Tegnap egy kis műtét miatt voltam a szakrendelőben. A hosszú várakozás ideje alatt beszélgettem a többi beteggel. Mennyi beteg és szomorú ember él a földön!Igyekeztem bátorságot hinteni a lelkükbe. Közben egy rosszindulatú folt eltávolítására vártam.Csodálatos módon egészen nyugodt voltam. Tudom, sokan imádkoznak értem. Éreztem a jelenlétüket a szívemben.
A műtétet a sebészeti asztalon végezte egy nagyon szimpatikus idős orvos. Én belekapaszkodtam az ágy szélébe, behúnytam a szemem és kezdtem mondogatni a 23. zsoltárt. Igazán átéltem, hogy az Úr van velem. Ő visel rám gondot, Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek.
Hamar készen volt a műtéttel, és akkor nagyon megdicsért. A türelmem és a nyugalmam lett szokatlan számára. Igen teljesen nyugodt voltam.
Most már arra várok, hogy az újabb szövettani leletem is jó legyen. De azt igérte nekem, hogy asztalt terít nekem, és az Úr házában lakom hosszú ideig. Bízom benne, de azért jó lenne tudni mi, az eredmény.
2011. szeptember 27., kedd
Karácsony 1947-ben
Már harmadikos voltam abban az évben, kicsit nagylányosan éltem meg a mindennapjaimat. Felelősségtudattal kezeltem a hiányokat, nem zúgolódtam miattuk, elfogadtam a legegyszerűbb ételt is. Nem igényeltem mást. Szerettem a kistestvéremet és sokat meséltem neki.Anyuka dolgozott és a szeretett szolgálat raktárában fizetség nélkül végezte munkáját. Ruhaneművel fizettek a dolgozóknak. Így viszonylag szépen jártam, nem kellett szégyenkeznem, bár semmi önbizalmam nem volt. AZ evangélikus diakonisszák elvittek egy gyermekotthonba, hogy lelkileg is és fizikailag is kigyógyuljak a háború sebeiből.
Nagy jót tettek velem, mert kitűnő tanuló lettem, és elmúltak az esti rémálmok.
Így érkezett hozzánk a karácsony, már a negyedik, apuka nélkül.Senki nem gondolt ajándékra, de már az is betöltött örömmel miket, hogy levelet kaptunk tőle, és tudtuk, hogy él.Sokat imádkoztam érte, és hittem, hogy gyermeki imámat meghallgatja a jó Isten.
Vasárnaponként elmentem a vasárnapi iskolába és igyekeztem megtanulni minden történetet és aranymondást.Nagyon vágytam egy gyermek énekeskönyvre, amit abban az évben adtak ki. Karácsony szent este egy kis csomag volt a fa alatt, amiben az áhított énekes könyv volt. Molnár Vera néni, az imaházból megvette nekem. Azon a karácsonyon, az volt az egyetlen ajándékom, de olyan boldog voltam, mintha tele lett volna a fa alja csomaggal.
Ezt a kis könyvecskét ma is őrzöm, és néha megmutatom az unokáimnak, hogy lássák, mekkora érték nekem.
Abban az évben már ügyeskedtem, és papír csillagokat készítettem. Ezeket ajándékba adtam a családtagoknak és a barátnőimnek. Még nem tanítottam meg a készítését, de benne van a képzeletemben, hogy ezt is át kell adnom nekik.
Hogy szépen és jól érthessék a "Csillagfényes éjszaka" jelentését.Várakozás, beteljesedés, mennyei öröm.
Nagy jót tettek velem, mert kitűnő tanuló lettem, és elmúltak az esti rémálmok.
Így érkezett hozzánk a karácsony, már a negyedik, apuka nélkül.Senki nem gondolt ajándékra, de már az is betöltött örömmel miket, hogy levelet kaptunk tőle, és tudtuk, hogy él.Sokat imádkoztam érte, és hittem, hogy gyermeki imámat meghallgatja a jó Isten.
Vasárnaponként elmentem a vasárnapi iskolába és igyekeztem megtanulni minden történetet és aranymondást.Nagyon vágytam egy gyermek énekeskönyvre, amit abban az évben adtak ki. Karácsony szent este egy kis csomag volt a fa alatt, amiben az áhított énekes könyv volt. Molnár Vera néni, az imaházból megvette nekem. Azon a karácsonyon, az volt az egyetlen ajándékom, de olyan boldog voltam, mintha tele lett volna a fa alja csomaggal.
Ezt a kis könyvecskét ma is őrzöm, és néha megmutatom az unokáimnak, hogy lássák, mekkora érték nekem.
Abban az évben már ügyeskedtem, és papír csillagokat készítettem. Ezeket ajándékba adtam a családtagoknak és a barátnőimnek. Még nem tanítottam meg a készítését, de benne van a képzeletemben, hogy ezt is át kell adnom nekik.
Hogy szépen és jól érthessék a "Csillagfényes éjszaka" jelentését.Várakozás, beteljesedés, mennyei öröm.
2011. szeptember 26., hétfő
Karácsony 1946-ban
Ez a karácsony szeptemberben kezdődött. Anyuka segélyképpen kapott egy sálat. elegáns fehér ruhadarab volt, amit csak templombaviselt. nekem ugyan több ruhám volt, mint neki, mégis elkívántam tőle ezt a sálat. Nagyon vágytam rá.Amikor a templomban imádkoznom kellett volna meghuzogattam a sál szálait. Aztám hidegebbre fordult az idő és melegebb kendőt kötöttünk a fejünkre. Elfelejtettem kívánságomat, a duzzogásomat is.
Így jött el a karácsony. Nem volt pénze anyukának ajándékra, de olyan ügyes volt, hogy mindig kötött, vag varrat neköóünk örömszerző holmikat, néha játékot, máskor ruhaneműt. Ő szorgosan készült a karácsonyra. Nem volt karácsonyfánk, egy csokor zöld gally került a vázába, hogy jelképezze a fenyőt. Aztán elővett két kis, szerény csomagot.
A testvéremnek egy meleg zoknit kötött, és azt kapta. nagyon örült neki, már csk a csomag miatt is. Ki lehetett bontani, izgatottan. Aztán én vehettem el a könnyű kis ajándékot. A fehér sál volt benne. Nagyon megörültem neki. Amíg tekergettem a fejemen, észrevettem a szálhuzogatást. Akkor eszembe jutottak a régi rosszaságaim, és nagyon elszégyeltem magam. Sírva borultam az anyukám vállára és elmondtam mindet. Nagyon szerettem volna megkapni a sálat, de mostmár nem akarom, legyen csak az övé. bocsánatot kértem tőle. Ő meg szelíden ezt mondta:
"Vidd az Úr Jézus jászlához a sálat is, meg a szívedet is! Add neki ajándékba mind a kettőt! Nála jó helyen lesznek!"
Boldog karácsonyt!
Így jött el a karácsony. Nem volt pénze anyukának ajándékra, de olyan ügyes volt, hogy mindig kötött, vag varrat neköóünk örömszerző holmikat, néha játékot, máskor ruhaneműt. Ő szorgosan készült a karácsonyra. Nem volt karácsonyfánk, egy csokor zöld gally került a vázába, hogy jelképezze a fenyőt. Aztán elővett két kis, szerény csomagot.
A testvéremnek egy meleg zoknit kötött, és azt kapta. nagyon örült neki, már csk a csomag miatt is. Ki lehetett bontani, izgatottan. Aztán én vehettem el a könnyű kis ajándékot. A fehér sál volt benne. Nagyon megörültem neki. Amíg tekergettem a fejemen, észrevettem a szálhuzogatást. Akkor eszembe jutottak a régi rosszaságaim, és nagyon elszégyeltem magam. Sírva borultam az anyukám vállára és elmondtam mindet. Nagyon szerettem volna megkapni a sálat, de mostmár nem akarom, legyen csak az övé. bocsánatot kértem tőle. Ő meg szelíden ezt mondta:
"Vidd az Úr Jézus jászlához a sálat is, meg a szívedet is! Add neki ajándékba mind a kettőt! Nála jó helyen lesznek!"
Boldog karácsonyt!
Karácsony 1945-ben
Ki tudna megérteni egy kislányt, aki alig él, hiányzik neki az édespja, és már nem is emlékszik a régi ételekre, Ki tudná elképzelni azt az életet, amelyben szósem eshet fűtésről, az ablakok helyén dróthálós ipari üvegen szűrődik be valami fény. A mindennapi élelem előteremtése akkora erőfeszítést jelent, hogy abba bele lehet őrülni. Láttam az édesanyámat roskadozni a terhek alatt. El is mondta nekem, hogy nem bírja tovább. 7 éves voltam.
Abban az esztendőbenis eljött a Karácsony. Nem számíthattunk semmi ajándékra, de más nagyon kiéheztünk a zünnep örömére. Az elmúlt karácsony elveszett és más kívántuk az ünnepet.Atestvérem 3 éves volt, és szánkót szeretett volna kapni az angyaloktól, és meg egy hajas babát. Kutattunk a szobában, de a karácsonynak nem éreztük sem az illatát, sem a fényét. Anyuka látta rajtunk az izgalmat, és oda ültetett az ablak elé. Énekeljetek, és az angyalok elhozzák az ünnepet. Majd meglátjátok, hog így lesz!
Egész nap énekeltük a Mennyből az angyal-t, és már nagyon elfáradtunk az éneklésbe, de angyalok nem röpködtek felénk.
Estére alig hittük el, hogy anyuka igazat mondott az éneklésről, meg az angyalokról.
Egyszercsak kopogtattak a rozoga konyha ajtón. A bácsikám érkezett hozzánk körülményes utazás után, és ezt mondta:
"Faragtam ennek a kisfiúnak egy szánkót, ne érezze, hogy nincs itthon az apukája! Boldog karácsonyt!" A tastvérem talán soha nem örült annyira egy ajándéknak, mint akkor annak a szánkónak. De hozzám még nem jött el az én angyalom. Kicsit hitetlenül vártam. Aztán megjött. A nagynéném hajas babát hozott és apuka nevében is boldog karácsonyt kívánt.
Azóta tudom, hogy az angyalok hallják az énekeinket, örömöt szereznek, elűzik a félelmet, éppen úgy, mint akkor, régen Betlehemben.
Abban az esztendőbenis eljött a Karácsony. Nem számíthattunk semmi ajándékra, de más nagyon kiéheztünk a zünnep örömére. Az elmúlt karácsony elveszett és más kívántuk az ünnepet.Atestvérem 3 éves volt, és szánkót szeretett volna kapni az angyaloktól, és meg egy hajas babát. Kutattunk a szobában, de a karácsonynak nem éreztük sem az illatát, sem a fényét. Anyuka látta rajtunk az izgalmat, és oda ültetett az ablak elé. Énekeljetek, és az angyalok elhozzák az ünnepet. Majd meglátjátok, hog így lesz!
Egész nap énekeltük a Mennyből az angyal-t, és már nagyon elfáradtunk az éneklésbe, de angyalok nem röpködtek felénk.
Estére alig hittük el, hogy anyuka igazat mondott az éneklésről, meg az angyalokról.
Egyszercsak kopogtattak a rozoga konyha ajtón. A bácsikám érkezett hozzánk körülményes utazás után, és ezt mondta:
"Faragtam ennek a kisfiúnak egy szánkót, ne érezze, hogy nincs itthon az apukája! Boldog karácsonyt!" A tastvérem talán soha nem örült annyira egy ajándéknak, mint akkor annak a szánkónak. De hozzám még nem jött el az én angyalom. Kicsit hitetlenül vártam. Aztán megjött. A nagynéném hajas babát hozott és apuka nevében is boldog karácsonyt kívánt.
Azóta tudom, hogy az angyalok hallják az énekeinket, örömöt szereznek, elűzik a félelmet, éppen úgy, mint akkor, régen Betlehemben.
Karácsony 1944-ben
Ez a karácsony történelem lett, mint a gyermek Jézus születésnapja. A rokonainkat a Kún utcába költöztettük, ami abból állt, hogy egy stráf kocsit húzott az egyik anyuka, és hátul tólta a másik. A kocsin a nénikémék holmija, kevés bútora és mi gyerekek ültünk.Négyen élveztük a kocsikázást. Egy elhurcolt zsidó család otthonát kapták meg átmeneti szállásként, mert a bácsikám tűzoltó parancsnok volt a szemben levő épületben.
A negyedik emeletre költüöztünk, ahol már várt bennünket a Karácsony szelleme. Megterítették az ebédlő asztalt és feldiszítették a karácsonyfát. A fa alatt egy hajasbaba dobozát láttam meg, mert olyan celofános, csipkés csomagolásban volt. Nagyon megörültem a látásának is, meg az ünnepi hangulatnak is. Mégis úgy éreztem, hogy ha megkapom a babát, megőrzöm annak a kislánynak, akié eredetileg lett volna.
De nem kaptam meg, mert egy légiriadó leparancsolt a pincébe.
Száznál is többen verődtünk össze, hogy két hónapra társak lehessünk a pokol szörnyűségeiben. Egy heverőn üldögéltünk, a négy kisgyerek, meg a három anyuka.Mivel nem számítottunk az ottmaradásra, nem volt velünk sem váltóruha, se ennivaló.
Az utcai fronton álltak a tankok, és tüzeltek. A visszaverődéstől folyton rengett a ház, és ablakot se lehetett nyitni.Egy rövid ideig égett egy szál körte, aztán elment az áram. Utána gyújtottak egy szál gyertyát,ami csonkig égett. Maradt a sötét két hónapig. Nem tudtuk, mikor van nappal és mikor jön fel a Hold. A tűzszünet és a támadás rohama határzta meg az időt. Aztán annyira elgyengültem az éhezéstől, hogy nem számított semmi más csak az anyukám ölelő karja.
Igaz, hogy nem volt ajándék, még egy kis ennivaló sem, de a szeretet ünnepén velem volt az anyukám, és éreztem az ő szeretetét. Nekem akkor ő volt a Karácsony!
A negyedik emeletre költüöztünk, ahol már várt bennünket a Karácsony szelleme. Megterítették az ebédlő asztalt és feldiszítették a karácsonyfát. A fa alatt egy hajasbaba dobozát láttam meg, mert olyan celofános, csipkés csomagolásban volt. Nagyon megörültem a látásának is, meg az ünnepi hangulatnak is. Mégis úgy éreztem, hogy ha megkapom a babát, megőrzöm annak a kislánynak, akié eredetileg lett volna.
De nem kaptam meg, mert egy légiriadó leparancsolt a pincébe.
Száznál is többen verődtünk össze, hogy két hónapra társak lehessünk a pokol szörnyűségeiben. Egy heverőn üldögéltünk, a négy kisgyerek, meg a három anyuka.Mivel nem számítottunk az ottmaradásra, nem volt velünk sem váltóruha, se ennivaló.
Az utcai fronton álltak a tankok, és tüzeltek. A visszaverődéstől folyton rengett a ház, és ablakot se lehetett nyitni.Egy rövid ideig égett egy szál körte, aztán elment az áram. Utána gyújtottak egy szál gyertyát,ami csonkig égett. Maradt a sötét két hónapig. Nem tudtuk, mikor van nappal és mikor jön fel a Hold. A tűzszünet és a támadás rohama határzta meg az időt. Aztán annyira elgyengültem az éhezéstől, hogy nem számított semmi más csak az anyukám ölelő karja.
Igaz, hogy nem volt ajándék, még egy kis ennivaló sem, de a szeretet ünnepén velem volt az anyukám, és éreztem az ő szeretetét. Nekem akkor ő volt a Karácsony!
Karácsony 1943.
Ez az esztendő volt az utolsó boldog gyermekévem. Már keveset volt velünk az édesapám, mert légóparancsnokként sok dolga akadt a légiriadók alatt. De amikor jutott ránk ideje, azt az időt emlékezetessé tette az együttléteket. Sokat sétáltunk a Városligetben, közel laktunk hozzá, és az Andrássy úton, ahova apuka elé mentünk. Papírszalagokkal örvendeztetett meg és ezer játékot kitalált belőle nekem. Néztük a lovascsendőröket, díszmagyarban lovagló katonákat, és gyűjtöttem az emléknek való szépségeket.
Az 1943-as karácsony volt az utolsó békebeli ünnep.Nem a lakoma,és az ajándékok tették azzá, hanem akkor volt velünk utoljára apuka, és azután csak 5 évvel később. Nagyon nagy idő ez egy kisgyerek életében!
A szobában mennyezetig érő gyönyörű karácsonyfa állt, vastagon beborítva angyalhajjal és kedves üveg madarakkal, tele szaloncukorral. Apuka a roskadásig megrakott karácsonyfát szerette.
A fa mellett állt egy angyal rózsaszín ruhában, libatoll szárnyakkal. Anyuka mesterműve volt. A fa alatt sok-sok ajándék, de nem emlékszem mindenre, mert annyira megijedtem az angyaltól, hogy majdnem belebetegedtem.
Később felismertem az angyal személyében Fekete néni lányát, a szomszédunkat,
és megkérdeztem a szüleimet: "Miért csaptatok be?"
Hát így hívjunk Mikulást!
Az 1943-as karácsony volt az utolsó békebeli ünnep.Nem a lakoma,és az ajándékok tették azzá, hanem akkor volt velünk utoljára apuka, és azután csak 5 évvel később. Nagyon nagy idő ez egy kisgyerek életében!
A szobában mennyezetig érő gyönyörű karácsonyfa állt, vastagon beborítva angyalhajjal és kedves üveg madarakkal, tele szaloncukorral. Apuka a roskadásig megrakott karácsonyfát szerette.
A fa mellett állt egy angyal rózsaszín ruhában, libatoll szárnyakkal. Anyuka mesterműve volt. A fa alatt sok-sok ajándék, de nem emlékszem mindenre, mert annyira megijedtem az angyaltól, hogy majdnem belebetegedtem.
Később felismertem az angyal személyében Fekete néni lányát, a szomszédunkat,
és megkérdeztem a szüleimet: "Miért csaptatok be?"
Hát így hívjunk Mikulást!
2011. szeptember 25., vasárnap
Október
Ez az október nem fog hasonlítani a szüreti, a sárgatökös őszi hónaphoz. enne más események lesznek a emlékeztetői. Megbaszéltük a fiammal a Virágos katedrám könyvem kiadását és ezzel fogunk dolgozni. Kicsit változtatunk rajta, egy-két írás kimarad, másokat meg beveszünk. Nagyon izgulok, mert az terjesztés kemény munka. Szeretnék több "Író-olvasó"találkozót szervezni, de ehhez én magam kevés vagyok. Odabízom a jó Istenre. Kérlek Istenem! Segíts!
Holnap megyek egy kisebb műtétre, amelyet talán meg sem említenék, de a szövettani lelete rossz volt. Nagy kérdések állnak elém. Le kell őket győznöm, mert a legrosszabb is lehet a kimenetele, és meg is gyógyulhatok. Szeretnék még élni, félek a szenvedéstől, és nagyon sok tervem van. Csak a jó Isten tudja egyedül, hogy ezeket végbe vihetem.e vagy itt maradnak, másnak. De bízom a Mennyei Atyában, aki a tenyerét alám tette, amikor az autó elütött. Kérem a segítségét ebben a helyzetben is.
Még ebben a hóhapban elutazom a svéd barátnőmet meglátogatni, mert nagyon szeretne találkozni velem. Már majdnem teljesen megvakult, 87 éves, és ő nem tud eljönni hozzám. Nagyon szeretjük egymást és nagyon vár.
Izgatott vagyok, mi lesz ebből a sok tervből. Lehet, hogy túl sok egy hónapra? Tulajdonképpen egyesével is túl sok, de Isten segítsége mindenre elég.
Csak a holnap, az lesz nehéz!
Köszönöm az értem mondott imákat!
Holnap megyek egy kisebb műtétre, amelyet talán meg sem említenék, de a szövettani lelete rossz volt. Nagy kérdések állnak elém. Le kell őket győznöm, mert a legrosszabb is lehet a kimenetele, és meg is gyógyulhatok. Szeretnék még élni, félek a szenvedéstől, és nagyon sok tervem van. Csak a jó Isten tudja egyedül, hogy ezeket végbe vihetem.e vagy itt maradnak, másnak. De bízom a Mennyei Atyában, aki a tenyerét alám tette, amikor az autó elütött. Kérem a segítségét ebben a helyzetben is.
Még ebben a hóhapban elutazom a svéd barátnőmet meglátogatni, mert nagyon szeretne találkozni velem. Már majdnem teljesen megvakult, 87 éves, és ő nem tud eljönni hozzám. Nagyon szeretjük egymást és nagyon vár.
Izgatott vagyok, mi lesz ebből a sok tervből. Lehet, hogy túl sok egy hónapra? Tulajdonképpen egyesével is túl sok, de Isten segítsége mindenre elég.
Csak a holnap, az lesz nehéz!
Köszönöm az értem mondott imákat!
Rakott szoknya
Valahol olsatamaz Esze nevet és azonnal Juditra gondoltam, akivel alsó tagozatban jártunk együtt. Az Ilka utcában lakott a Városliget szélén. Az édesapja evangélikus püspök volt. D enekem a rakott szoknyája lett maradandó emlék, mert annak olyan élesek voltak a hajtásai, hogy elszelt volna egy kenyeret. Mindenki csodálta. Megkérdeztük tőle, mit csinál a szoknyájával és elmondta a titkot. Attól fpgva én is úgy vasaltam a szoknyámat, mert abban az időben az iskolai egyenruha, vagy ünneplős, rakott sötétkék szoknya volt fehér matróz gallérral.
Minden hétvégén végig jártam a hiúság útját és a következő műveletet elvégeztem. Minden rakást végig varrtam fércöltéssel, és amikor a szoknya már furulya lett, akkor a a vasaló deszkán kigőzöltem. Még szenes vasalót használtunk.A szoknyára egy vizes ruha, arra egy száraz került, és ezen átvasaltam, lassú mozdulattal. A gőz átjárta a gyapjú szoknyát, és a három réteget jól lelapította. Ha már körül vasaltam az egészet, felakasztottam száradni. Másnapra már elillant belőle a gőz és ott maradt egy élesre vasalt szép kis szoknya. Akkor kihúzhattam a rakásokból a cérnát. Csinos lett a szoknyám!
Sokféle ruhámon volt rakorr rész, eleje, vagy a szoknya alsó harmada. Mindig szépen vasalva jártam, mert anyukám azt mondogatta, hogy a vasalás nem kerül pénzbe, és ha azt a kis fáradságot nem sajnáljuk,ápoltan jelenhetünk meg mindenütt. Ő nagyon adott a külsőnkre, maga is így járt- kelt. Sem a gazdagság nem érdem, se a szegénység nem szégyen, de a rongyos, az ápolatlan, vasalatlan ruha képet ad a jellemünkről.
Hát rajta! Vasaljatok lányok!
Minden hétvégén végig jártam a hiúság útját és a következő műveletet elvégeztem. Minden rakást végig varrtam fércöltéssel, és amikor a szoknya már furulya lett, akkor a a vasaló deszkán kigőzöltem. Még szenes vasalót használtunk.A szoknyára egy vizes ruha, arra egy száraz került, és ezen átvasaltam, lassú mozdulattal. A gőz átjárta a gyapjú szoknyát, és a három réteget jól lelapította. Ha már körül vasaltam az egészet, felakasztottam száradni. Másnapra már elillant belőle a gőz és ott maradt egy élesre vasalt szép kis szoknya. Akkor kihúzhattam a rakásokból a cérnát. Csinos lett a szoknyám!
Sokféle ruhámon volt rakorr rész, eleje, vagy a szoknya alsó harmada. Mindig szépen vasalva jártam, mert anyukám azt mondogatta, hogy a vasalás nem kerül pénzbe, és ha azt a kis fáradságot nem sajnáljuk,ápoltan jelenhetünk meg mindenütt. Ő nagyon adott a külsőnkre, maga is így járt- kelt. Sem a gazdagság nem érdem, se a szegénység nem szégyen, de a rongyos, az ápolatlan, vasalatlan ruha képet ad a jellemünkről.
Hát rajta! Vasaljatok lányok!
2011. szeptember 23., péntek
Babaruhák
A héten abban a kiváltságban volt részem, hogy láthattam egy jövendő kis dédunokám ruhatárát. Igazán gazdag kis lurkó. Azért is mert így szeretve várják a szülei, meg azért is mert régóra gyűjtögetik számára a legszebb, legédesebb, és leg,leg... ruhadarabokat.
Melengető érzés volt kézbe venni a bársonyos kis rugikat és beleképzelni egy édes kisbabát.Hát majd februárban!
Itthon aztán eszembe jutott, hogy is volt, amikor az én babácskáim születtek. Hogy megváltozott minden!
1958-at írtunk és az üzletek még mindig üresek voltak a szabadságharc leverése után. Akkor voltam kezdő tanító, és a lakáskérdésünk is akkor oldódott meg. A magas negyedik emelet egyik hármas társbérleti szobáját kaptuk meg. De nem erről szeretnék most írni, hanem a babaruhákról.
Az én kisbabaá a szakszervezet segélycsomagjából kapott 4 darab réklit. Fehér csipkés ingecskét vettünk hozzá, mert utalványt kaptak a kismamaák, amit egy helyen be lehetett váltani, és éppen volt ingecske.Kiságyat nem kaptunk volna, mert bútort nem lehett venni. De azért az én kis gyermekem se érzett hiányokat. A jó Isten gondoskodott róla. A tanítványaim szülei nagyon szeretettek és az ő maradék baba holmijaikat nekem adták.
R:J-éktól egy tünemény bambusz mózeskosarat kaptunk, amit egy állvány tartott és a fonott oldalán mindig láthattam a kisbabám. Nyár volt, amikor született a kisfiam, és a kosárkában alig kellett valami ruha, de az is édes ujjatlan kis ingecske volt. Külföldről kapta a család és nem használta. Így ruházta Isten a babát.
A kislányomat anyukám látta el kötött gyönyörűségekkel. Csipke, gyöngy és hímzés volt a ruhácskáin, de amikor mostanában beszélgettünk a nagymama csipkekötési művészetéről, emlékezett rá, hogy mennyire szúrták a ruhák. Szegényke, akkor az volt a legdrágább, legszebb fonal.
Különben más öltöztetési szokások voltak még akkor, gumilepedőt és textil pelenkát használtunk. A babákat pólyába tettük. Mivel meleg nyár volt, csak szoptatáshoz kötöttem a pólyába.
Az unokáim is más korszakot jelentettek. Már tovatűntek a pólyák, rugdalózó volt a menő, így hát ezt kapták ajándékba. Az első unokám Szegeden született, és sűrűn látogattam őket. Amig 3 órát utaztam a vonaton megkötöttem egy babaruhát. Nehéz volt fonalat kapni, és ekkor is segítettek a tanítvány szülők. Külföldi kiküldetésükből hoztak nekem szép, antiallergiás babafonalat, amit itthon megfizettem, így gyönyörű ruhácskákat készíthettem neki.
Nagyon örülök, hogy a megváltozott életkörülményekben a dédunokáim már könnyebben megkaphatják a legszebb ruhadarabokat.
Csinos leszel kisbaba!
Melengető érzés volt kézbe venni a bársonyos kis rugikat és beleképzelni egy édes kisbabát.Hát majd februárban!
Itthon aztán eszembe jutott, hogy is volt, amikor az én babácskáim születtek. Hogy megváltozott minden!
1958-at írtunk és az üzletek még mindig üresek voltak a szabadságharc leverése után. Akkor voltam kezdő tanító, és a lakáskérdésünk is akkor oldódott meg. A magas negyedik emelet egyik hármas társbérleti szobáját kaptuk meg. De nem erről szeretnék most írni, hanem a babaruhákról.
Az én kisbabaá a szakszervezet segélycsomagjából kapott 4 darab réklit. Fehér csipkés ingecskét vettünk hozzá, mert utalványt kaptak a kismamaák, amit egy helyen be lehetett váltani, és éppen volt ingecske.Kiságyat nem kaptunk volna, mert bútort nem lehett venni. De azért az én kis gyermekem se érzett hiányokat. A jó Isten gondoskodott róla. A tanítványaim szülei nagyon szeretettek és az ő maradék baba holmijaikat nekem adták.
R:J-éktól egy tünemény bambusz mózeskosarat kaptunk, amit egy állvány tartott és a fonott oldalán mindig láthattam a kisbabám. Nyár volt, amikor született a kisfiam, és a kosárkában alig kellett valami ruha, de az is édes ujjatlan kis ingecske volt. Külföldről kapta a család és nem használta. Így ruházta Isten a babát.
A kislányomat anyukám látta el kötött gyönyörűségekkel. Csipke, gyöngy és hímzés volt a ruhácskáin, de amikor mostanában beszélgettünk a nagymama csipkekötési művészetéről, emlékezett rá, hogy mennyire szúrták a ruhák. Szegényke, akkor az volt a legdrágább, legszebb fonal.
Különben más öltöztetési szokások voltak még akkor, gumilepedőt és textil pelenkát használtunk. A babákat pólyába tettük. Mivel meleg nyár volt, csak szoptatáshoz kötöttem a pólyába.
Az unokáim is más korszakot jelentettek. Már tovatűntek a pólyák, rugdalózó volt a menő, így hát ezt kapták ajándékba. Az első unokám Szegeden született, és sűrűn látogattam őket. Amig 3 órát utaztam a vonaton megkötöttem egy babaruhát. Nehéz volt fonalat kapni, és ekkor is segítettek a tanítvány szülők. Külföldi kiküldetésükből hoztak nekem szép, antiallergiás babafonalat, amit itthon megfizettem, így gyönyörű ruhácskákat készíthettem neki.
Nagyon örülök, hogy a megváltozott életkörülményekben a dédunokáim már könnyebben megkaphatják a legszebb ruhadarabokat.
Csinos leszel kisbaba!
2011. szeptember 13., kedd
Török paradicsom
Nagyon szeretem a padlizsánt. A színe, a neve olyan izgalmas, mintha Jumurdzsák leskelődne a fák mögül.Egyszer az unoka testvérem csládja vendégséget rendezett a Balaton patjá, és ebben nem lenne semmi érdekes, de ők Ljubljanában élnek, mert régen egyszer sétálgatott a határ. Ide. oda. Ők oda kerültek.A terítéken otthonról hozott padlizsán is volt a többi szeletelt hús mellett. Nagyon finom volt, de nagyon!
Elkértem a receptjét és el is fogom készíteni télire.
Padlizsán saláta
Savanyúság
Karikára vágjuk a tojásgyümölcsöt. Forró olajban kisütjük a szeleteket, és üvegekbe rakjuk.Rétegenként zúzott fokhahagymát és kerti kakukkfüvet szórunk rá.
1 üvegre számítva 1 kikanál só és 1 kk cukor, bors, és 2,fél dl ecet kerül rá. 1KK nátrium benzoát. Lekötve 10 pervcig gőzőljük.
Én az idén úgy fogom elkészíteni, hogy uborkalevet főzök fel és ráöntöm. Így nem teszek bele tartósítót, de gőzőlni fogom./ A Knorr íze tetszik nekem./
-Padlizsán krém, amire azt írta az unoka testvérem:
-Vegetáriánus kaviár
Tepsiben, sütőpapíron megsütjük a padlizsánt. Kanállal kimerjük a héjából.Ledaráljuk, vagy kikeverjük, vagy turmixoljuk. Olajon átsütjük fokhagymával, sóval, borssal, és kakukkfüvet is adunk hozzá. Melegen üvegbe töltjük és a tetejére olajat öntünk. Kiváló köret vagy kenyér feltét.
Erdélyben ezt pirosra készítik, paprikával és nemzeti eledel, mint a kukorica kása.
Szeptemberben a legolcsóbb a padlizsán.Jó étvágyat!
Elkértem a receptjét és el is fogom készíteni télire.
Padlizsán saláta
Savanyúság
Karikára vágjuk a tojásgyümölcsöt. Forró olajban kisütjük a szeleteket, és üvegekbe rakjuk.Rétegenként zúzott fokhahagymát és kerti kakukkfüvet szórunk rá.
1 üvegre számítva 1 kikanál só és 1 kk cukor, bors, és 2,fél dl ecet kerül rá. 1KK nátrium benzoát. Lekötve 10 pervcig gőzőljük.
Én az idén úgy fogom elkészíteni, hogy uborkalevet főzök fel és ráöntöm. Így nem teszek bele tartósítót, de gőzőlni fogom./ A Knorr íze tetszik nekem./
-Padlizsán krém, amire azt írta az unoka testvérem:
-Vegetáriánus kaviár
Tepsiben, sütőpapíron megsütjük a padlizsánt. Kanállal kimerjük a héjából.Ledaráljuk, vagy kikeverjük, vagy turmixoljuk. Olajon átsütjük fokhagymával, sóval, borssal, és kakukkfüvet is adunk hozzá. Melegen üvegbe töltjük és a tetejére olajat öntünk. Kiváló köret vagy kenyér feltét.
Erdélyben ezt pirosra készítik, paprikával és nemzeti eledel, mint a kukorica kása.
Szeptemberben a legolcsóbb a padlizsán.Jó étvágyat!
Utazás a Fekete tengeren
Nem örülne az édesapám, ha megtudná, hogy leírom annak az utazásnak a valószínű történetét, mert nem akart soha beszéni ról. Vagy megfélemlítették őket, vagy az átélt szörnyűségek szorították össze a szívét. de néha elejtett egy szót, fél mondatot, amelyeket hosszú évek alatt összeraktam és megőriztem. Nekem ezek a távoli emlékek jelentették az édesapámat 1944-1948-ig hadifogságban élt szögesdrótok mögött. Sok film mutatja a gulágokat, őt is egy hasonló intézménybe vitték.
'945 januárjában hazafelé utazott egíyvonattal Muraszombatból, ahová szökött katonaként jutott. Nem, ő nem szökött volna meg soha, de lemaradt a vonatról, és így vált azzá. A vonatot eltéryítették az orosz katonák és Románián keresztül a fekete tengerhez értek.
Ott elvették a személyes tárgyaikat, felhajtották őket egy olajszállító uszályra. Apuka a teljes kétségbe esést, összeomlást élte át. Egy fiatal fiú kapaszkodott bele, talán őérte tartotta erősebben magát. Az uszálynak nem volt korlátja. Az olajos horókat lánccal erősíteték egymáshoz, és ő ezekbe kapaszkodott. A többi fogoly azokat karolta át, akiknaek jutott hely a láncon. Így fűztek sorokat, középről kifelé.
Se illemhely, se víz, se ennivaló nem volt a tutajon.
Napokig evezett a szörnyű pokol, hullámzott a tenger, vihar is volt, és a sorok egyre rövidebbek lettek. Apuka egyszer azt mondta, hogy nem is hiszi, hogy tudott gondolkodni akkor, olyan volt, mit aki megőrült.De nem így történt. Isten eszébe juttatta a megtanult biblia verseket és olyan elevenné váltak benne, hogy amikor már írhatott levelet, ő erősített minket ezekkel az igékkel.
Sokszor gondolok rá, ha valamilyen oknál fogva nem tarthatnánk bibliát, hány ige tudna erősíteni bennünket?
Meg tudjuk számlálni, vagy számlálhatatlan mennyiség?
Azért meséltem el apuka történetét, hogy bíztassak mindenkit, tanulja a biblia verseit, hogy betegségben, és más, nem kívánt helyzetben élhessen belőlük.
'945 januárjában hazafelé utazott egíyvonattal Muraszombatból, ahová szökött katonaként jutott. Nem, ő nem szökött volna meg soha, de lemaradt a vonatról, és így vált azzá. A vonatot eltéryítették az orosz katonák és Románián keresztül a fekete tengerhez értek.
Ott elvették a személyes tárgyaikat, felhajtották őket egy olajszállító uszályra. Apuka a teljes kétségbe esést, összeomlást élte át. Egy fiatal fiú kapaszkodott bele, talán őérte tartotta erősebben magát. Az uszálynak nem volt korlátja. Az olajos horókat lánccal erősíteték egymáshoz, és ő ezekbe kapaszkodott. A többi fogoly azokat karolta át, akiknaek jutott hely a láncon. Így fűztek sorokat, középről kifelé.
Se illemhely, se víz, se ennivaló nem volt a tutajon.
Napokig evezett a szörnyű pokol, hullámzott a tenger, vihar is volt, és a sorok egyre rövidebbek lettek. Apuka egyszer azt mondta, hogy nem is hiszi, hogy tudott gondolkodni akkor, olyan volt, mit aki megőrült.De nem így történt. Isten eszébe juttatta a megtanult biblia verseket és olyan elevenné váltak benne, hogy amikor már írhatott levelet, ő erősített minket ezekkel az igékkel.
Sokszor gondolok rá, ha valamilyen oknál fogva nem tarthatnánk bibliát, hány ige tudna erősíteni bennünket?
Meg tudjuk számlálni, vagy számlálhatatlan mennyiség?
Azért meséltem el apuka történetét, hogy bíztassak mindenkit, tanulja a biblia verseit, hogy betegségben, és más, nem kívánt helyzetben élhessen belőlük.
Jó reggelt, remény!
Nyár elején lekesen indultam egy NKA pályázaton, amelyre egy lehetséges új könyvem summáját írtam le. Két ok miatt fogtam ebbe a majdnem reménytelen vállakozásba, mert szeretném valamikor összetenni az elmúlt idők rövid bizonyságtételeit, és 365 napra való reményt nyújtani az olvasóknak. Magasztos elképzelés, de nem fűztem hozzá nagy reményt. Úgy gondoltam, ha meg se próbálom, biztos nem nyerek. Hát így se lett belőle semmi, de megpróbáltam. Ezt is értékelem magamban.
Most viszont test közelbe került a másoknak szánt jó kívánság: "Ne add fel a reményt!"
Tegnap egy elég rossz leletet kaptam, és beborult felettem az ég. Milyen könnyen mondjuk másnak, hogy "Nem lesz semmi baj!", de amikor én vagyok próbában, nagy lelki erő kell a hithez.
Az éjszaka nehezen telt, álmatlanul viaskodtam szörnyű képekkel, alig tudtam megbirkózni velük. Hajnalra eljutottam ahhoz a ponthoz, hogy újra átadtam életemet Istennek. Ha Ő meg akar tartani, lehet bármilyen rossz a leletem, úgyis az lesz, amit Ő akar.
Most magamnak írom a könyvet. Jó, reggelt, Magdi! Isten van veled! Bármi történik, az Ő kezében leszel!- mondogatom magamnak, és újra feltámad a remény. Kicsit gyengécske, elég halvány, jártányi ereje sincs, de él és remél.
Egy hónap múlva újra megírom, mire mentünk a leletekkel, addig segítsetek remélni!
Most viszont test közelbe került a másoknak szánt jó kívánság: "Ne add fel a reményt!"
Tegnap egy elég rossz leletet kaptam, és beborult felettem az ég. Milyen könnyen mondjuk másnak, hogy "Nem lesz semmi baj!", de amikor én vagyok próbában, nagy lelki erő kell a hithez.
Az éjszaka nehezen telt, álmatlanul viaskodtam szörnyű képekkel, alig tudtam megbirkózni velük. Hajnalra eljutottam ahhoz a ponthoz, hogy újra átadtam életemet Istennek. Ha Ő meg akar tartani, lehet bármilyen rossz a leletem, úgyis az lesz, amit Ő akar.
Most magamnak írom a könyvet. Jó, reggelt, Magdi! Isten van veled! Bármi történik, az Ő kezében leszel!- mondogatom magamnak, és újra feltámad a remény. Kicsit gyengécske, elég halvány, jártányi ereje sincs, de él és remél.
Egy hónap múlva újra megírom, mire mentünk a leletekkel, addig segítsetek remélni!
2011. szeptember 2., péntek
Fehér fonal
Ma útnak indulok és megkeresem a legszebb fehér fonalat, ami kapható az üzletekben.Nam vagyok nagy ületjáró, de most megeröltetem magam. Egy kis dédunoka készül hozzánk, és szüksége lehet egy kis melegségre. Szeretném megadni neki szerető öleléssel és szeretettel készített takaróval.Csillagmintával fogom horgolni, mert a csillagok igen fontosak a baba életében. Éjjel is fénylenek. Ki tudja félnek-e a kisbabák? Már kipróbáltam, hogy az esti puszi mellé egy kis égboltra figyelés megváltoztatta egész életére az egyik unokám lelkét. Akkor még nem volt ilyen tapasztalatom, de már tudom, hogy a kisbabáknak is kell az esti mese, esti ima. A csillagkeresés visszavezeti őket az elhagyott otthonukba és lehet, hogy ráismer valamelyik huncut kis égi játszópajtásra.
A meleg takarónak hagyománya van nálunk, mert amikor ennek a kicsikének az anyukája érkezett hozzánk, ő is kapott egy csillagtakarót. Felejthetetlen élmény volt látni, hogy csöppnyi ujjacskája folyton mozgott a kis lyukakban. Tekergette, húzogatta magához a takarót. Minden elalvás nyugtató része lett a csillagos. Most az ő kisbabáját várom takaróbe horgolt szívbeli melegséggel.
Amíg hurkolom a láncszemeket, alakítom az égi mező földi mását, kicsi arcát képzelem magam elé, és ezt mondogatom:Szeretlek Kicsim! Kis dédunokám!
A meleg takarónak hagyománya van nálunk, mert amikor ennek a kicsikének az anyukája érkezett hozzánk, ő is kapott egy csillagtakarót. Felejthetetlen élmény volt látni, hogy csöppnyi ujjacskája folyton mozgott a kis lyukakban. Tekergette, húzogatta magához a takarót. Minden elalvás nyugtató része lett a csillagos. Most az ő kisbabáját várom takaróbe horgolt szívbeli melegséggel.
Amíg hurkolom a láncszemeket, alakítom az égi mező földi mását, kicsi arcát képzelem magam elé, és ezt mondogatom:Szeretlek Kicsim! Kis dédunokám!
Szeptember másodika
A tegnapi ihletett lelki gyakorlatomat elfújta az internet ellenszél, ezért ma megpróbálom felidézni a múltat. Sok éven keresztül indultam évnyitóra szeptember elsején. Mindig nagyon boldog voltam, de leginkább, amikor első osztályt kezdtem. Ha tehettem fehér ruhában jelentem meg, és napokig gyakoroltam a találkozást a gyerekekkel és a szülőkkel. Majdnem mindig akadt egy, két gyerek, aki hisztizett, vagy nem akart bejönni, vagy nagyon szorongott. Mindegyik másként élte meg a korszak váltást. Jól jött, hogy sikerült őket bevonnom az ünnepi hangulatba. Néha azt kértem tőlük, hogy vigyázzon a retikülömre, és hozza utánam, máskor más fontos feladatot bíztam rájuk. A nevüket megtanultam előre, és így szólítottam őket.
A legünnepélyesebb pillanatokat akkor éltem át, amikor az udvaron vezettem őket az egész tanulósereg előtt. Egy szál szegfűt kaptak tőlem azt vitték a kezükben, és így álltunk a dobogó elé. Ekkor felhangzott a Himnusz. Megható pillanatok voltak!
Már régen nem kezdek szeptember elsején új tanévet, de jó visszagondolni 40 szép tanévre.
Most magamban éneklem:Isten áldd meg... de így folytatom: a mostani diákokat, szülőket és az egész magyar népet, hogy jobb sorsra ébredjen a magyar!
A legünnepélyesebb pillanatokat akkor éltem át, amikor az udvaron vezettem őket az egész tanulósereg előtt. Egy szál szegfűt kaptak tőlem azt vitték a kezükben, és így álltunk a dobogó elé. Ekkor felhangzott a Himnusz. Megható pillanatok voltak!
Már régen nem kezdek szeptember elsején új tanévet, de jó visszagondolni 40 szép tanévre.
Most magamban éneklem:Isten áldd meg... de így folytatom: a mostani diákokat, szülőket és az egész magyar népet, hogy jobb sorsra ébredjen a magyar!
2011. szeptember 1., csütörtök
Paradicsom ivólé
Egy kedves emlék jut eszembe ilyenkor ősszel. Látom az édesapámat és az édesanyámat hazafelé jönni a Bosnyák téri piacról és nagy, tele kocsikát vonszolnak tele paradicsommal. 20-30 kg lehetett benne. Minden évben befőzte anyuka az évi szükséglelet, amiben a főzésre és a "csak úgy megivásra" szánt paradicsomlé is benne volt.Úgy készült a lé, hogy összevágva megfőzte a gyümölcsöt, és azután átpaszírozta. Még forrón. Megörököltem anyuka paszírozó szitáját, amiben egy hengert tologatott fel s alá, amíg a massza süreje is átfolyt. Ügyesnek kellett lennie, mert a szerkentyű nem segítette a folyamatot, neki kellett préselni.
Az üvegbe tett, felfőzött lé egy ruháskosárba került sokad magával és akkor betakarta őket pokróccal nagy párnával. Ezt nevezték száraz dunsztnak.Egész évben finom házi paradicsomlét használt a paradicsomos krumpli, a -káposzta, töltöttpaprika felöntéséhez. Minden nagyon finom volt! Hiába keresem azokat az ízeket a saját főztömben, hiányzik belőlük a házi ivólé íze.
Én is segítettem a befőzésben, nem volt nehéz munka. Felvágtam a friss gyümölcsöt, kevergettem a fazeket, vagy lekötöttem az üvegeket. Vékony házi spárgával kötöttük le, nem használtunk gumit.
A legnagyobb élményt a hatalmas, két kézbe való paradicsom jelentette, amelyet széttörtem, és úgy ettem ki belőle a velőt. Manapság divatba jött az apró, koktél paradicsom, amely aranyos ki bogyóka, de nekem még a csodás, érett, hatalmas gyümölcsök gondolata is gyönyörű emlék!
Az üvegbe tett, felfőzött lé egy ruháskosárba került sokad magával és akkor betakarta őket pokróccal nagy párnával. Ezt nevezték száraz dunsztnak.Egész évben finom házi paradicsomlét használt a paradicsomos krumpli, a -káposzta, töltöttpaprika felöntéséhez. Minden nagyon finom volt! Hiába keresem azokat az ízeket a saját főztömben, hiányzik belőlük a házi ivólé íze.
Én is segítettem a befőzésben, nem volt nehéz munka. Felvágtam a friss gyümölcsöt, kevergettem a fazeket, vagy lekötöttem az üvegeket. Vékony házi spárgával kötöttük le, nem használtunk gumit.
A legnagyobb élményt a hatalmas, két kézbe való paradicsom jelentette, amelyet széttörtem, és úgy ettem ki belőle a velőt. Manapság divatba jött az apró, koktél paradicsom, amely aranyos ki bogyóka, de nekem még a csodás, érett, hatalmas gyümölcsök gondolata is gyönyörű emlék!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)