Ajándékokat szeretnék készíteni a blog- olvasó kedves barátaimnak, mert megtisztelik elbeszéléseimet a régi időkről, és néhányat svéd barátaimnak, mert náluk nem terem levendula.
Szita anyagot találtam a rongyos bugyromban, még apukától kaptam, könyvkötő szita a neve, de ő már 20 éve meghalt. 8-10 cm-es zacskókat varrok, csak olyan egyszerű fércöltéssel, mert ezt nem fogják ki-benyitogatni, hanem felakasztják, és élvezik a finom illatot. A széle alatt lazán befűzöm a szines fonalat, vagy vékony szalagot, és megtöltöm a virággal.A zsákocskákra életképet ragyasztok, potpuri száraz virágból. Még lila is van köztük. Jól néznek ki azok a zsákok, amelyeken lila selyemszalag az akasztó.
Karácsony előtt az adventi koszorúmra tarka- barka zsákokat akasztottamés megtöltöttem karácsonyi fűszerekkel. A szines zsákokra is ragasztottam bogyót, szárazvirágot, téli termést. Jól nézett ki, és micsoda illat volt a szobámban!
Az első svéd utazásomkor egy kedves falidíszt láttam a barátnőmnél. Egy vászon anyagot kirojtozott a készítője, és illatos fűszereket ragasztott rá, de virágmintának elrendezve. Narancshéjból krizantin, citromjéjból falevél, bors volt a közepe, fahéjrúd a szára, és még ki tudja, mi minden volt rajta! A konyhában tartotta a képet- Valamelyik unokája adta a mamának ajándékba. Csak szeretet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése