Bizonyára annak a tanításnak lett meg az eredménye, amelyet a sorban állás idején kaptam feladatként. Két kötőtűt némi kötőfonallal, és egy buzdítással: Egy rendes kislánynak mindig jár a keze. Hát ezt megtanultam! Már elsős koromban kötögettem és tudtam két színből pöttyös mintát kötni. babaruhák kerültek ki a kezem alól. Persze esetlenek voltak, de a babák nem sírtak, hogy itt szorít, ott nyom. Nagyon korán mentem iskolába, mert az anyukámmal akartam elindulni. Hajnalban megfésülte a hosszú copfomat, kötött bele egy óriási masnit és megkért, hogy ha újra lefekszem, vigyázzak a hajamra és a szalagomra. De inkább elmentem az iskolába és ott játszottam egyedül. Nekem nyitotta ki a pedellus a kapukat. Sok szép kézimunkát tudtam kötni, horgolni ezen idő alatt. A kész munkáimat elajándékoztam és ettől olyan csoda gyerek számba kerültem, amit nagyon élveztem. Egyszer a Weisz Ági mamája megajándékozott egy piros és egy kék motring fonallal, és ez akkora kincs lett a számomra, hogy soha nem felejtem el.
Mert a munkához szükséges hozzávalók előteremtése még nagyobb nehézséget jelentettek, mit az eledelé, pedig az sem volt semmi.
Emlékezetem szerint babaruhát, kitűzőket, kalapot, fehérneműt készítettem az általános iskolában, és ezzel néha még pénzt is kerestem. A pénz ajándék volt, mert én nem kértem soha semmit értük.
Szerintem okos ötlet volt anyukámtól, hogy igazi munka eszközöket a dott a kezembe, és rám bízta, találjam ki miből akarok készíteni valamit. Találékony életet éltem. Később is szükségem volt rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése