Babaruhák

A héten abban a kiváltságban volt részem, hogy láthattam egy jövendő kis dédunokám ruhatárát. Igazán gazdag kis lurkó. Azért is mert így szeretve várják a szülei, meg azért is mert régóra gyűjtögetik számára a legszebb, legédesebb, és leg,leg...  ruhadarabokat.
Melengető érzés volt kézbe venni a bársonyos kis rugikat és beleképzelni egy édes kisbabát.Hát majd februárban!
Itthon aztán eszembe jutott, hogy is volt, amikor az én babácskáim születtek. Hogy megváltozott minden!
1958-at írtunk és az üzletek még mindig üresek voltak a szabadságharc leverése után. Akkor voltam kezdő tanító, és a lakáskérdésünk is akkor oldódott meg. A magas negyedik emelet egyik hármas társbérleti szobáját kaptuk meg. De nem erről szeretnék most írni, hanem a babaruhákról.
Az én kisbabaá a szakszervezet segélycsomagjából kapott 4 darab réklit. Fehér csipkés ingecskét vettünk hozzá, mert utalványt kaptak a kismamaák, amit egy helyen be lehetett váltani, és éppen volt ingecske.Kiságyat nem kaptunk volna, mert bútort nem lehett venni. De azért az én kis gyermekem se érzett hiányokat. A jó Isten gondoskodott róla. A tanítványaim szülei nagyon szeretettek és az ő maradék baba holmijaikat nekem adták.
R:J-éktól egy tünemény bambusz mózeskosarat kaptunk, amit egy állvány tartott és a fonott oldalán mindig láthattam a kisbabám. Nyár volt, amikor született a kisfiam, és a kosárkában alig kellett valami ruha, de az is édes ujjatlan kis ingecske volt. Külföldről kapta a család és nem használta. Így ruházta Isten a babát.
A kislányomat anyukám látta el kötött gyönyörűségekkel. Csipke, gyöngy és hímzés volt a ruhácskáin, de amikor mostanában beszélgettünk a nagymama csipkekötési művészetéről, emlékezett rá, hogy mennyire szúrták a ruhák. Szegényke, akkor az volt a legdrágább, legszebb fonal.
Különben más öltöztetési szokások voltak még akkor, gumilepedőt és textil pelenkát használtunk. A babákat pólyába tettük. Mivel meleg nyár volt, csak szoptatáshoz kötöttem a pólyába.
Az unokáim is más korszakot jelentettek. Már tovatűntek a pólyák, rugdalózó volt a menő, így hát ezt kapták ajándékba. Az első unokám Szegeden született, és sűrűn látogattam őket. Amig 3 órát utaztam a vonaton megkötöttem egy babaruhát. Nehéz volt fonalat kapni, és ekkor is segítettek a tanítvány szülők. Külföldi kiküldetésükből hoztak nekem szép, antiallergiás babafonalat, amit itthon megfizettem, így gyönyörű ruhácskákat készíthettem neki.
Nagyon örülök, hogy a megváltozott életkörülményekben a dédunokáim már könnyebben megkaphatják a legszebb ruhadarabokat.
Csinos leszel kisbaba!