A háború után magunk készítettük a karácsonyfa ékeit. nem sok hozzá való kellett, csak egy kis selyem papír, fehér bab, gyufa, vagy fogpiszkáló, és apró dobozok. Ragasztót és tintát mi főztünk, az előbbit lisztből, az utóbbit, postai csomagszállító irónból.A staniol papír nagy kincs volt, évről évre kisimítottuk és eltettük a következő esztendőre. mert akkor szükséges lesz a fenyőfa diszítésére.
A karácsonyfa is másmilyen volt akkor, mit most. Hófehér csillogó angyalhajjal borították be az ágakat, alóla kukucskáltak ki a fényes tetejű doboz házacskák, a csillogó sünikék, meg a papír rózsák.Egész decemberben folyt a lázas munka. Gyakran titkolóztunk, mert egy-egy szép díszt ajándékba adtunk. ez akkora becsben volt, mint most a népművészeti hímestojás.
12 kerek lapot/ selyem papírból kivágva/ 6 helyen bevágtunk és egy ceruza hegyére felcsavartuk.Erre tekertünk egy kis darab staniol papírt. Amikor készen volt az összes lapocska, összefűztük cérnával. Ebből lett akasztója is. A rózsa is így készült, de nem csavartuk ceruzára, hanem csak a kezünkkel megforgattuk a kör nyelvecskéit, majd összefűztük. Labdarózsa lett belőle.
Apukám nagy mestere volt minden féle papír munkának, jól ismerte a papír fajtákat és tudta melyikből lehet a legszebb díszeket készíteni. Amikor én voltam betlehemkészítő korszakban, akkor az ő tudománya az orosz olajmezőket művelte, de sok mindenre emlékeztem. Tanultunk is ilyesmit kézimunka órán, ahol mindig dicséretet kaptam.
Amikor sok év múlva tanítottam én is, minden régi díszt újra feltámadt.
Nekem elhozták a régi karácsonyok szellemét, a gyerekeknek meg csak egyszerűen betoppantak, mit Scruge a Karácsonyi énekben.
Melendető, boldog szeretet ölelt át bennünket, és a sok ajándék helyett ez tette fényessé az angyaljárás estéjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése