Ez a karácsony szeptemberben kezdődött. Anyuka segélyképpen kapott egy sálat. elegáns fehér ruhadarab volt, amit csak templombaviselt. nekem ugyan több ruhám volt, mint neki, mégis elkívántam tőle ezt a sálat. Nagyon vágytam rá.Amikor a templomban imádkoznom kellett volna meghuzogattam a sál szálait. Aztám hidegebbre fordult az idő és melegebb kendőt kötöttünk a fejünkre. Elfelejtettem kívánságomat, a duzzogásomat is.
Így jött el a karácsony. Nem volt pénze anyukának ajándékra, de olyan ügyes volt, hogy mindig kötött, vag varrat neköóünk örömszerző holmikat, néha játékot, máskor ruhaneműt. Ő szorgosan készült a karácsonyra. Nem volt karácsonyfánk, egy csokor zöld gally került a vázába, hogy jelképezze a fenyőt. Aztán elővett két kis, szerény csomagot.
A testvéremnek egy meleg zoknit kötött, és azt kapta. nagyon örült neki, már csk a csomag miatt is. Ki lehetett bontani, izgatottan. Aztán én vehettem el a könnyű kis ajándékot. A fehér sál volt benne. Nagyon megörültem neki. Amíg tekergettem a fejemen, észrevettem a szálhuzogatást. Akkor eszembe jutottak a régi rosszaságaim, és nagyon elszégyeltem magam. Sírva borultam az anyukám vállára és elmondtam mindet. Nagyon szerettem volna megkapni a sálat, de mostmár nem akarom, legyen csak az övé. bocsánatot kértem tőle. Ő meg szelíden ezt mondta:
"Vidd az Úr Jézus jászlához a sálat is, meg a szívedet is! Add neki ajándékba mind a kettőt! Nála jó helyen lesznek!"
Boldog karácsonyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése