Majken lakásában valami nem volt rendben. Azt gondolom, nem száradt ki a nyári óriási beázás óta. Folyton fáztam, és még az ágyat is jégveremnek éreztem. Nagyon megijedtam, féltem a meghüléstől, és szerettem volna azonnal hazajönni. Végül pót ágyneműkkel, vastag termovelúr kabátkával vastag gyapjú zoknival valahogy átvészeltem a hideget, de a meghülést mégsem kerülhettem el. Kicsit fáj a torkom, és a fejem. Az igaz, hogy Északra csak meleg gyapjú ruhákban szabad utazni, mert ott másféle hideg van. A levegő páratartalma nagyon higed, ha lehül. Ezt éreztem New Orleansban is télen, Igaz az nem Északon van hanem Délen.
Eszembe jutott az én kedves unokám, Julcsi, aki a múltkori svéd utam után most megkérdezte, nem lesz-e sok a két hét. Akkor is elfáradtam bele. De azért két hetet akartam a barátnőmmel eltölteni. Majken kért, maradjak még egy kicsit vele. Nagyon sajnáltam, de nem maradhattam. Várt a családom itthon és most elfáradtam a kintlétben. Nagyon vártam a hazautazás napját.Hálát adtam Istennek, amikor leszállt velem a repülőgép Ferihegyen. Nagyon jó itthon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése