltam a szoknyámat, mert abban az időben az iskolai egyenruha, vagy ünneplős, rakott sötétkék szoknya volt fehér matróz gallérral.
Minden hétvégén végig  jártam a hiúság útját és a következő műveletet elvégeztem. Minden rakást végig varrtam fércöltéssel, és amikor a szoknya már furulya lett, akkor a a vasaló deszkán kigőzöltem. Még szenes vasalót használtunk.A szoknyára egy vizes ruha, arra egy száraz került, és ezen átvasaltam, lassú mozdulattal. A gőz átjárta a gyapjú szoknyát, és a három réteget jól lelapította. Ha már körül vasaltam az egészet, felakasztottam száradni. Másnapra már elillant belőle a gőz és ott maradt egy élesre vasalt szép kis szoknya. Akkor kihúzhattam a rakásokból a cérnát. Csinos lett a szoknyám!
Sokféle ruhámon volt rakorr rész, eleje, vagy a szoknya alsó harmada. Mindig szépen vasalva jártam, mert anyukám azt mondogatta, hogy a vasalás nem kerül pénzbe, és ha azt a kis fáradságot nem sajnáljuk,ápoltan jelenhetünk meg mindenütt. Ő nagyon adott a külsőnkre, maga is így járt- kelt.  Sem a gazdagság nem érdem, se a szegénység nem szégyen, de a rongyos, az ápolatlan, vasalatlan ruha képet ad a jellemünkről.
Hát rajta! Vasaljatok lányok!

Babaruhák

A héten abban a kiváltságban volt részem, hogy láthattam egy jövendő kis dédunokám ruhatárát. Igazán gazdag kis lurkó. Azért is mert így szeretve várják a szülei, meg azért is mert régóra gyűjtögetik számára a legszebb, legédesebb, és leg,leg...  ruhadarabokat.
Melengető érzés volt kézbe venni a bársonyos kis rugikat és beleképzelni egy édes kisbabát.Hát majd februárban!
Itthon aztán eszembe jutott, hogy is volt, amikor az én babácskáim születtek. Hogy megváltozott minden!
1958-at írtunk és az üzletek még mindig üresek voltak a szabadságharc leverése után. Akkor voltam kezdő tanító, és a lakáskérdésünk is akkor oldódott meg. A magas negyedik emelet egyik hármas társbérleti szobáját kaptuk meg. De nem erről szeretnék most írni, hanem a babaruhákról.
Az én kisbabaá a szakszervezet segélycsomagjából kapott 4 darab réklit. Fehér csipkés ingecskét vettünk hozzá, mert utalványt kaptak a kismamaák, amit egy helyen be lehetett váltani, és éppen volt ingecske.Kiságyat nem kaptunk volna, mert bútort nem lehett venni. De azért az én kis gyermekem se érzett hiányokat. A jó Isten gondoskodott róla. A tanítványaim szülei nagyon szeretettek és az ő maradék baba holmijaikat nekem adták.
R:J-éktól egy tünemény bambusz mózeskosarat kaptunk, amit egy állvány tartott és a fonott oldalán mindig láthattam a kisbabám. Nyár volt, amikor született a kisfiam, és a kosárkában alig kellett valami ruha, de az is édes ujjatlan kis ingecske volt. Külföldről kapta a család és nem használta. Így ruházta Isten a babát.
A kislányomat anyukám látta el kötött gyönyörűségekkel. Csipke, gyöngy és hímzés volt a ruhácskáin, de amikor mostanában beszélgettünk a nagymama csipkekötési művészetéről, emlékezett rá, hogy mennyire szúrták a ruhák. Szegényke, akkor az volt a legdrágább, legszebb fonal.
Különben más öltöztetési szokások voltak még akkor, gumilepedőt és textil pelenkát használtunk. A babákat pólyába tettük. Mivel meleg nyár volt, csak szoptatáshoz kötöttem a pólyába.
Az unokáim is más korszakot jelentettek. Már tovatűntek a pólyák, rugdalózó volt a menő, így hát ezt kapták ajándékba. Az első unokám Szegeden született, és sűrűn látogattam őket. Amig 3 órát utaztam a vonaton megkötöttem egy babaruhát. Nehéz volt fonalat kapni, és ekkor is segítettek a tanítvány szülők. Külföldi kiküldetésükből hoztak nekem szép, antiallergiás babafonalat, amit itthon megfizettem, így gyönyörű ruhácskákat készíthettem neki.
Nagyon örülök, hogy a megváltozott életkörülményekben a dédunokáim már könnyebben megkaphatják a legszebb ruhadarabokat.
Csinos leszel kisbaba!

Török paradicsom

Nagyon szeretem a padlizsánt. A színe,  a neve olyan izgalmas, mintha Jumurdzsák leskelődne a fák mögül.Egyszer az unoka testvérem csládja vendégséget rendezett a Balaton patjá, és ebben nem lenne semmi érdekes, de ők Ljubljanában élnek, mert régen egyszer sétálgatott a határ. Ide. oda. Ők oda kerültek.A terítéken otthonról hozott padlizsán is volt a többi szeletelt hús mellett. Nagyon finom volt, de nagyon!
Elkértem a receptjét és el is fogom készíteni télire.
Padlizsán saláta
Savanyúság
Karikára vágjuk a tojásgyümölcsöt. Forró olajban kisütjük a szeleteket, és üvegekbe rakjuk.Rétegenként zúzott fokhahagymát és kerti kakukkfüvet szórunk rá.
1 üvegre számítva 1 kikanál só és 1 kk cukor, bors, és 2,fél dl ecet kerül rá. 1KK nátrium benzoát. Lekötve 10 pervcig gőzőljük.
Én az idén úgy fogom elkészíteni, hogy uborkalevet főzök fel és ráöntöm. Így nem teszek bele tartósítót, de gőzőlni fogom./ A Knorr íze tetszik nekem./

-Padlizsán krém, amire azt írta az unoka testvérem:
-Vegetáriánus kaviár
Tepsiben, sütőpapíron megsütjük a padlizsánt. Kanállal kimerjük a héjából.Ledaráljuk, vagy kikeverjük, vagy turmixoljuk. Olajon átsütjük fokhagymával, sóval, borssal, és kakukkfüvet is adunk hozzá. Melegen üvegbe töltjük és a tetejére olajat öntünk. Kiváló köret vagy kenyér feltét.
Erdélyben ezt pirosra készítik, paprikával és nemzeti eledel, mint a kukorica kása.
Szeptemberben a legolcsóbb a padlizsán.Jó étvágyat!

Utazás a Fekete tengeren

Nem örülne az édesapám, ha megtudná, hogy leírom annak az utazásnak a valószínű történetét, mert nem akart soha beszéni ról. Vagy megfélemlítették őket, vagy az átélt szörnyűségek szorították össze a szívét. de néha elejtett egy szót, fél mondatot, amelyeket hosszú évek alatt összeraktam és megőriztem. Nekem ezek a távoli emlékek jelentették az édesapámat 1944-1948-ig hadifogságban élt szögesdrótok mögött. Sok film mutatja a gulágokat, őt is egy hasonló intézménybe vitték.
'945 januárjában hazafelé utazott egíyvonattal Muraszombatból, ahová szökött katonaként jutott. Nem, ő nem szökött volna meg soha, de lemaradt a vonatról, és így vált azzá. A vonatot eltéryítették az orosz katonák és Románián keresztül a fekete tengerhez értek.
Ott elvették a személyes tárgyaikat, felhajtották őket egy olajszállító uszályra. Apuka a teljes kétségbe esést, összeomlást élte át. Egy fiatal fiú kapaszkodott bele, talán őérte tartotta erősebben magát. Az uszálynak nem volt korlátja. Az olajos horókat lánccal erősíteték egymáshoz, és ő ezekbe kapaszkodott. A többi fogoly azokat karolta át, akiknaek jutott hely a láncon. Így fűztek sorokat, középről kifelé.
Se illemhely, se víz, se ennivaló nem volt a tutajon.
Napokig evezett a szörnyű pokol, hullámzott a tenger, vihar is volt, és a sorok egyre rövidebbek lettek. Apuka egyszer azt mondta, hogy nem is hiszi, hogy tudott gondolkodni akkor, olyan volt, mit aki megőrült.De nem így történt. Isten eszébe juttatta a megtanult biblia verseket és olyan elevenné váltak benne, hogy amikor már írhatott levelet, ő erősített minket ezekkel az igékkel.
Sokszor gondolok rá, ha valamilyen oknál fogva nem tarthatnánk bibliát, hány ige tudna erősíteni bennünket?
Meg tudjuk számlálni, vagy számlálhatatlan mennyiség?
Azért meséltem el apuka történetét, hogy bíztassak mindenkit, tanulja a biblia verseit, hogy betegségben, és más, nem kívánt helyzetben élhessen belőlük.

Jó reggelt, remény!

Nyár elején lekesen indultam egy NKA pályázaton, amelyre egy lehetséges új könyvem summáját írtam le. Két ok miatt fogtam ebbe a majdnem reménytelen vállakozásba, mert szeretném valamikor összetenni az elmúlt idők rövid bizonyságtételeit, és 365 napra való reményt nyújtani az olvasóknak. Magasztos elképzelés, de nem fűztem hozzá nagy reményt. Úgy gondoltam, ha meg se próbálom, biztos nem nyerek. Hát így se lett belőle semmi, de megpróbáltam. Ezt is értékelem magamban.
Most viszont test közelbe került a másoknak szánt jó kívánság: "Ne add fel a reményt!"
Tegnap egy elég rossz leletet kaptam, és beborult felettem az ég. Milyen könnyen mondjuk másnak, hogy "Nem lesz semmi baj!", de amikor én vagyok próbában, nagy lelki erő kell a hithez.
Az éjszaka nehezen telt, álmatlanul viaskodtam szörnyű képekkel, alig tudtam megbirkózni velük. Hajnalra eljutottam ahhoz a ponthoz, hogy újra átadtam életemet Istennek. Ha Ő meg akar tartani, lehet bármilyen rossz a leletem, úgyis az lesz, amit Ő akar.
Most magamnak írom a könyvet. Jó, reggelt, Magdi! Isten van veled! Bármi történik, az Ő kezében leszel!- mondogatom magamnak, és újra feltámad a remény. Kicsit gyengécske, elég halvány, jártányi ereje sincs, de él és remél.
Egy hónap múlva újra megírom, mire mentünk a leletekkel, addig segítsetek remélni!

Fehér fonal

Ma útnak indulok és megkeresem a legszebb fehér fonalat, ami kapható az üzletekben.Nam vagyok nagy ületjáró, de most megeröltetem magam. Egy kis dédunoka készül hozzánk, és szüksége lehet egy kis melegségre. Szeretném megadni neki szerető öleléssel és szeretettel készített takaróval.Csillagmintával fogom horgolni, mert a csillagok igen fontosak a baba életében. Éjjel is fénylenek. Ki tudja félnek-e a kisbabák? Már kipróbáltam, hogy az esti puszi mellé egy kis égboltra figyelés megváltoztatta egész életére az egyik unokám lelkét. Akkor még nem volt ilyen tapasztalatom, de már tudom, hogy a kisbabáknak is kell az esti mese, esti ima. A csillagkeresés visszavezeti őket az elhagyott otthonukba és lehet, hogy ráismer valamelyik huncut kis égi játszópajtásra.
A meleg takarónak hagyománya van nálunk, mert amikor ennek a kicsikének az anyukája érkezett hozzánk, ő is kapott egy csillagtakarót. Felejthetetlen élmény volt látni, hogy csöppnyi ujjacskája folyton mozgott a kis lyukakban. Tekergette, húzogatta magához a takarót. Minden elalvás nyugtató része lett a csillagos. Most az ő kisbabáját várom takaróbe horgolt szívbeli melegséggel.
Amíg hurkolom a láncszemeket, alakítom az égi mező földi mását, kicsi arcát képzelem magam elé, és ezt mondogatom:Szeretlek Kicsim! Kis dédunokám!

Szeptember másodika

A tegnapi ihletett lelki gyakorlatomat elfújta az internet ellenszél, ezért ma megpróbálom felidézni a múltat. Sok éven keresztül indultam évnyitóra szeptember elsején. Mindig nagyon boldog voltam, de leginkább, amikor első osztályt kezdtem. Ha tehettem fehér ruhában jelentem meg, és napokig gyakoroltam a találkozást a gyerekekkel és a szülőkkel. Majdnem mindig akadt egy, két gyerek, aki hisztizett, vagy nem akart bejönni, vagy nagyon szorongott. Mindegyik másként élte meg a korszak váltást. Jól jött, hogy sikerült őket bevonnom az ünnepi hangulatba. Néha azt kértem tőlük, hogy vigyázzon a retikülömre, és hozza utánam, máskor más fontos feladatot bíztam rájuk. A nevüket megtanultam előre, és így szólítottam őket.
A legünnepélyesebb pillanatokat akkor éltem át, amikor az udvaron vezettem őket az egész tanulósereg előtt. Egy szál szegfűt kaptak tőlem azt vitték a kezükben, és így álltunk a dobogó elé. Ekkor felhangzott a Himnusz. Megható pillanatok voltak!
Már régen nem kezdek szeptember elsején új tanévet, de jó visszagondolni 40 szép tanévre.
Most magamban éneklem:Isten áldd meg... de így folytatom: a mostani diákokat, szülőket és az egész magyar népet, hogy jobb sorsra ébredjen a magyar!

Paradicsom ivólé

Egy kedves emlék jut eszembe ilyenkor ősszel. Látom az édesapámat és az édesanyámat hazafelé jönni a Bosnyák téri piacról és nagy, tele kocsikát vonszolnak tele paradicsommal. 20-30 kg lehetett benne. Minden évben befőzte anyuka az évi szükséglelet, amiben a főzésre és a "csak úgy megivásra" szánt paradicsomlé is benne volt.Úgy készült a lé, hogy összevágva megfőzte a gyümölcsöt, és azután átpaszírozta. Még forrón. Megörököltem anyuka paszírozó szitáját, amiben egy hengert tologatott fel s alá, amíg a massza süreje is átfolyt. Ügyesnek kellett lennie, mert a szerkentyű nem segítette a folyamatot, neki kellett préselni.
Az üvegbe tett, felfőzött lé egy ruháskosárba került sokad magával és akkor betakarta őket pokróccal nagy párnával. Ezt nevezték száraz dunsztnak.Egész évben finom házi paradicsomlét használt a paradicsomos krumpli, a -káposzta, töltöttpaprika felöntéséhez. Minden nagyon finom volt! Hiába keresem azokat az ízeket a saját főztömben, hiányzik belőlük a házi ivólé íze.
Én is segítettem a befőzésben, nem volt nehéz munka. Felvágtam a friss gyümölcsöt, kevergettem a fazeket, vagy lekötöttem az üvegeket. Vékony házi spárgával kötöttük le, nem használtunk gumit.
A legnagyobb élményt a hatalmas, két kézbe való paradicsom jelentette, amelyet széttörtem, és úgy ettem ki belőle a velőt. Manapság divatba jött az apró, koktél paradicsom, amely aranyos ki bogyóka, de nekem még a csodás, érett, hatalmas gyümölcsök gondolata is gyönyörű emlék!

Út Vecsésre

Ma nagyon meleg van. Talán megdönti az évszázad rekordját, mármint a múlt századét. Erről a melegről egy érdekes családi esemény jutott eszembe.A háború után az édesapám hadifogoly volt, és a nagymama, az ő édesanyja eléggé magára maradt. Anyukám gyakran, talán havonta két szombaton meglátogatta, kitakarított, megfőzőtt és némi kerti munkával előbbre lendítette a mama életét. Talán örült a mama, hogy nem valami úrinőt vett el feleségül a fia, mint ahogy szerette volna. Anyuka megfogta a dolog végét, és nem sajnálta a fáradságot. És szívesen tette!
A nagymama rendszerint az ágyban üldögélt és horgolt.A finom terítőket a lánya eladta és ebből a kevéske jövedelemből élt szegény.Nagyon kevés bútor volt a szobában, és a konyhában is csak egy polc meg a tűzhely.Vele lakott a legkisebb fia is, ő nyárra kiköltözött a diófára, ahova egy Tarzan lakot épített magának.Káposztatermesztéssel foglalkozott, a termést megvettek a savanyító kisiparosok.
7-8 éves lehettem, amikor elkezdtünk Vecsésre járni. A meleg juttatta eszembe a kirándulásokat, mert szörnyű volt az út. Pestszentlőrincig villamossal mentünk, az 50-esnek ott volt a végállomása. Onnam gyalog tettük meg a kb 7 km-es utat. Sehol egy fa, egy árnyék nem volt. A testvérem akkor még csak 3-4 éves volt. Anyuka egy kosarat is vitt magával, mert ennivalóval is segítette a mamát. Egy zsebkendőt vizezett be és a testvérem fejére kötötte, nehogy napszúrást kapjon.Nem lehet leírni, mennyire elfáradtunk. Amikor megérkeztünk, anyuka elkezdett takarítani, én meg ügyeskedtem, polcpapírt vágtam a mamának. A konyhai polcokat én tettem rendbe. Este mentünk haza, akkor már nem égetett a nap, de a lábunk megdagadt, mire haza értünk.
Ez a nagymamám gyönyörűen tudott mesélni. A szomszéd asszonyok ott ültek az ágya mellett és ámulva hallgatták a mamát.Lehet, hogy egy kis  "mesélőkét" örököltem tőle. Ha így van, akkor gazdagon megajándékozott a vecsési utak fáradalmaiért!
A nagymama címe: Vecsés, Apaffy utca 39. De már régen elköltözött a szebb hazába. Hiszem, hogy ott vár!

Levél Ullának

Ulla egy kedves régi levelező társamnak az unoka húga. Huldával tavaly év végéig leveleztem, több mit 65 évig. Soha nem láttuk egymást, nem hívott meg, és nem akart jönni hozzánk. Csak írt. Maga készítette a képeslapokat, kivágott dobozfedélből és újság képekből. Nem sok szöveget írt rá, de az szeretetet és együtt gondolkodást hozott. Hulda tavaly 91 éves korában meghalt. Az unoka húga írta meg a halál hírét, és én részvétem mellé megírtam, mit jelentett nekünk a nagynénje hűsége.
Azóta vele levelezek. Ma egy különös levelet küldtem el neki. Leírtam svédül a háborús emlékeimet és ezeket a lapokat beleragasztottam egy gyűjtő füzetbe. Csak négy lapja van, de piros. és zöld, meg a fehér gépelt oldalak. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy fogadja. Tele van hibával, hiszen az én nyelvtudásom igen csekélyke, de hatalmas lendülettel írtam a barátaimnak. Ulla is a barátom.
Milyen jó, hogy a világ minden részében lehetnek barátaink, és megoszthatjuk velük a sorsunkat, akár vidám, vagy néha próbákkal teli. Imádkozunk egymásért és bölcs tanáccsal segítjük egymást.
 Majd megírom, mit talált érdekesnek az én halmstadi Ullám.

Számítógépes tanfolyam

Mostanában keveset írtam a blogomba, de nem azért, mert nem írok bele szívesen, csak nem volt időm. A "Kattints rá Nagyi!" tanfolyamot elvégeztem, és ezen a nyáron indították a clubot, amire én is szerettem volna járni. Izgalmas dolog ilyen korban tanulni és csodákat kihozni egy süket fekete dobozból. Nagyon fárasztó volt, de mégsem azért szakítottam meg a tanulást, hanem a szememmel lett valami gond. Nagyon megfájdult a fejem és összekúszálódott előttem minden. Most a szemészetet üldözöm időpontért, és majd meglátjuk, mit mond az orvos.
Addig viszont az egyik unokám tanít, aki olyan kedvesen felajánlotta a segítségét, hogy teljesen meghatódtam tőle.
Készül az óráira és irodalmi példaszöveget hoz pendrivon.
Talán egyszer könnyeddén, hibátlanul fogom megcsinálni a feladatokat. Küzdök! Igyekszem!

Fűszerolaj készítése és használata

Vadast akartam főzni a gyerekeimnek a nyaralás ünnepi befejezéséhez. Marha lábszárt vettem, gyönyörű világos húst. Persze csak a piacon lehet kifogni ilyet. Felszeleteltem és bekentem húspáccal.
Erről szól a mai blogom, mert szeretném, ha az unokáim is mind tudnák a vadas titkát.A hússzeleteket megsóztam és elég merészen megborsoztam. Egy fűszeres olajjal bekentem a szeleteket. Két napig állt ebben a "lé"-ben. Az olajat én készítettem. 4-5 szál kakukkfű, 3 szál oregano, két levél bazsalikom, 4 gerezd fokhagyma, 2 szál erős hegyes paprika adja meg a kellemes illatot és átjárja a húst is.Ebből kb 2 dl olaj készült és napraforgó olajat öntöttem rá.
Amikor megfőztem a marha lábszárt, még babérlevelet is adtam hozzá, mert a vadas szereti. Sok friss zöldséggel főztem omlós puhára. A hús páclevét hozzá öntöttem a vadas szószhoz. Kicsit izgultam, hogy fogadják a gyermekeim a fűszerkavalkádot, de sikeres volt minden.
 Ebből a fűszer olajból csöppentek a tökfőzelékre, és a krumpli főzelékre is. Egészen más karaktere lesz tőle az ételeknek. Ha nem tudunk cserépben fúszereket nevelni, egyszer engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy a piacon veszünk néhány csokrot és akkor "befőzzük" az olajat. Ha leöntöttük róla, töltsük meg újra. A hűtőgépben sokáig eláll és egyre jellegzetesebb lesz az íze..
Ajándéknak is csoda szép, mert a szinek, formák jól mutatnak az olajban.

Sün család

Kedves emlékeim vannak a sünikről. Ez azért nagy szó, mert városi kislány létemre kevés lehetőségem volt a sünöket tanulmányozni.
Egyszer volt egy idős napközis tanitó társam, gyakran meghívott a házába. Az Uzsoki utcában lakott, egy igazi elvarázsolt kertben. Annyi össze-visszanőtt fája, bokra volt, hogy csak ő ismerte a házához vezető utat.Az otthona is igazi csoda volt. Folyton fabrikált valami újdonságpot, például a régi gombokkal és pénzekkel mozaikot készített a jellegtelen kerámiavázákra. Szőnyeget csomózott rongyokból. boltívet ragasztott a könyvtára elé. Korondi kerámiával kakta tele az előszobát és a konyhát. Mindenütt a gyűjtemények özöne volt kirakva. Alig tudtunk végig nézni mindent, ha elfogadtuk a meghívását. A fia lakott vele, és ő is különc volt. A szobájába egy jurtát emelt és abban aludt. Engem nagyon szeretett, mert megengedtem, hogy a tej fölét elhozza a sovány gyerekeknek, és télen savanyú káposztát osszon az uzsonnához.Folyton a gyerekek egészségi állapotát akarta javítani.Furcsa szerzet volt, de eredeti. Néha meglátogattam és megcsodálta az újabb alkotást. Egyik alkalommal, amikor majszoltam a saját kitalálású csemegéjét, pontosan öt órakor, odahívott a veranda ablakához. Nemsokára megjelent lassú, méltóságteljes mozgással egy sün mama és utána sorakozott nyolc kicsi sünike. Libasorban jöttek. A terasz sarkában egy tál volt, abba tejet öntött a kis szúrós hátú barátainak Ibolya, a tanító néni.
El sem mondhatom, mennyire aranyosak voltak!
Aztán Tahiban is találtunk az unokákkal egyszer egy sün mamát, de ő igazi veszélyben volt. Az úttesten akart átsétálni a kicsinyeivel, de az úton autók is közlekedtek. A kert kerítése magas volt, nem tudta volna átlendíteni a csöppségeket.Csodálkozva állzunk meg az unokáimmal és gyönyörködtünk bennük.Láttuk a veszélyt és elhatároztuk, hogy segítünk neki. Kis vödör volt a lányoknál és abba "merítettük" bele a kis jószágokat.átemeltük a kerítésen a kis gömböccé kerekedett apróságokat. Megmentettük őket!
Azt reméltük, máskor is lesznek segítőkész fiatalok, akik nem engedik a sünöket az úttesten sétálgatni. Még nem tettek táblát az útra:Vigyázat! Sünök!

Vörös szilvalekvár

Szombaton nagy öröm ért. A testvérem meghívott a telkére, Zebegénybe. Fenn a hegytetőn tanyázik, ha ideje és benzinre valója van. Az idő egy édes kis unokával kapcsolatos, a benzinár meg a nyugdíjjal. A Dunakanyar szépségét alig lehet leírni, szigetek, kanyarok, öblök váltják egymást, ahogy a kanyarban tekergő öreg Duna hozza viszi a hegyek hordalékát. A kis szigetecskék ligetes, fás pihenőt jelentenek az evezősöknek. A távolban, de nem messze, a Börzsöny, a Duna bal oldalán a pilisi hegyvidék, a Dunakanyar hegyeinek változatos képe.Mire elértük Zebegényt, gyönyörködtem a visegrádi várban, és a gondozott falvacskák útjaiban.Most nem tértünk be a városkába, de már egyszer megnéztem Kós Károly gyönyörű templomát, és Szőnyi István múzeum-házát. Az egyik hegycsúcson trianoni emlékmű áll, egy magyarokvezére Turul madár.
A sok látnivaló után jól esett a hűsölés a teraszon. A testvérem a méteres gazzal dolgozott, és pedig negtörtem egy jókora zacskó diót.
Délután szilvát szedtünk, inkább a földről, mint a fáról. A szilvát ugyanis ponyvára rázzák le, és azt viszik az üsthöz. A mi lehetőségünk egy jókora kosár volt, amit gyorsan teleszedtünk.
Vörös szilva termett azon a fán. Csodálatos gyümölcs!
Itthon aztán nagy lelkesedeséssel kezdtem kimagozni. Ez a szilva nem magvaváló. Még akkor este megfőztem egy menetben, és ezt ajálhatom mindenkinek. A friss, előkészített gyümölcsöt jénai tálba téve, egy 8-10 perces programra beteszem a mikróba. Amig felforr, készül a következő adag. Így, egyszer felfőzve, tettem a fazékba, lecukrozam és egy pici NÁ-tettem bele. Vasárnap kora reggel átpaszíroztam, és így rövid forralás után, zselésítő porral megbolondítva, üvegekbe öntöttem.
Szerettem volna templomba menni, és igyekeztem a munkákkal. 21 kisebb üveg lekvárt kaptam.
A vörös szilvalekvár fényes, kocsonyás, világítóan borvörös színű, remegő állagú csoda. Aki ilyet tehet süteménybe, kanalazhat palacsintára, vagy egy kis kanálnyi örömöt benyalhat csak kényezetetés képpen, az csodálhatja a Mindenható teremtményeit.
Egy majdnem elszáradt, öreg fácska egy családnak egész télre adott ízletes finomságot.
Köszönöm a testvéremnek, a fácskának, de legfőképpen a jó Istennek!

Utasok a buszon

Megajándékoztam a barátnőmet egy bizonyságokat tartalmazó könyvemmel. Hazafelé olvasni kezdte a buszon, Mellett ült egy fiatal ember és ő is olvasott. Egy idő után beszédbe elegyedtek, és kiderült, hogy a férfi tanár, és a könyvet egy tanítónő írta.A közös munka lett az alapja a társalgásnak. Kezébe vette a könyvemet, és megakadt a szeme a borítón kiírt"hívő" megjelölésen.Ez a nem minden napi utalás bizonyságok és hitvallások sorát indította el. Végül a tanár megkapta a könyvet, és bizonygatta, hogy érdeklődéssel fogja elolvasni.
Soha nem tudom meg, mit gondol majd a hitemről és a hit szerepéről a tanításban, de hiszem, hogy ez a jelenet Isten kereső munkájának az eredménye volt. Legyen áldás az életén!

Egy baba története

Szeretek babákat varrni. Már kislány koromban is varrtam babákat. A templomunkban a magam fajta csitri lányok egész évben varrtuk a kicsiknek, hogy kaphassanak karácsonyi ajándékot. Aztán megmaradt a babavarrás varázsa. Az unokáim is kaptak a szerencsétlen, kissé csúnyácska fajtából, bár én szépnek akartam őket varrni. Egyszer hajat is varrtam a fejükre. Az egyik kislánynak szőke, a másiknak barna, és a harmadik vörös lett a babája. Én ugyanis nagyon szeretem a vörös hajú gyerekeket. Az iskolánkban az én szárnyaim alatt nőttek a  vörös hajú kicsik. Mellettem nem csúfolhatta őket senki..A vörös hajú baba nem sikerült. Úgy nézett ki a feje, mint egy kis őrültté. Ki akartam dobni, de a kisunokám magához ölelte a sajnálatra méltó alkotást és ezt mondta:
" Az én gyerekemet nem dobhatod ki! Szeretem!"
Hát ennyit a felnőttek és a gyerekek szívéről!

Korondi vázák

Tegnap a testvéremtől kaptam két elég nagy korondi vázát. A konyha szekrényem tetején már áll néhány, mindnek története van.A legkedvesebbet az édesanyámtól kaptam. Nálunk lakott már, és elég gyenge volt. Egyszer csak elindult a lakásába, és elhozott egy szép nagy köcsögöt. Nekem akarta adni. Majdnem sírtam, mert nehéz lehetett vele közlekedni. Aztán van egy gönci kék tejes köcsög, amelyet Göncön vettem, amikor a vizsolyi Bibliát néztük meg a Károly múzeumban. Régi történelmi emlékeket kerestünk fel. Egy tojás tartó mázas edényt Asbóth Ancikától kaptam, kb 60 éve, mert segítettem neki a takarításban. Iduska, a kolleganőm volt a társam. Régesrégi virágos,hasas, füles edény.A korondi bokályokat Sófalváról hoztam, amikor meglátogattam az erdélyi fogadott testvéremet, Ilkát.Felejthetetlen emlékek tartoznak hozzájuk. Több tálam is van, azok a tahi nyaralónkat díszítik.
Egy vizes kancsót Ajkán vettem egy régi kiránduláson, amikor a kerámia gyárat látogattam  egy tanítvány mamával. Hatalmas vessző kosárban egyforintos/ kissé hibás/ edények közül lehetett válogatni, és én éltem a lehetőséggel. Egy kis kávés csészém maradt onnan, meg ez a kancsó, de mindenkit kérek, hogy a csészémre vigyázzon.
Szép emlékek tanúi ezek a míves, irókás, szép formájú edények.Szeretem őket és őrzöm az unokáknak. Hátha ők is örülnek majd egyszer nekik.

Füveskert

A héten leszüreteltem a fűszereimet. A kakukkfű nagybozontját levágtam, és rögtön koszorút kötöttem belőle. Erről jutott eszembe, milyen szép időtöltés volt gyerekkoromban a koszorú fonása. Százszorszép, gyermekláncfű virága nagyon jól fonható. És nagyon szép! Svédországban láttam, hogy Mária, az egyik ismeősöm, levendulából kötött vékony koszorúkat. Cérnával tekerte egy drótra. Illatos és romantikus dísz lett belőle. Többet is elhelyezett a lakásban. Tetszett.
Egy időben a tahi sétánkon találtam egy sűrű kakukkfű csomót az út mentén, és szép hosszú szárral tépkedtem. Akkor találtam ki, hogy koszorút fonok belőle. Ez a mostani nem olyan dús, de kedves dísz a konyhámban.
A leszüretelt fűszerekből  készítettem fűszerolajat is, egy bébi üvegbe. Szurokfüvet, kakukkfüvet, bazsalikomot, csili paprikát és néhány fokhagymát gyömöszöltem bele.Felöntöttem étolajjal/ mert oliva olajam nem volt/ és húsok kenegetéséhez használom majd. Most csak gyönyörű látvány.Levendulából is lehetne készíteni illatos olajat, de akkor bébi olajat öntenék rá. A citrom füvet szárítom, majd teát főzök belőle.
Érezhető a föveskert jótékony hatása.Szórakoztató a fűszerek feldolgozása. Így telik a nyár, ha kevés a napsütés. Belülről kell árasztani a meleget!

Cikória kávé

A napokban bió,  koffeinmentes neskávét kapott ajándékba a lányom, Megkóstoltuk, és nagyon finom volt.
Akkor kezdtünk el beszélgetni a régi kávézásról. Cikória kávét ittunk. Minden reggel ezzel a kávéval hígította anyukám a tejet. Tisztán nem is ittunk tejet. Az unokáim már Maci kávé címen ismerték ezt a fajtát. Most méregdrága csemege, pedig gaznövényből készül.
A katángkóró növény gyökere a kávépótló szer, amit a gyártó cégről neveztek el cikóriának.A növény mindenütt megtalálható kék virágú gyom, amelynek a virága az emésztést segíti elő. a leveleit meg lehet főzni és a gyökere a kávé.Segíti a zsírok lebontását, csökkenti a vérnyomást,és a koleszterin szintet. Igazi csoda.
Egészen másként főztük, mint most a pressó kávét.Egy lábosban vizet forraltunk, mondjuk egy litert, és amikor lobogott a víz, tettünk bele 3 púpos teás kanál darált kávét. Ettől rögtön kifutott volna a víz, ezért emelgettük a tűzhelyen a lábost. Háromszor. Akkor levettük a tűzről, befedtük a lábast és hagytuk állni. A zacc leülepedett és hamar leönthettük róla a jó illatú kávét.
A kávéfőzés része volt a darálás is, mert a cikória kávét szemekben árulták, olyan volt, mint a zabszem. Ehhez találták ki a kézi kávédarálót. Emlékszem a Franck kávéra, amely préselt cikória kávé tabletta volt és megkönnyítette a kávéfőzést.Rud alakban csomagolták.
Budapest egyik leghíresebb virág kötője egy széles szájú cserép edénybe katángkóró növényt tett, és szoba díszként tartotta. A szárak formája igen mutatós ágas-bogas dísz lett. Egyszer gyűjtök én is egy csokorral, és egy csésze cikória kávét fogok inni mellette.
Mert mindennek adjuk meg a módját!

A nyuszi lelki világa

Néhány napja gondozom az unokám törpe nyusziját.Nem vagyok valami ölelgetős állatbarát, de szeretem és féltem őket. Ezzel a nagyfülü kedves jószággal érdekes megfigyeléseket tettem ezen a héten. Ezeket figyeltem meg: Ismerkedett velem. Megszagolgatta a lábam. Amikor észre vette, hogy etetem, bátran jött utánam. Egyik nap alig mozdult meg, amikor reggel meglátogattam a kis árvát. Megijedtem, mert nagyon sokáig mozdulatlan volt. Aztán rájöttem, hogy hiányzik neki a gazdija. Talán duzzogott, vagy fájt a szíve érte.Ha nyitom az erkély ajtót először Bogi szobája elé szalad. Szeretne bemenni. Talán azt gondolja, hogy benn már várják egy kis ölelgetéssel. Nem engedhetem be, mert elbújik az ágy alatt.Ma a nagyszobába jött és a legsötétebb helyre leparkolt. Melege volt.
Vettünk neki friss sárgarépát és almát.Amikor meglátta a zöldséget,kijött utánam az erkélyre. Akkor gyorsan becsuktam az ajtót. Végtére nem maradhatok vele egész este.
Az a benyomásom, hogy szomorú, és hiányzik neki a gazdi. Már csak két nap nyuszikám! Aztán jön a dédelgetés. Addig meg semmi depi! Szóval a nyuszik érző lények!

Amikor én voltam vendég

Nem ártana ismerni annak az országnak a szokásait, ahova megvátjuk a jegyünket. Erre én is csak sok szerencsétlenkedés után jöttem rá.Most elmesélek egy, két történetet, ami a tudatlanságomból eredt.
Svédország, Májkenéknél, 1967. A svédek két szem krumplit főznek személyenként, esetleg kicsivel többet. Ennyi az adag. Süteményt is kettőnként tesznek a tálcára és szólnak, ha nagyon izlene és még szeretnénk kivenni belőle. Egyszerre csak egyet szabad kivenni, mert újra körbejár a tál. A szószokat is körbe adják, és a vajat kenőfán küldik egymásnak.  Aki nem ismeri a szokásokat, arra rászólnak. Ne vedd ki a másik adagját! Ez a vendéglátás elég szokatlan volt, de amikor észrevettem, hogy nem sajnálnak tőlem semmit, csak ki kell várnom a dolgok végét, lecsillapodott a lelkem.
A vendég viszi magával a saját ágyneműjét, nem húznak ágyat, nem mosnak másra ágyneműt.Ez a szokás nem érintett engem, de egy családtagunk üdülését nagyon elrontotta. A háziak átadták a lakást, de nem tudták, hogy nálunk senki nem cipeli a takaróját, lepedőjét. Májken volt először nálunk, elcsodálkozott a gyönyörű vasalt ágyhuzatokon, ő persze hozta az övét. Akkor megbeszéltük, és hozzá nem viszünk ágyneműt.
Ha éppen nem ízlik a felkinált étel, nem adnak helyette mást. Egyszer "vérpudingot" készített a barátnőm, és nem kértem belőle. Csak néztem, milyen jó ízűen esznek.Úgy tálalta családnak a nem evésemet, hogy a Magdának tiltja a vallása.
Eleinte nem mertem megmondani, hogy nem bírok annyi kávét inni, mint ők. Azután rájöttem, hogy otthon kell megbeszélnem a barátnőmmel, és ő közvetít, különben megsértődnak. Ez volt a helyzet a tengernyi tejszínnel is.
  Sokszor voltam náluk, és egészen jól elboldogulok a szokásaikkal, de nagyon figyelek a helyzetek tanítására, mert helyzet mindig adódhat.
Bár igyekeztem jól "viselkedni", bizony eleinte nem sikerült mindent jól csinálnom.
Nálaton is kimérik az adagot? Hány darab süteményt tesztek az asztalra? Megszámoljátok?Ha fogy a süti, szóltok a nagyevőnek, hogy lassítson, vagy csak nézitek, hogy tűnik el az ő oldalán a finomság?
Nálam mindenki ehet számolalanul

Emlékek a vendégeimről

Tegnap a vendégvárás témájáról írtam, mert a napokban svédek látogatnak meg minket. Ennek az apropóján megemlékezem kedves és emlékezetes vendégeimről. Csak azért, mert érdemesnek találom, hogy ne felejtsem el őket.
Egy osztrák üzletkötő, aki olyan elegáns volt, mint egy herceg, minden alkalommal nálunk szállt meg. Szeretett minket. Egyszer csőtörés miatt felbontották az előszoba parkettát, a fürdőszoba beépített kádját, és eleveztek a fal alatt a szomszédék WC-jéig. Ott volt a hiba. Helmut a törmeléken ugrált a szobájába, és lavórban mosakodott, de nem ment el másik szálláshelyre.
Egy francia cimbalom művésznő, nálunk akart öngyilkos lenni. Addig etettem, amig meggondolta magát. Viszont a ropogós fehér ágyneműre feltette a hajó ládáját és a hatalmas bőrőndjét. Nem mosakodott, hanem kölnivízzel pamacsolta magát. Micsoda illat volt utána!
Gyakran előfordult, hogy egy személy kivette a szobát és öten, hatan jöttek vele. Így tett Bogdán is, a lengyel túrista. Árút vittek más országba és féltek a pályaudvaron maradni éjszakára. Kérték, hadd maradjanak. Mindig megengedtem és nem kellett fizetniük a sokadalomért. Évek múlva egy lengyel asszony keresett fel és egy kis ajándékot hozott. Tegyem el emlékbe, mert Bogdán meghalt, de olyan szépen beszélt rólunk, hogy ezért eljött Magyarországra megköszönni a szeretetünket. Emlékezem rá!
Egyszer két orosz veterán érkezett nagy előkészületek után, de tőlük féltem. Naponta megittak egy liter vodkát fejenként. Három nap múlva elmentek "jobb" szobába. Azt gondolták, hogy a háziasszony is benne van a szoba árában. Elvitték a LUX szappanomat.
Orvosok is érkeztek, mert a szemben volt a Szabolcs utcai korház, és ott volt feladatuk. Egy Blumenthal nevű orvos évekig szeretett volna jönni, de az új otthonunkban már nem fogadtunk vendéget.
Még ma is nagyon jó kapcsolatot őrzünk Lóréval, és Wölfivel, akik 14 éven át nyaraltak nálunk, de soha nem tudtak fizetni. NDK-sok voltak, és nem kaptak valutát. Először fizettek, de utána a mi "testvéreink" lettek. Később meghívtak magukhoz, és szeretettel láttak el minden jóval.
Évek alatt sok érdekes megfigyelést tettem vendégeim nemzeti jellemvonásáról. Ezek ma már mosolyra derítenek. Arra gondolok, milyen jellegzetességet mutattam be a magyarokról Svédországban, ők hogyan mosolyognak rajtam.Mert az éremnek két oldala van.
Megköszönöm a jó Istennek, hogy megépítettük a kis házat, hogy sok barátot szereztünk, és gazdagabb lett a szolgálat által az életem.