2011. november 22., kedd

Csodák az utazásnál

Nem egyszerű dolog egyedül utazni olyan hosszú úton, mint Malmő Budapest. Kértem a jó Istent segítsen meg, mert egyedül félnék. Sok apró jelét adta a meghallgatásnak. Egy pót csomagot erősítettünk fel a bőröndömre, amire nem volt garancia. De a testvéremnek csomagoltunk bele, fontos dolgokat. Kértem, ne vesszen el. A kézi táskám 11 kg volt, ekkore terhet nem tudok felemelni. Kérten, hogy ne legyenek lépcsők, és legyen valaki aki segít le és felemelni a csomagom.
Nem volt lépcső sehol. Egy fiatal svéd fiú meglátta a tétovázásomat és megkérdezte segíthet-e. Végig kisért a segítőkészségével az úton.
A csomagról lejött a táska, de mégse veszett el, mert a kötelék összetartotta a két csomagot.
Nagyon köszönöm jó Istenem, hogy meghallgattad a kéréseimet!

Helena Boberg

Egy teadélutánon ismertem meg Helenát, akinek a képei bekeretezve kint vannak szobám falán. Nagyon tetszenek, és örülök nekik. Most az alkotó művésszel találkoztam.
Helena mesélt az életéről. Csak nagy léptekben, szóképekben tudom elmondani, mert egy tragikus élet kínjait nem lehet leírni, de mivel Isten segítségével jobban lett, és kiutat talált, mégis beszélhetek róla.Sok évig volt gyógyíthatatlan beteg. reménytelensége depresszióhoz vezetett. Valamelyik időszakban rehabilitáción vett részt,ahol isteni kijelentést kapott, hogy vegye kezébe az ecsetet. Úgy érezte, Isten ad neki valamit és elfogadta a lehetőséget. Vízfestményeiben kifejezte önmagát és a hullámzó kedélyállapotát.
Bemutatta ezeket a képeket és elmesélte a történetüket.
A képek egyértelműen a bizakodásfelé mutattak, és a gyógyulás jeleit láttuk rajtuk.
Helena képeit először a rehabilitációs központ karolta fel, és naptárat készített belőlük. Így egy kis kereseti forrás lett a festményekből. Ma képeslapokat fest, naptárakat ad ki és bátorító üzeneteteket ír a képek mellé. Így szolgálja mások javát.Isten segítségével ma egy kis kiadó vállalkozást vezet, amelyből megélhet egyszerűen, és elég erős az akarata, hogy alkosson.
 Nem felejtem el az arcát, sok szenvedés árnyékolta a szemét, és halk hangját, amelyben megnyugvás és bizalom volt Isten iránt.

Három nővér, plusz egy

Ma Sztináékhoz készülődtünk, ahol találkozni fogunk, mi, a négy nővér. Három édes, meg egy pót. Testvérek vagyunk, mert így érezzük, mert a szüleink azt akarták, hogy életünk végéig testvérként gondoljunk egymásra. Ma ezt a szeretetet éreztük egész nap. Sztina és a férje, Anders, Ingeborg és Májken velem akarták tölteni a napot. Talán még nem is volt ilyen alkalom az életben. Együtt voltunk négyen!
Elmondtuk egymásnak, hogy is volt akkor, amikor az édesapa azt mondta, hogy..., és én is elmondtam, hogy is volt, amikor anyukám azt mondta... Ebből a két indulásból látható, hogyan fűz össze két szálat Isten keze, hogy egy életre szóló barátságot teremtsen. Isten látta, hogy amit teremtett az mind jó. Nekem nagyon jó, hogy vannak testvéreim a távolban, szeretnek. Nekem nagyon megtisztelő, hogy már az ötödik generáció akarja folytatni ezt a kapcsolatot.Nekem minden nagyon jó, amit általuk elértem az életben.
Kedves Nővéreim! Nagyon köszönöm, hogy ennyire szerettetek akkor régen és azóta egyfolytában. Isten áldjon meg benneteket családotokkal együtt! Magda

Izgalmas kedd

Reggel elolvastuk a Mai Igét. Jó volt hallani újra, hogy Isten tudja a csillagok nevét és az egémet is. nevemen szólít, amikor beszélni akar velem.
Majken nem látja olvasni az Igét, és nagyon megható volt hallani, hogy marasztal, mert olyan jó hallani az Isten üzenetét.
Erre a napra időzítették az Üdvahadsereges asszonyok látogatását. Este jönnek tizen tizenketten.Nagy tiszteletben tartom ennek a közösségnek a misszióját, mert ők elmennek és felkeresik a drogosokat, a bárokat, az iszákosokat, és akár a hátukon is, de kiviszik őket arról a helyről. Megetetik, tisztába teszik és segítik őket a változáshoz. Egyszer szemtanúje voltam, hogy Stockholmban Thomas cipelt egy narkós fiút a vállán. Akkor ő még csak 16 éves volt.És ez néha életveszélyes küldetés volt!
Végül nyolcan jöttek el, Igével és virággal köszöntötték Majkent az új otthonában, és engem a látogatás alkalmával.Lehetőségem adódott, hogy beszéljek a barátságunk kezdetéről,és a háború okozta szenvedésről. Egy órán keresztül figyelmesen hallgattak.
Egy CD-t kaptak tőlem ajándékba, amelyen svédül meséltem el a gyermekkorom főbb eseményeit.
Azóta megkeresnek emailen és beszámolnak a hallgatás közben átélt érzésekről. " Mi ezekről nem is tudtunk!" Nálunk azt jelentette a háború, hogy hétvégén nem vehettünk benzint!" Hallottuk, hogy a német repülők húznak felettünk, szálltak Norvégia felé bomba terhükkel, és mi aggódtunk, hogy esetleg itt is ledobnak belőlük. És tudtunk arról a vonatról, amelyik finn gyerekeket mentett ki a finn övezetből titokban, éjjel,az Északi Sarkon keresztül. Féltettük a gyerekeket."
Szeretettel gondolok rájuk, az esti beszélgetésre.

Jönköpingi temető

Vasárnap délután elvittek a jönköpingi temetőbe. A világ legszebb temetőjének tartom ezt a sűrű fenyves erdőbe telepített temetőt, ahol a dimbes- dombos tájon magas fenyőfák alatt nyugszanak az előre mentek. Este a síroknál égtek a gyertyák, és a dombokról ráláttunk a völgyben égő mécsesekre. A legmagasabb dombon áll egy magas kereszt, hirdeti, hogy feltámadunk. A sír nem tarthat fogva.
A temetőben Mertha mama és Elof papa sírjánál álltunk meg, tisztelettel emlékezve életükre. Az unokák  nagyszüleiknek állítottak emléket, a dédunokák a dédszülőknek, de én kit tisztelek bennük.
Kik voltak ők nekem? Hogyan alakult volna az életem, ha 1945-ben Elof papa nem gondol a háborúviselt gyermekekre szeretettel és segítő szándékkal? Mi lett volna, ha az én ákom-bákom köszönő levelemre nem fogad a szívébe az egész család? Ki mondaná nekem 66 év óta, hogy Kishúgom? Eljutottam volna egyszer is Svédországba nélkülük? Biztos hogy nem. De ők szerettek ismeretlenül is, segítettek azzal, amijük volt, és hűségesen megtartottak legjobb barátjuknak. Vagy inkább rokonuknak. Csak álltam a sírnál, és megköszöntem a jó Istennek, hogy ennyire szeretett engem, hogy nekem adta pótszűlőknek Mertha mamát és Elof papát.

Piros kis faház

Azt gondolnánk, hogy aki olyan rendezett körülményekbe születik, mint Erik, az csak boldog lehet. Az országuk a világ egyik leggazdagabb országa, a szülők sem földönfutók, ősi gyökerek kötik őket ahhoz a néphez, tájhoz. Minden rendben. De ez nem így van! Sok betegség nyomorítja őket, és Eriknek is megvan a maga baja. A betegség elvette tőle a barátait, az egész boldog ifjúságát. Még állást sem kapott hosszú ideig.
Most kicsit javult a helyzet. Van állása, és a szülei kivettek neki egy kis piros faházat az erdő közepén. A ház 200 éves és tüneményes. Most van barátnője is, és elkezdheti az ifjúsági társas életet. Isten segítse gyógyuláshoz, egészséges élethez!
A házikó egy erdei tisztáson áll néhány hasonló kis házzal körülvéve. Ott is fiatal lakók élnek, kis gyerekekkel, a városból telepedtek oda.Egy több száz éves rücskös fatörzset fektettek a ház elé, és megfeketedett gerendák fedik a mennyezetet.
A sűrű erdő mélyén egy ilyen kis manó-lakban élni, igazi boldogság lehet. Megújulás, gyógyulás, életkedv.
És ez nagyon kellett már ennek a jószívű, kedves fiatalembernek.

2011. november 18., péntek

Aranyketrecben

Délelőtt meglátogattuk Gunt, Majken sógornőjét egy idősek otthonában. 93 éves, ágyhoz kötött, és kiszolgálásra szorul. Az időse háza és az othhonok apartman jellegűek, és minden ápoltnak három váltásban saját gondozója van. A folyosókon antik bútorok, festmények és használati tárgyak, ezeket az elhúnytak hagyatékából gyűjtötték össze. Kis életképeket raktak össze belőlük.Gun a saját gyönyörű bútoraival rendeztette be a lakását. Szobrok, festmények, finom porcelán készletek, és szőnyeg csodák . Kis kanapé, fotelek, hímzett díszpárnák, és sok, sok virág.
Egy állítható ágyon feküdt, régi hercegnői tündökléséből csak a környezet maradt, ő már egy jelentéktelen kis idős nénike, de azért nagyon örült nekem ls emlegette a magyarországi utazásaikat. A szüleimet nagyo szerette és sokat beszélt róluk. Aztán jöttek az ebéddel, lazac kapormártással, és édesség. Gun nem akart enni, csak panaszkodott és sírt.
Nehéz megérteni, még akkor is, ha unalmas és fárasztó lehet ágyban tölteni a napokat. De ha egyszer látta volna a mi időseink helyzetét, talán máskép örülne a szép otthonának és a tökéletes kiszolgálásnak. De most többet panaszkodik, mint amit elbír a családja. Szegény Gun!Megkapott mindent az életben de nem tanult meg tűrni. Bizony nem is könnyű! Vígasztalgattam, de azt hiszem teljesen reménytelenül. Nem gondolom, hogy valaha is látom még!

Annáéknál

A magyar estet Annáéknál rendezték meg. Szeretnék egy kicsit elidőzni az otthonuknál, mert Anna kiváló lakberendező, és igen kreatív. A ház előtt egy vasüstben lángolt a tüzifa, jelezte, hogy itt lesz a buli.Hófehérre festették a padlót, a mennyezetet és az összes bútort. Rengeteg régiséget gyűjtöttek össze és ezek mind jól megtervezett helyen, asztalon, polcon, vagy falra kiakasztva szédítettek engem.Legalább 6 cserép fehér orchidea is illatozott a szobában. Gyönyörú otthonuk minden részlete lakberendező újságba való. Néhány ötlet Annától: Sajt tálban régi kendercérna, orsóval együtt, régi ollók és spulnik. Egy kisebb sajt tálban gyöngyházgombok csillogtak.Egy régi fürdőszoba fogason, amire rózsákat festett, palatábla lógott, régi tojáskosár és egy apró retikül. Egy polcrendszeren kézműves tárgyakat állítottak ki, szörmebárányokat, filc angyalokat, apró csészéket és még mást is.A terített asztal dísze egy zuzmó tál volt amarillisz hajtással, ami szintén zuzmó csomagban nyiladozott, és mindezt egy kedves, giccses angyalka vigyázta. A zuzmó rénszarvas eledel. A látvány csodálatos volt! Amikor elment a vendégsereg, Anna megmutatta kötött kincseit, és bíztatott, hogy nosza, kössek a családnak. Igazás kedves volt, szerány és meggyőző.Régi szenvedélyemet felszította újra. Alig várom, hogy otthon legyek a fotelomban. Aztán születhetnek a sapik.

Magyar est

Napok óta lázban égnek Annáék és Elisabethék, mert szombatra meghívták az egész rokonságot egy magyar vacsorára. Annáék amikor itt voltak Ibolyánál és Zsombinál vacsoráztak és nagyon ízlett nekik a lecsó. Ezzel akartak kedveskedni a rokonaiknak. Aztán jöttek receptért. 6kg paprikából készült, de náluk nincs lecsó paprika, darabonként veszik jó drágán. Bulgurt főztek bele és sok fűszeres kolbászt.34-en jöttek el, és egy nagy kört alkottak és így osztottam ki az ajándékokat, mint egy Mikulás. A gyerekek még a barátaikat is elhívták. Nehéz perceket szereztek nekem, mert nem így akartam átadni kevéske ajándékaimat.Végül jól sikerült minden.
Majdnem mindnyájn voltak már Magyarországon, szeretettel gondoltak vissza az itt eltöltött napokra és még a főztömet is emlegették. Nagy tisztelet vett körül és éreztem a szeretetüket.Nagyon szép este volt! 

Mindenszentek napja

Egy kiadós ebéd utám Anna és Andera jött értünk, hogy kivigyen a temetőbe, és gyertyát gyújtsunk Thore sírjánál.Nagyon sok kedves emlék fűződik a nevéhez. Szeretettel viselt godot ránk, és amit csak meg tudott venni, azt elhozta a gyerekeinknek. Nár régen meghalt, 55 éves volt csak de addigra teljesen tönkre tette a cukorbetegség. Megvakult, és a veséje is leállt. Végül egy beteg otthonban áplták, de Majken mellette volt egész nap. Aztán elment. Most az emlékek szépítik a gondolatainkat. Fehér virágot vettem és azt tettük vázába.
Scédországbn gyönyörűek a temetők. Hatalmas fenyőfák alatt nyugszanak a holtak, és néhol csak egy hatalmas kőszikla van a sír helyén, Nem fektetik a koporsót, hanem állítva temetik el. Csak egy kicsike kertecske van a névtábla előtt. Kb 20 cm-szer 50 cm. Ebbe ültethetbnek virágot, és Májken, amíg bírta, minden hétemn friss cserpest vitt kia sírra, Most Elisabeth díszítette fel, fenyőgallyakkal, 5 cserép csarabbal, és olajmécsessel.Minden sír ápolt, tele virággal és égtek a mécsesek.
Margaréta sírjánál , aki Anders fiatalon meghalt édesanyja volt, apró ajándékokat is találtam. Angyal szobrocskákat, síma kövön írással"A legjobb édesanyának!" És falevelekből sodort rózsacsokorral.Az unokák levelet írtak és elhelyezték a virágok közé.Nagyon megható látvány volt.Egy szívet is készített Anna a sír elé mohából és feldiszítette ünnepi koszorúként, gyönggyel, szalaggal.
Sokszor gondolok arra, hogy itt nálunk hogyan gondozzuk a sírokat, az emlékeket, és mit tanítunk erről a gyerekeknek. Tanulhatunk tőlük!! Nem minden pénz kérdése.

Végre zuhany!

Napok óta küzdünk a hideggel, még meleg víz sincs, mert a pumpa eltörött, szerencsére nem a lakásban. Így aztán csak cicamódra mosakodunk, és fogmosó víztől lefagy a nyelvem. Még a párnázott székre is tettem egy meleg takarót, olyan hideg volt.Féltema betegségtől, és nem alaptalanul.Májken várta a meleg vizet és nem engedett mosogatni, de a harmadik napon már melegített vizet a tűzhelyen.Ma reggel végre megérkezett a meleg víz és egymás után zuhanyoztunk. Majken kérte, legyen melegebb a lakás hőmérséklete, mert általában 19-20 fok van. A lakás alatt nem klakik senki ezért nincs is fűtés. A padló úgy húz, mint a pincében a beton. Kaptam egy gyapjú kötött zoknit és ez sokat segített rajtam. Aztán elgondolkodtam. Ragnhild barátnőm télen sem fűtött soha.Emeletes házban lakott itt Slillingarydban.
 A család leveti a cipőjét az előtérben és elég nekik a zokni. Batiszt blúzban szaladgáltak a csajok, és úgy tűnt, mintha forró nyár lenne.De csak úgy tűnt.Arra kellett rájönnöm, hogy én vagyok elkényeztetve, és nem edződtem meg.
Svédországban nem fizetnek vízszámlát, a fűtés is ingyen van, csak az elektromos áramért fizetnek egy kis összeget. Ezért aztán folyton zuhanyoztam, legalább addig jó melegben voltam. És micsoda zuhanykabinban történt mindez! Éljen a meleg víz!

Majken alig lát

Nagyon lehangoló nézni, hogy Majken már alig lát.Nehezen végzi el a legfontosabb feladatokat. Tapogatva keresi a kulcslyukat, és a levélláda zárját.Már régóta nem tuja elolvasmni a mai Igét, most minden reggel elolvastuk.Sokszor mondja ezt a mondatot: Amikor még láttam... és nekem majd megszakad a szívem érte.Máskor azt emlegeti, hogy fogyatékos lett. Ha jobb percei vannak, akkor belenyugvó hangon a lelki békességről beszél, és komolyan is gondolja, ha a jót elvettem, akkor ezt is türelemmel kell elviselni, de még így is nagyon szomorú a helyzete.
Sokat emlegetjük a régi találkozások emlékeit, a vidám perceket és ez jót tesz neki. Nevetgélünk az ügyetlen dolgainkon, a különbségek megélésén, és a nyelvi nehézségeinken. Első látogatásuk alkalmával Káptalanfüreden vettünk ki mindnyájunknak egy nyaralót, négy szobával, de nem épült fel a ház, és mi egy félkész kétszobás, ágy nélküli nyaralót kaptunk. Az út olyan hepehupás volt, hogy a Volvó alja folyton a földet súrolta.Mégis jól éreztük magunkat és kedves élményekről tudtunk beszélni. A gyerekek szerették a rántott húst, ez is jó téma volt, meg a siófoki halvacsora, ahol a csípős levest próbálták megenni. Akkora tál rántott halat hozott a pincér, hogy egy hadseregnek elég lett volna.
Az iskolai életből is kerestem mulatságos történeteket, hadd nevessen egy kicsit.
Neki nehezebb az élet, mint aki világtalanul születik, mert most kell idős korban megtanulni a hiánnyal együtt élni, és a belső látás képességét felfedezni.
Nagyon kérte, maradjak még nála. Aggódom érte, és nehéz volt ott hagyni, de tudom, hogy élete Isten kezében van, aki nagyon szereti és megváltja életét a teljes sötétségtől. Uram! Irgalmazz neki!  

2011. november 16., szerda

Konyha ablakból

Naplót írtam Svédországban és amikor megtudták, htetlenkedve kérdezték: Mit tudsz írni, hiszen még nem is történt semmi. Hát például ezt:
A konyhában üldögélek és gyönyörködöm a kilátásban. Az ebédlő asztal végén két cserép virágzó ciklámen szinesíti a hervadó öszi tájat. Benn minden hófehér, kinn aranybarna és rőt vörös. Szemben velem néhány juharfa áll, már alig van rajtuk levél. Elin ezekből a juhar levelekből rózsát tud sodorni. Majd megpróbálom én is.Szarkák ugrálnak a mezőn, felszállnak a fára, de nem látom értelmét a nagy igyekezetüknek.A fák mögött terül el a katonai gyakorlótér- Nem sok katona gyakotlatozhat rajta, mert elég kicsi. A túlsó végen néhány aranyos kis piros faház áll, az egyik olyan kúria stilusú. Felvonták előtte a svéd zászlót. Otthon van a gazda.Ebben a szép vonalú házban bútorüzlet nyílik hamar. Egy fiatal dán házaspár antik francia és dán bútorokat fog kiállítani. Sajnálom, nem fogom látni, pedig szeretem a szép berendezési tárgyakat.
Aztán arra gondolok, mit nekem a dán, vagy a francia bútor, amikor a barátaim otthona tele van szebbnél szebb régi és új svéd bútorral. Stilus felsőfokon. Ennyi legyen elég, mert haza is akarok jönni!

Éjszakai élet

Elég rossz alvó vagyok, itthon is megtörténik, hogy reggelig le sem húnyom a szemem. Az első éjszaka fáztam. Egy idő után elindultam felfedező útra és meleg takarókat kerestem. A gardrob szekkény felső polcán találtam is, de nem értem el. Erre, arra felálltam, megpróbáltam csendben kutatni. Aztán voltak más gondjaim is. Fájt itt, fájt ott. Nem hagyott aludni. A harmadik éjszaka volt a legnehezebb, mert akkor egész éjjel szólt a rádió. Szegény Májken elaludt, mielőtt kikapcsolta volna. Megparancsoltam magamnak, hogy szót se ejtek róla és nem mutatom, hogy állva elalszom. Arra gondoltam, lehet, hogy a hírek érdeklik, de az is lehet, hogy nagyon magányos és emberi szóra vágyik.
Milyen érdekes, hogy öregségünkre , még ha fáraszt is néha, társaságra, mozgalmas környezetre vágyunk. Emlékszem fiatalasszony koromban sokat adtam volna egy kis csöndért és a nyugalomért. Majken most árulhatna magányt. De ki venne?

Svéd november

Ma sötét volt reggel, még 9 órakor is. Nyírkos , szeles időben indultunk vásárolni. Majken beindította a kis kerekes járókeretet, amelyre kosarat is tettek. A " miniautó" kint maradhatott az üzlet előtt és én csodálkoztam az emberek megbízhatóságában. Régen azt mesélték, hogy a svédek a lábtörlő alá teszik  kulcsot, amikor elmennek otthonról, és ha valaki szükséget szenved, bemehet. Ihat egy kávét, vagy tejet. Szépen rendben hagy mindent maga után.Ez már nincs így, de azért sokkal jobb a helyzet, mint máshol.
Este arról beszélgettünk Elisabethékkel, hogy pár év múlva nyugdíjasok lesznek, és akkor egy-egy hónapot Magyarországon töltenek. Nem csodáltam, hogy várják a napsütést.
Aznap este hálát adtam azokért a fényes napokért, amelyeket egészen természetesnek vettem mindig. Majkennél hideg volt, fáztam még éjjel is. Holnap melegebben öltözök fel, végül is Északon vagyok.
A svéd november barátságtalan volt, de a barátaim szeretete megszépített mindent.

Bizakodó könyvkiadás

Isten megengedte érnem azt a csodát, hogy az első elbeszélés kötetem elfogyott.Egész esztendőben terveztük, hogy újra kiadjuk átdolgozott, újra szerkeszetett, és bővített formában. Hetek óta nagy munkában van a családom, mert ők vállalták a munka terhét. Csodálom a kitartásukat és az elszántságukat, hiszen mindenkinek van munkahelye, privát élete. Mégis mellém álltak ebben a kérdésben. Most érünk a finishbe és nagyon izgalmasan telnek a napok. A legutóbbi összjövetelünkön a borítót beszéltük meg, az is megújul. Nagyszerű üzenete lesz az új fedélnek. Köszönöm az unokáim kutató munkáját! A bevezetőt és a szakvéleményt kiváló tanítványom és igazgatóm írta. Meglepődtem, mennyire szivélyesen ajánlották fel a segítségüket. Remélem sokan fogják elolvasni..
Ebben a megújult kötetben szerepel a "Ferie hazamegy" című írásom, amellyel sok embernek szereztem örömet. A "Jolika írni tanul" írás méltó párja. Nagy élmény, hogy írás közben átélem újra azokat a hónapokat éveket, amelyeket idézek, látom a gyerekek csillogó szemét. Tudom, minden elbeszélés alapja a megtörtént esemény, a szeretet pecsétje hitelesíti ezeket. Unokáim kedves mondásai, a velük töltött felejhetetlen idő mindenki számáta tanulságos lehet. Érdemes és hasznos a kicsinyeinknek megadni minden elképzelhető jót, és akkor látni fogjuk az eredményt. Én sok-sok mesét és  hagyománytisztelelet ajándékoztam nekik. Hogy ők hogyan viszonozzák? Benne lesz a könyvemben.
Az az álmom, hogy sok tanítóhoz jusson el a Virágos katedrám című könyvem, és sok reménytelen ember kapjon erőt az újra kezdéshez.
Nagy dolgok történtek már eddig is, a kiadással kapcsolatos munkákban, hiszem, hogy Isten segít a terjesztésben is.Csodák sorozata a mindennapi életem, de majd ezekről _ha Isten éltet_majd a következő könyvemben írok.
A könyvemet dedikálom a Keresztyén Karácsonyi Könyvvásárban, Lónyai utcai Református gimnázium.Kinizsi utca 5-7. December 2 és 3-án Péntek du kettőtől, este húsz óráig, és szombaton reggel kilenc órától délután ötig. Mindenkit szeretettel várok!

2011. november 15., kedd

Étlap

Vasárnap: Füstölt karaj, tejszínben banánnal sütve,fagylalt áfonyával.
Hétfő:Paradicsom leves, ostkaka, áfonyával.
Kedd:Sült hal kaporszószban főtt krumpli, borsó. Friss málna tejszínnel.
Szerda:Vastag kolbász almában sütve, krumpli püre, fagylalt, csokoládés öntettel.
Csütörtök:Rakott káposzta lekvárral, csipkebogyóleves tejszínnel, keksszel.
Péntek:Füstölt sonka krumplival. együtt sütva apró kockákban, tükörtojással,csipkebogyó leves.
Szombat:Fűszeres kolbász mustárszószban, fagylalt.
Este:Magyaros ebéd, lecsó, kígyós rétes, torta
 Vasárnap: Richardéknál ebéd
                 Csirkepörkölt, rizzsel, salátával, sütemény
Hétfő:Paradicsomleves, ostkaka tejszínnel lekvárral.
Kedd:Kennethéknél
         Lazacleves, rizsfelfujt lekvárral, tejszínnel.
Szerda:Rákfelfújt virslivel.
Csütörtök:Stináéknál
                Csirkepörkölt rizzsel,almapáj lekvárral, tejszínnel.
Szombat: Elisabethéknél
               Bélszín, csirkemell szeletben sütve, marinírozott, eper torta tejszínnel.
Azért szerettem volna leírni a két heti étrendet, hogy bemutassam milyen is a svéd konyha, de ebből a leírásból ez egyáltalán nem derül ki. A leveseket készen vették dobozban. Nagyon finom volt mind. A pörköltet egészen másképp főzték, hagyma nélkül. Nagyon jó volt! Minden ételhez kínáltak vörös áfonya lekvárt, vagy zselét. A salátába dinnyét vágtak, bébispenótot tettek és mogyorót, paradicsom, paprika, és még ki tudja, mi volt benne.A lazacleves kenterbe vert mindent, olyan finom volt.
Régen tejet tettek az asztalra és vajas kenyeret ettek az ételhez, de tudják, hogy én nem kérek se tejet, se vajas kenyeret és így ezt nem kínáltak.
Svédországban kiszámolják az adagot, egy-két szem krumpli és annyi szelet hús, süteményből három félét tesznek tálcára és mindenki fajtánként egyet vehet. Kávét kétszer kinálnak, de én nem ittam egyet se.
Gyönyörűen terítettek, és gyertyák égtek mindenhol. Nagyon fínomakat ettem és a szemem is élvezte a dekorációkat.

Mimi

Ez a neve annak a kedves kézimunka üzlet tulajdonosnak, akinél a fonalakat vették nekem. Közben szó esett arról, hogy mennyire szeretem a folt varrást, és egy csomó foltos ajándékot vittam ki. Mimi csak nézett, és egyszerre kihozott a függöny mögül egy nagy szatyor maradék anyagot. A legszebb IKEA. stilusú tisztea pamut anyagokat és a kezembe nyomta. Varszogud! ami annyit jelent, hogy tessék ez a tied. Levegőt is alig kaptam, mert nagyon nahgy érték a számomra, különösen így karácsony előtt. Azon az éjszakán sem tudtam aludni. Jó néhány terítőt, párnát megtervezetem. Mostmár csak a varrógépemet kellene megjavítattatni. Csak tűt kellene cseréli benne, de ezt nem tudom, mert be van rozsdásodva a tűágy. Csak műszerrel lehet ki és betenni a tűket.
Ahogy kérés nélkül kaptam a jó Isten ajándékaként ezt a sok hasznos maradékot, hiszem, találok segítséget a tűkhöz is.
Ehhez a témához tartozik, hogy egy piros ágytakaróhoz kerestem darabokat, ezt nem vettük, hanem a baráti körben kérdezgettem nem maradt- e piros-fehér anyaguk, mert Hancsikáék ilyen takarót szeretnének, és itt csak egy színűt kaptam. Szinte mindenkinek volt egy kevés anyaga, mert karácsonyra külön díszítik a lakást. Ehhez piros, piros mintás anyagot vesznek. Náluk nem divat a piros-zöld, sem a piros-fekete. Szerintem éppen elég anyagot hoztam a takaróhoz. Izgatottan várom, hogy varrhassam.
Mimi áldásos tevékenysége 20db cica gombbal és 15 lepke gombbal ért véget. Köszönöm Mimi!

Halló, Dédunokák!

Még hétfőn este elvitt Elisabeth, Májken lánya, egy kézimunka üzletbe. Jól ismerte a tulajdonosnőt.Fonalat akart venni a dédunokáimnak. Ő csak sapkákra gondolt, de annyi fonalat vett, hogy pulcsikat is tudok kötni belőlük. Tardi-Bardi egy türkizkék, türkiz zöld, drapp- narancssárga csíkos együttest kap, Pirkónak a piros, rózsaszín és lila árnyalatait választottam, a kis Barackmagnak pedig vajszínűt.Remélem marad annyi a fonaklakból, hogy egy kis horgolt színes babacsodát készíthetek a februári dédunokának.
Azon az éjjelen nem tudtam aludni, csak terveztem a kötésmintákat. Már azt hittem, soha nem fogok kötni és lám mit tesznek a dédunokák!Halló kicsikéim! A dédimama újra köt!

Egy kis ijedelem

Majken lakásában valami nem volt rendben. Azt gondolom, nem száradt ki a nyári óriási beázás óta. Folyton fáztam, és még az ágyat is jégveremnek éreztem. Nagyon megijedtam, féltem a meghüléstől, és szerettem volna azonnal hazajönni. Végül pót ágyneműkkel, vastag termovelúr kabátkával vastag gyapjú zoknival valahogy átvészeltem a hideget, de a meghülést mégsem kerülhettem el. Kicsit fáj a torkom, és a fejem. Az igaz, hogy Északra csak meleg gyapjú ruhákban szabad utazni, mert ott másféle hideg van. A levegő páratartalma nagyon higed, ha lehül. Ezt éreztem New Orleansban is télen, Igaz az nem Északon van hanem Délen.
Eszembe jutott az én kedves unokám, Julcsi, aki a múltkori svéd utam után most megkérdezte, nem lesz-e sok a két hét. Akkor is elfáradtam bele. De azért két hetet akartam a barátnőmmel eltölteni. Majken kért, maradjak még egy kicsit vele. Nagyon sajnáltam, de nem maradhattam. Várt a családom itthon és most elfáradtam a kintlétben. Nagyon vártam a hazautazás napját.Hálát adtam Istennek, amikor leszállt velem a repülőgép Ferihegyen. Nagyon jó itthon!

Istentisztelet hétfőn délután kettőkor

A barátnőm családjával együtt az Üdvhadsereg nevű szervezet tagjai. Skillingarydban is van gyülekezetük és ha kint töltök egy kis időt, mindig elmegyek az összejövetelükre. Hétfőn délután kettőkor volt egy istentisztelet, amelyre én is elmentem. Sokat énekeltek, harmonikán, gitáron kísérték az énekeket. Mindenki szolgálta valamilyen módon. verset mondtak, történetet olvstak fel, szólót énekeltek, vagy duettet. Majkent sem hagyták lenn ülni csak azért mert már idős. Ő is a kórusban énekelt.Az igehirdetés rövid volt, de szép üzenetet kaptunk.
A közös imádság után terített asztalnál kávéztunk, süteménnyel  is kínáltak. Holger Storck ült velem szemben, akinek ruhaüzlete volt régen, és szép emlékeket őrzök a vásárlással kapcsolatban..
A kávézás után egy előadást hallgattunk meg Iréne Wernerhagtól, a foltvarrásról. Hozott is néhány takarót, amelyeknél szebbet soha nem láttam és azt hiszem nem is fogok. Iréne misszionárius volt Pakisztánban 20 évig a férjével együtt. Erről az időről is beszámolt. Amikor nyugdíjba vonultak, egy kis varrodát nyitott és takarókat varr. Tökéletes technikai tudással rendelkezik, de minden részlethez igei üzenete is volt.
Egy CD-t adtam Irénének, ő pedig postán küldött néhány álomszép foltmunkát.82 éves, vidám, szép, energikus, és tele van Isten iránti alázatos szeretettel. Élmény volt megismerkedni vele!
A CD-mre válaszolt és meghatottan írta le, mennyire megérintette a háborús gyermekkorom története.
Mindenkinek adott a jó Isten lelki ajándékot, hasznosan kell felhasználnunk!  

Kifogyhatalan mesék

Az első beszélgetésből alig értettem valamit, és azt gondoltam ,hogy hagyom majkent beszélni, és majd hallgatok.De aztám ráismeretem régen használt szavakra és megbátorodztam. Nagyon hiányos a nyelvtudásom, folyton röstelkedtem miatta, mert olyan szépen szerettem volna elmondani a történeteimet, ahogy ezek magyarul élnek bennem.Másnapra elég jól belejöttem és azután sokat meséltem neki is, és a nagy családnak is.
Felelevenítettük a barátságunk kezdetét. Elof papa a három kislány kinőtt ruháival felkereste a Redda Barnen Aktion-t és elküldte a háborúviselt gyermekeknek. Én kaptam meg az egyik csomagot. Akkor voltam 6 és fél éves.Akkor tanultam írni és anyukám bíztatására megköszöntem az ajándékot. A kék kis kabát Sztináé volt, Májken legfiatalabb húgáé. Még egy kis brosstűt is tett a gallérjára, hogy örüljek neki. Nagyon kedves volt tőle!
 Évek múltak el, és mi a nyelvtudás hiányában is jól megértettük egymást. 1964 táján a férjemmel esti tanfolyamra iratkoztunk be és akkor kezdtünk svédül tanulni.Először a férjem látogatta meg őket, majd évről évre utaztunk egymáshoz. Hol ők jöttek, Májken a családjával, hol mi mehettünk hozzájuk.Nagyon sok kedves, mulatságos történetet őrzünk ezekkel a látogatásokkal kapcsolatban. Mosolyogva, nevetve emlegettük ezeket.
Aztán meséltem a családunkról, az unokákról és a dédunokákről. Érdeklődéssel figyelt minden apró mozzanatra.
Végül a tanítványaim mulatságos mondásaival vidítottam Majkent.
Ő is mesélt, de mindenkiről csak jót mondott, szép történetei voltak, és ebben példát adott nekem. Csak így szabad emlegetnünk egymást és a múltat!  

Budapest- Malmő Sturup

A testvérem vitt ki a repülőtérre, ahol alapos vizsgálat után a beszállótérbe jutottam. Anna és Anders, a barátnőm unokája férjével  velem együtt utazott, mert ők itt töltöttek egy rövid hétvégét. Nagyon jó volt, hogy együtt utaztunk.
Nagy élmény volt számomra, hogy ittlétük alatt a családom minden tagja kivette  részét a vendéglátásból, és a nyelvtudásukkal élvezetes beszélgetések jöttek létre.
Wizz Air repülővel utaztunk Malmőig. Gyönyörű idő volt és megelevenedett Selma Lagerlöf Nils Holgersson regényének első fejezete, ahol a kockás kendőkhöz hasonlította a mezőket. Fentről így látni a legelőket, szántókat. Jó volt visszagondolni azokra az iskolaévekre, amikor a " felveszem a varázscsizmát" kezdetű mondattal bevezettem egy képzeletbeli utazást, amelyben felhők szélére ültünk és lelóbáztuk a lábunkat. Mind, az össze gyerek. Élveztük a mese érdekességét, szépségét.
Aztán leszálltunk és Anders kocsijával még három órát utaztunk Skillingarydbe. Skonéban, a 300 évvel ezelőtti utolsó háborújukban elnyerték Dániától ezt a szántóföldet, szélmalommal tele kedves síkságot, ahol végig zuhogott az eső. Ezen a területen lombhullató erdők nőnek, gyönyörű színük volt, még az eső sem tudta elvenni a szinek változatosságát. Szmólandban, fenyőerdők fogadtak és ott már sütött a nap. haragos zöld és aranysárga , az mentén rőt vörös bokrok, meg a hideg kék tavak kápráztatták a szemem. gyönyörú volt minden! Így fogadott Svédország.
Barátnőmmel átöleltül egymást és egy pillanat alatt átéltük a régi élményeket.
Nagyon fínom ebéddel várt és érződött rajra, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy nekem szép nyaralásom legyen. Sikerült! Köszönöm Majken!

Előkészület

Már augusztusban szerettem volna meglátogatni a barátnőmet, aki több, mint barátnő, helyesebben mondva a nővérem. 87 éves elmúlt és szinte semmit sem lát. Ezért olyan otthonba kellett költöznie, ahol kéznél van a segítség. A költözés késett és Majken nagyon kimerült. Október végére tűztük ki az én látogatásom idejét. Közben nekem egy betegséget kellett legyűrnöm, amit Isten segítségévek eltávolítottak az orvosok.
Amikor végre megnyílt az út feléjük, megkérdeztem tőlük, minek örülnének legjobban. Patchwork ajándékot kértek. Jó néhány párnát és terítőt varrtam egészen addig, amíg a varrógépem is kimerült bele.Szerettem volna örömet szerezni nekik, hiszen az elmúlt 66 évben ők tettek értünk nagyon sokat, és találékonyan szereztek örömet a gyerekeinknk és hasznosan segítettek bennünket. Készültek a párnák, sütöttem a kígyósrétest és izgultam az utazás miatt. Az előkészület ideje elmúlt, behúztam a bőrőnd zárját, jó utat!