2012. február 11., szombat

Tüzes vasaló

Csütörtökön volt a lányom születés napja és megigértem neki, hogy az IKEÁban eltöltünk néhány órát együtt. Választhat valami kedvére való ajándékot is. Ez az IKEA- szerelem onnan adódik, hogy gyermek korában csodálatos élményeket szerzett kint Svédországban, aztán évtizedekig nem tudott elutazni, és még most is csak álom formájában gondolhat rá, de az IKEA itt van, és kicsit pótolja a régi álmokat. Az indulás előtt nagy kavar volt nálam, varrtam, jött a pedikűrös, késett, izgultam, stb. Aztán elindultam, és nagyon jól éreztük magunkat. Hazafelé, a buszon vágott az agyamba, hogy a vasaló zsinórját nem húztam ki.
Az izgalmam tetőfokán már elveszítettem mindent, a szoba berendezésem elégett, a több száz könyvem is megsemmisült az asztal alatt, és borzasztó látvány jött elém. Nagyon imádkoztam, mert tudtam, ha ezt valahogy megúszom, az csakis a jó Isten gondviselése által lehetséges.
A lakásba lépve mindent rendben találtam. A vasaló az asztalon volt, a legmagasabb fokozaton várt haza.
Köszönöm jó Istenem, az őrző-védő szeretetet!

Könyves örömök

Most csend van a könypiacon, januárban senki nem vesz ajándékot. Mégis csodálatos dolgok történtek az elmúlt napokban.
Sárika felhívott és nagy dicséretekkel éárasztoott el azÉdenkert mesék című könyvecskémmel kapcsolatban.
Sárika az Akadémiai Kiadó szerkesztője. Olyan szakszerű és gyönyörű véleményt mondott, hogy majdnem elájultam. Ezt a könyvemet ugyanis kicsit félre értelmezve, nem fogadták be értékének megfelelően, mivel a címben a mese szó szerepel. A bibkliát nem szabad mesélni! mondták a véleményt, de én csak hallgattam, mert a lelki ismeretetm nyugodt volt a tiszta forrás tekintetében. Én nagyon szeretm ezt könyvemet, mert olyan lélekbúvár féle írások vannak benne, mégpedig a gyermek lelkek megéléséből.
Le is írta a véleményét, és most el akarja helyezni honlapon.
Akkora lendületet adott ez a komoly bíztatás, hogy újabb tervet szőttem, és el kezdtem írni hozzá novellákat. Most 5 készült el, de a fejemben már alakulnak a többi "mesék"
Tegnap is érkezett valami csoda.Levél Zimbabweból. Egy kedves asszony megkért, hogy küldjek neki egy Virágos katedrám című könyvet, mert nagyon szeretné elolvasni.
Ki beszélt neki róla? Honnan tudott a könyvemről? Stb. Isten akar még használni, biztosan, ezért maradtam életben, amikor mindenki más elment volna a túlpartra. Így élek, munkával és örömmel telik minden napom.

Jönnek a levelek és a csomagok

A levelket elküldtem és kezdtem izgulni. Végül is soha nem kértem semmit, vajon hogy reagálnak rá. Már másnap kaptam a csodálatos válaszokat, hogy persze küldünk, persze kérhetsz bármit, pesze ne csak írj, hanem gyere is hamar. Ilyen aranyosak voltak.
Az első csomag Szlovenijából érkezett, egy nagyon szeretett unokatestvérem lányától. Ő három félét tett a borítékba, sajnos nem megfelelő az árnyalat, de biztosan el fogom varrni. Az ő személyéhez el kell mondanom, hogy az édesapját az anyukám szoptatta, és nevelte egy rövid ideig, csak amikor 42-ben született a tesvérem, anyuka nem tudott az óvóhelyre szaladni 3 kis gyerekkel. Ekkor egy muraszombati kedves család azt ajánlotta, hogy maradjon náluk a kisfiú, és a háború után majd visszahozzuk. Erre soha nem került sor, mert a határokat elmozdították, és ő örökre ott maradt. A nagynéném ott lakott velük egy időben segített a háztartásban és a gyerekek nevelésében, és akkor tanultak meg egy kicsit magyarul, de a csomag elsőnek érkezett egy nagyon megható, szép levéllel.
A finn barátaim nem kapták meg az email-t, mert... nem tudom, finnül írt a posta.
A német barátnőm nem értette az én gyengécske angolomat, de olyan szép levelet írt, hogy nem is kell az cucc. A levél mindent megér.
 A svéd anyag segített végül, amit úgy adtak fel: Ha ennél nagyobb dologra lenne szükséged, akkor is bátran fordulj hozzánk, mert szívesen segítünk.
 A Példabeszédek könyvében olvasom: "Szükségben mutatkozik meg az igaz barát."
Igaza volt Salamonnak. Szeretnék igaz barát lenni!

Számítások

Most arról írok, hogyan kell megtudni, mennyi anyag kell egy 2mx 2,20m-es takaróhoz. Jó hogy tanítottam számtant, de azért már nem volt olyan könnyű ez a feladat.
12cm-es négyzetekből fog állni a fedlapja. 20 cm-es szegéllyel veszem körül. Így 160cmx 200cm-re kell terveznem. Négy féle színű, illetve mintájú anyagot varrok össze. Egy kis szorzás, némi osztás, és 270 db négyzet kell hozzá, szinenkint 75 db. a négyzeteket négyes blokkba rendezem és azokból 7blokk vagy ,14db kicsi kell széltében, 9blokk vagy  és18 kicsi négyzet kell hosszában. Lehet, hogy egy szimpa sor is kell még, hogy kiadja kényelmesen a méretet.
Sokat számolgattam, úgy hogy jöhet a diri bácsi, nem sülök fel. Ezután kezdtem el számolni, mennyi anyag kell a 75 db négyzethez színemként, összesen 270-hez és a széléhez. Jó móka volt az is.
Mostmár ki van szabva minden, és a blokkokat megvarrtam.
Kellett még terv a szinek elrendezésére,ebben Peti fantasztikus segítséget nyújtott számítógépes rendezéssel. Igazi profi.
Két féle blokkot varrok, és így ha egymás mellé kerülnek akkor diagonál vonalban lesznek a színek.
Tegnap éjjel is vágtam a négyzeteket.
Ez úgy történik, ha nincs gumipados készletem, hogy egyenként kirajzolom a négyzeteket és ezután kivágom. Ez is kész! Akkor már nincs hiba! Ugye milyen szórakoztató játék a foltvarrás? Elrendeztem az anyagaimat és rájöttem, hogy most több takarót is szeretnék varrni.
Nagyon jó érzés adni és készíteni valami különlegeset a szeretteinknek. Ezzel így vagytok ti is, nem? 

Ágytakaró anyaga

Már régen nem írtam kis blogomba, de annyi minden összejött, hogy nem volr rá időm. Most viszont egy két érdekes történetet szeretnék megörökíteni. Hancsikámnak és Petinek nászajándékként egy pachwork ágytakarót igértem. Eddog nem volt olyan hosszú időre alkalmas ágyuk, amelyre érdemes lett volna ilyen munkás takarót varrni. De nemsokára megszületik az édes kis dédunokám, és a fogadására vettek jó ágyat, amire most varrhatok takarót.
Megbeszéltük a színt, a mintát, és indulhat a vágás, varrás. De abból a színből nem volt elegendő anyag, és mivel azok külföldről származtak, itthon nem lehetett kapni. Ráadásul, nem vagyok futóbajnok.
Eszembe jutott, hogy megkeresem a barátnőimet, Svédországban, Finnországban és egyéb helyeken, és kérek tőlük 1 méter anyagot. Ha ők kérnek tőlem valamit, azonnal meg szoktam tenni, és egyáltalán nem gondoltam, hogy ez ciki.
Írtam, írtam a leveleket, svédül, angolul, és ez nem volt olyan könnyű feladat. Szótár és sok gondolkodás.
Amikor végre mindet megírtam, bezártam a számítógépet, felhívott az unokatesóm és ezt mondta:Ha otthon vagy elmegyek, és viszek egy szatyor anyagot pachworknek.
Azóta álmélkodom, hogy történhetett ez meg, ha csak nem a jó Isten indításából.
Mit gondoltok erről a csodáról?