Nagy lelkesedéssel fogtam Pirko pulcsjának kötéséhez.Azt hittem a régi kötés tudományom elég a mostani kötéshez is, de ez nem így volt. Először is elképzeltem egy tuti kis fodros kislányos tunika jellegű bebújóst, de a családnak más elképzelése volt. Jó, legyen, végül is ők tudják, mi a hasznos. Hoztam Svédországból színes fonalat, de épp azok a színek nem tetszettek. Jó legyen, elvégre ők fogják viselni napról-napra. Szürke. bordó lett.
Készítettem mintát, hogy megszámolhassam a kezdő számot, de elrontottam és megkötöttem az egész pulovert, de nagy lett. Jó, legyen kisebb, és felfejtettem. Volt még néhány problémám. és a végén azt hittem, nem tudom majd befejezni, de aztán mégis sikerült. Amikor átadtam, és Pirkó felpróbálta, akkor láttam, lehetett volna kicsit nagyobb, épp, mint az első számolás szerinti.
Mi ebből a tanulság?Hiába kötöttem sokat és szépeket a gyerekeimnek, unokáimnak, az idő elszállt és most újra meg kell küzdenem a sikerért.
Hála Istennek, megjött a kedvem a kötéshez és a mostani dédunokák száma szerint háromnak fogok kötögetni. Egy kisfiú cucc, egy kiskány holmi, és a harmadik, majd februárban megmutatja magát. Már elkezdtem egy vajszínűt kötni neki, szóval nem tréfálhat meg.
Csak a szemek száma. De csak a síma és a fordítotté, a dédunokák szeme nem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése