Utasok a buszon

Megajándékoztam a barátnőmet egy bizonyságokat tartalmazó könyvemmel. Hazafelé olvasni kezdte a buszon, Mellett ült egy fiatal ember és ő is olvasott. Egy idő után beszédbe elegyedtek, és kiderült, hogy a férfi tanár, és a könyvet egy tanítónő írta.A közös munka lett az alapja a társalgásnak. Kezébe vette a könyvemet, és megakadt a szeme a borítón kiírt"hívő" megjelölésen.Ez a nem minden napi utalás bizonyságok és hitvallások sorát indította el. Végül a tanár megkapta a könyvet, és bizonygatta, hogy érdeklődéssel fogja elolvasni.
Soha nem tudom meg, mit gondol majd a hitemről és a hit szerepéről a tanításban, de hiszem, hogy ez a jelenet Isten kereső munkájának az eredménye volt. Legyen áldás az életén!

Egy baba története

Szeretek babákat varrni. Már kislány koromban is varrtam babákat. A templomunkban a magam fajta csitri lányok egész évben varrtuk a kicsiknek, hogy kaphassanak karácsonyi ajándékot. Aztán megmaradt a babavarrás varázsa. Az unokáim is kaptak a szerencsétlen, kissé csúnyácska fajtából, bár én szépnek akartam őket varrni. Egyszer hajat is varrtam a fejükre. Az egyik kislánynak szőke, a másiknak barna, és a harmadik vörös lett a babája. Én ugyanis nagyon szeretem a vörös hajú gyerekeket. Az iskolánkban az én szárnyaim alatt nőttek a  vörös hajú kicsik. Mellettem nem csúfolhatta őket senki..A vörös hajú baba nem sikerült. Úgy nézett ki a feje, mint egy kis őrültté. Ki akartam dobni, de a kisunokám magához ölelte a sajnálatra méltó alkotást és ezt mondta:
" Az én gyerekemet nem dobhatod ki! Szeretem!"
Hát ennyit a felnőttek és a gyerekek szívéről!

Korondi vázák

Tegnap a testvéremtől kaptam két elég nagy korondi vázát. A konyha szekrényem tetején már áll néhány, mindnek története van.A legkedvesebbet az édesanyámtól kaptam. Nálunk lakott már, és elég gyenge volt. Egyszer csak elindult a lakásába, és elhozott egy szép nagy köcsögöt. Nekem akarta adni. Majdnem sírtam, mert nehéz lehetett vele közlekedni. Aztán van egy gönci kék tejes köcsög, amelyet Göncön vettem, amikor a vizsolyi Bibliát néztük meg a Károly múzeumban. Régi történelmi emlékeket kerestünk fel. Egy tojás tartó mázas edényt Asbóth Ancikától kaptam, kb 60 éve, mert segítettem neki a takarításban. Iduska, a kolleganőm volt a társam. Régesrégi virágos,hasas, füles edény.A korondi bokályokat Sófalváról hoztam, amikor meglátogattam az erdélyi fogadott testvéremet, Ilkát.Felejthetetlen emlékek tartoznak hozzájuk. Több tálam is van, azok a tahi nyaralónkat díszítik.
Egy vizes kancsót Ajkán vettem egy régi kiránduláson, amikor a kerámia gyárat látogattam  egy tanítvány mamával. Hatalmas vessző kosárban egyforintos/ kissé hibás/ edények közül lehetett válogatni, és én éltem a lehetőséggel. Egy kis kávés csészém maradt onnan, meg ez a kancsó, de mindenkit kérek, hogy a csészémre vigyázzon.
Szép emlékek tanúi ezek a míves, irókás, szép formájú edények.Szeretem őket és őrzöm az unokáknak. Hátha ők is örülnek majd egyszer nekik.

Füveskert

A héten leszüreteltem a fűszereimet. A kakukkfű nagybozontját levágtam, és rögtön koszorút kötöttem belőle. Erről jutott eszembe, milyen szép időtöltés volt gyerekkoromban a koszorú fonása. Százszorszép, gyermekláncfű virága nagyon jól fonható. És nagyon szép! Svédországban láttam, hogy Mária, az egyik ismeősöm, levendulából kötött vékony koszorúkat. Cérnával tekerte egy drótra. Illatos és romantikus dísz lett belőle. Többet is elhelyezett a lakásban. Tetszett.
Egy időben a tahi sétánkon találtam egy sűrű kakukkfű csomót az út mentén, és szép hosszú szárral tépkedtem. Akkor találtam ki, hogy koszorút fonok belőle. Ez a mostani nem olyan dús, de kedves dísz a konyhámban.
A leszüretelt fűszerekből  készítettem fűszerolajat is, egy bébi üvegbe. Szurokfüvet, kakukkfüvet, bazsalikomot, csili paprikát és néhány fokhagymát gyömöszöltem bele.Felöntöttem étolajjal/ mert oliva olajam nem volt/ és húsok kenegetéséhez használom majd. Most csak gyönyörű látvány.Levendulából is lehetne készíteni illatos olajat, de akkor bébi olajat öntenék rá. A citrom füvet szárítom, majd teát főzök belőle.
Érezhető a föveskert jótékony hatása.Szórakoztató a fűszerek feldolgozása. Így telik a nyár, ha kevés a napsütés. Belülről kell árasztani a meleget!

Cikória kávé

A napokban bió,  koffeinmentes neskávét kapott ajándékba a lányom, Megkóstoltuk, és nagyon finom volt.
Akkor kezdtünk el beszélgetni a régi kávézásról. Cikória kávét ittunk. Minden reggel ezzel a kávéval hígította anyukám a tejet. Tisztán nem is ittunk tejet. Az unokáim már Maci kávé címen ismerték ezt a fajtát. Most méregdrága csemege, pedig gaznövényből készül.
A katángkóró növény gyökere a kávépótló szer, amit a gyártó cégről neveztek el cikóriának.A növény mindenütt megtalálható kék virágú gyom, amelynek a virága az emésztést segíti elő. a leveleit meg lehet főzni és a gyökere a kávé.Segíti a zsírok lebontását, csökkenti a vérnyomást,és a koleszterin szintet. Igazi csoda.
Egészen másként főztük, mint most a pressó kávét.Egy lábosban vizet forraltunk, mondjuk egy litert, és amikor lobogott a víz, tettünk bele 3 púpos teás kanál darált kávét. Ettől rögtön kifutott volna a víz, ezért emelgettük a tűzhelyen a lábost. Háromszor. Akkor levettük a tűzről, befedtük a lábast és hagytuk állni. A zacc leülepedett és hamar leönthettük róla a jó illatú kávét.
A kávéfőzés része volt a darálás is, mert a cikória kávét szemekben árulták, olyan volt, mint a zabszem. Ehhez találták ki a kézi kávédarálót. Emlékszem a Franck kávéra, amely préselt cikória kávé tabletta volt és megkönnyítette a kávéfőzést.Rud alakban csomagolták.
Budapest egyik leghíresebb virág kötője egy széles szájú cserép edénybe katángkóró növényt tett, és szoba díszként tartotta. A szárak formája igen mutatós ágas-bogas dísz lett. Egyszer gyűjtök én is egy csokorral, és egy csésze cikória kávét fogok inni mellette.
Mert mindennek adjuk meg a módját!

A nyuszi lelki világa

Néhány napja gondozom az unokám törpe nyusziját.Nem vagyok valami ölelgetős állatbarát, de szeretem és féltem őket. Ezzel a nagyfülü kedves jószággal érdekes megfigyeléseket tettem ezen a héten. Ezeket figyeltem meg: Ismerkedett velem. Megszagolgatta a lábam. Amikor észre vette, hogy etetem, bátran jött utánam. Egyik nap alig mozdult meg, amikor reggel meglátogattam a kis árvát. Megijedtem, mert nagyon sokáig mozdulatlan volt. Aztán rájöttem, hogy hiányzik neki a gazdija. Talán duzzogott, vagy fájt a szíve érte.Ha nyitom az erkély ajtót először Bogi szobája elé szalad. Szeretne bemenni. Talán azt gondolja, hogy benn már várják egy kis ölelgetéssel. Nem engedhetem be, mert elbújik az ágy alatt.Ma a nagyszobába jött és a legsötétebb helyre leparkolt. Melege volt.
Vettünk neki friss sárgarépát és almát.Amikor meglátta a zöldséget,kijött utánam az erkélyre. Akkor gyorsan becsuktam az ajtót. Végtére nem maradhatok vele egész este.
Az a benyomásom, hogy szomorú, és hiányzik neki a gazdi. Már csak két nap nyuszikám! Aztán jön a dédelgetés. Addig meg semmi depi! Szóval a nyuszik érző lények!

Amikor én voltam vendég

Nem ártana ismerni annak az országnak a szokásait, ahova megvátjuk a jegyünket. Erre én is csak sok szerencsétlenkedés után jöttem rá.Most elmesélek egy, két történetet, ami a tudatlanságomból eredt.
Svédország, Májkenéknél, 1967. A svédek két szem krumplit főznek személyenként, esetleg kicsivel többet. Ennyi az adag. Süteményt is kettőnként tesznek a tálcára és szólnak, ha nagyon izlene és még szeretnénk kivenni belőle. Egyszerre csak egyet szabad kivenni, mert újra körbejár a tál. A szószokat is körbe adják, és a vajat kenőfán küldik egymásnak.  Aki nem ismeri a szokásokat, arra rászólnak. Ne vedd ki a másik adagját! Ez a vendéglátás elég szokatlan volt, de amikor észrevettem, hogy nem sajnálnak tőlem semmit, csak ki kell várnom a dolgok végét, lecsillapodott a lelkem.
A vendég viszi magával a saját ágyneműjét, nem húznak ágyat, nem mosnak másra ágyneműt.Ez a szokás nem érintett engem, de egy családtagunk üdülését nagyon elrontotta. A háziak átadták a lakást, de nem tudták, hogy nálunk senki nem cipeli a takaróját, lepedőjét. Májken volt először nálunk, elcsodálkozott a gyönyörű vasalt ágyhuzatokon, ő persze hozta az övét. Akkor megbeszéltük, és hozzá nem viszünk ágyneműt.
Ha éppen nem ízlik a felkinált étel, nem adnak helyette mást. Egyszer "vérpudingot" készített a barátnőm, és nem kértem belőle. Csak néztem, milyen jó ízűen esznek.Úgy tálalta családnak a nem evésemet, hogy a Magdának tiltja a vallása.
Eleinte nem mertem megmondani, hogy nem bírok annyi kávét inni, mint ők. Azután rájöttem, hogy otthon kell megbeszélnem a barátnőmmel, és ő közvetít, különben megsértődnak. Ez volt a helyzet a tengernyi tejszínnel is.
  Sokszor voltam náluk, és egészen jól elboldogulok a szokásaikkal, de nagyon figyelek a helyzetek tanítására, mert helyzet mindig adódhat.
Bár igyekeztem jól "viselkedni", bizony eleinte nem sikerült mindent jól csinálnom.
Nálaton is kimérik az adagot? Hány darab süteményt tesztek az asztalra? Megszámoljátok?Ha fogy a süti, szóltok a nagyevőnek, hogy lassítson, vagy csak nézitek, hogy tűnik el az ő oldalán a finomság?
Nálam mindenki ehet számolalanul

Emlékek a vendégeimről

Tegnap a vendégvárás témájáról írtam, mert a napokban svédek látogatnak meg minket. Ennek az apropóján megemlékezem kedves és emlékezetes vendégeimről. Csak azért, mert érdemesnek találom, hogy ne felejtsem el őket.
Egy osztrák üzletkötő, aki olyan elegáns volt, mint egy herceg, minden alkalommal nálunk szállt meg. Szeretett minket. Egyszer csőtörés miatt felbontották az előszoba parkettát, a fürdőszoba beépített kádját, és eleveztek a fal alatt a szomszédék WC-jéig. Ott volt a hiba. Helmut a törmeléken ugrált a szobájába, és lavórban mosakodott, de nem ment el másik szálláshelyre.
Egy francia cimbalom művésznő, nálunk akart öngyilkos lenni. Addig etettem, amig meggondolta magát. Viszont a ropogós fehér ágyneműre feltette a hajó ládáját és a hatalmas bőrőndjét. Nem mosakodott, hanem kölnivízzel pamacsolta magát. Micsoda illat volt utána!
Gyakran előfordult, hogy egy személy kivette a szobát és öten, hatan jöttek vele. Így tett Bogdán is, a lengyel túrista. Árút vittek más országba és féltek a pályaudvaron maradni éjszakára. Kérték, hadd maradjanak. Mindig megengedtem és nem kellett fizetniük a sokadalomért. Évek múlva egy lengyel asszony keresett fel és egy kis ajándékot hozott. Tegyem el emlékbe, mert Bogdán meghalt, de olyan szépen beszélt rólunk, hogy ezért eljött Magyarországra megköszönni a szeretetünket. Emlékezem rá!
Egyszer két orosz veterán érkezett nagy előkészületek után, de tőlük féltem. Naponta megittak egy liter vodkát fejenként. Három nap múlva elmentek "jobb" szobába. Azt gondolták, hogy a háziasszony is benne van a szoba árában. Elvitték a LUX szappanomat.
Orvosok is érkeztek, mert a szemben volt a Szabolcs utcai korház, és ott volt feladatuk. Egy Blumenthal nevű orvos évekig szeretett volna jönni, de az új otthonunkban már nem fogadtunk vendéget.
Még ma is nagyon jó kapcsolatot őrzünk Lóréval, és Wölfivel, akik 14 éven át nyaraltak nálunk, de soha nem tudtak fizetni. NDK-sok voltak, és nem kaptak valutát. Először fizettek, de utána a mi "testvéreink" lettek. Később meghívtak magukhoz, és szeretettel láttak el minden jóval.
Évek alatt sok érdekes megfigyelést tettem vendégeim nemzeti jellemvonásáról. Ezek ma már mosolyra derítenek. Arra gondolok, milyen jellegzetességet mutattam be a magyarokról Svédországban, ők hogyan mosolyognak rajtam.Mert az éremnek két oldala van.
Megköszönöm a jó Istennek, hogy megépítettük a kis házat, hogy sok barátot szereztünk, és gazdagabb lett a szolgálat által az életem.

Vendégvárás

Egy időben kiadtuk az egyik szobánkat fizető vendégeknek. Egy kis házat akartunk építeni a telkünkre.Arra gyűjtöttük a pénzt. Csak két szobánk volt, ez tehát nem volt egyszerű eset. Eleinte csak nyáron, nyaralás idején fosztottuk meg a gyerekeket a szobájuktól, de az utolsó két évben egész évet vendégeskedtünk. Hogy is zajlott ez a munka? Az ágyneműt keményítve, vasalva húztam fel.Szép látványt nyújtott a ropogós, tiszta huzat. Ennek híre ment az IBUSZ-ban és igényes vendégeket küldtek. Legtöbbször NDK-s túristák jöttek. Egy napra kivették a szobát, és ha tetszett, hosszabítottak. Így történt minden esetben. Orvosok, üzletkötők, jómódú emberek lettek a vendégeink.
Amikor megérkeztek, a legszebb kínai teás készletemből megkínáltam őket teával, vagy kávéval. Attól a perctől kezdve, hogy betették lábukat az ajtón, az én vendégeim voltak.Ezért borravalót sem fogadtam el soha se ételért, se italért. A németek nem bírták a zsíros magyar ételeket, ehettek a mienkből. Meghívtuk őket az asztalunkhoz, és együtt mondtuk az asztali áldást. Sok érdekes tapasztalatot gyűjtöttem ebben az időben a nemzetek jellemző tulajdonságairól. Franciák, németek, svédek, lengyelek voltak a vendégeink. És néhány "alakot"nem engedtem be.
Ha elmentek a vendégek, végig fertőtlenítettem, felmostam az egész lakást, mert mindig féltem, hogy valami betegséget hoznak ránk.  Hála Istennek nem történt soha semmi baj.
Sok ismerős, barát évekig visszajárt hozzánk. Karácsonykor üdvözletek halmaza érkezett, és érződött belőlük a hála és a tisztelet.
A Biblia sokat ír a vendég tiszteletéről és megparancsolja, hogy mindent meg kell tenni a vándor jó közérzetéért. A finn misszionáriusok érkezésekor azt éreztem, hogy angyalokat fogadok a házunkba.Mintha maga az Úr Jézus jött volna hozzánk.
Már nehéz a vendégek ellátása, de ezt ők is látják, ezért máshol szállnak meg, de meglátogatnak szeretettel.
Nagyon örülök, ha jönnek és szívesen teszek meg mindent, hogy jól érezzék magukat hazánkban.
Hova vinnéd el a vendégeiget Budapesten először? Mivel kínálnád meg őket egy fárasztó, egész napos, vagy több napos út végén, nyáron? Hogy értednéd meg magad, ha nem beszéled a nyelvüket?
A szeretet nyelvét mindenki érti!

Egy csésze kávé

Reggelente, amikor felkelek, első dolgom, hogy igyak egy csésze tejes kávét. Jól rászoktam, és hiányzana, ha nem lenne.Délután is iszogatok egyet, és úgy tűnik, frissít, ébren tart.
Szegény nagymamámra haragudtak a gyerekei, mert minden nap "muszáj volt neki kávét innya", pedig csak cikóriából főzte. De én védem őt, ha ugyan szükséges, mert egész nap dolgozott a mezőn, kereste a betevő falatot 12 gyerekének, mert a nagypapa meghalt. Alig evett, és ez volt étele, itala. De a gyerekek luxust láttak benne, mert igazán szegények voltak.
Anyukám vasárnap délután istentisztelet előtt főzőtt kávét és sütemény mellé kínálta. Eleinte ez is cikória volt, de késóbb már szemes kávét is ittak.
Hogy mekkora érték volt a kávé, arra egy maradandó emlékem van.
Amikor a fiam született, 1958-ban, pörköletlen szemes kávét szereztünk kéz alatt, hogy a szülész orvosnak adjuk tiszteletdíjként. 20dkg nyerskávét kapott nem túl sok pénzzel, és megköszönte, kezet csókolt!
Jól megváltozott a világ! Szenvedélyesen eszünk, kávéfüggők lettünk, és ülünk a számítógép mellett, vagyis nem mozgunk.
A finnek egy kanna kávét főznek reggel, és a termoszban tartják.Ez nem lenne különös, de ott Északon népművészeti hagyománya van a kannasapkának, amelyet ráhúznak a termoszra.Minusz 25, 30 fokot is mérnek gyakran! Kell a fülvédő, meg a sapka!
Sok érdekes filmet láttam a kávécserje szedéséről, a válogatásról, a darálásról.
Én megörököltem anyukám kézi kávéőrlőjét,és volt elektromos darálóm is. A kis faszerkezet már konyhadísz, a gép tönkre ment, de nem baj, mert darált kávét veszünk.

Egyszer olvastam, hogy a kávéba tett kockacukor mennyisége egy év alatt több kiló, ami rajtunk marad, mármint súlyban. A koffein káráról nem is szólok!
Na, mostmár annyit írtam a kávé ellen, hogy azonnal főzök egy csésze friss kávét. Csak, hogy meg ne sértődjön a kávébab!

Hűtőgép

Tegnap észre vettem, hogy nem hűt a masinám. Úgy megijedtem, hogy a szavam is elakadt. Mi lesz velünk, meg a hűtőgépben levő élelemmel? Arra nem is mertem gondolni, ha netalán újat kellene venni! Ma jön egy kedves barátunk, és megpróbálja megjavítani.
Ez a helyzet emlékezetembe idézte a régi időket, amikor nem volt hűtőgép. Amerikában láttam a gazdag ültetvényesek konyhájában, hogy mélyre fúrtak egy kutat, amiben nem víz volt, hanem oda engedték le a hűteni való tojást és húst. Az volt benne a legérdekesebb, hogy ez a lyuk az úri konyha szegletében mélyedt. A fekete cselédség nem nyúlhatott hozzá. Nekik különben, egy külön főző konyhájuk volt, és a kész ételt csak felhozták a gyönyörű konyhába.
Anyukám a tojást és a dinnyét a falikútba tette és folyatta rá a vizet. Néha éjjel is. A húst azonnal elkészítette és úgy emlékszem el is fogyott hamar. Nem volt szükség a hűtésre.A jobb módú lakóknak volt jégszekrénye, és hetente egyszer megvették a jeges embertől a jégrudat. Ez egy méter hosszúságú, 20x20cm-es Jégtábla volt, amit a jeges a vállán hozott fel. Úgy kiabáltak :"Jeget vegyenek, jeget!", hogy a halott is felébredt volna. De nekünk nem volt jégszekrényünk. Azt hiszem, nem lett volna értelme.
Sokáig nekünk sem volt hűtőgépünk, és amikor a gyermekeim születtek, friss tejet kaptak. De vasárnap nem volt friss tej, ekkor nem ittak tejet. Rántott levessel, vagy húslevessel váltottam ki. Azt itták cumis üvegből. Esetleg tejkonzervet vettem, már ha lehetett kapni.
Mi lenne velünk, ha elmenne az áram napokra, ha nem tudnánk kifizetni a villanyszámlát, ha ... szóval, hogy élnénk hűtőgép nélkül? Hogy osztanánk be a friss étel készítést? Mit főznénk a tartósítás nélküli ételek közül? El sem tudom már képzelni, hogy tudtunk ígyélni.
 Milyen ételek állnak el legtovább?
Tudnál-e naponta háromszor főzni, hogy mindig friss ételt adj a családodnak?
Inkább, ne!

Hársfa virága

Ha ma szükségünk volna egy kis kamilla teára, vagy azt ajálják, igyunk hársfa teát, bemménk az üzletbe és megvennénk. Számos gyógyteát áruknak fű alakjában vagy filterben. Amikor kislány voltam és még nem uralta el a világot a benzingőz, akkor magunk szedtük a gyógyfüveket. Pedig Peszen nőttem fel, de itt is volt bőven. Az utcán végében kezdődött a Városliget. Oda jártunk játszani egy szelet zsíros kenyérrel és egy pokróccal. Egész délután ott ugráltunk. Senki nem bántott, vagy zavart. Amikor a hársfa kezdett virágzani, az június közepén van, akkor négyen felkaptuk a létrát és azzal vonultunk a Ligetbe. Négy gyerek létrával. Viccesen hangzik, nem? A Vakok Intézetétől kezdve a Botanikus kert végéig hársfa szegélyezte az Ajtósi Dürer sort. Neki döntöttük a létrát az egyik fának és a tarisznyánkba hullott a sok illatos virág. A méhekkel kellett néha hadakoznunk.
Mi egész télen ezt a virágot főztük teának. A Földtani Intézet gyepén kamilla termett, azt is szedtük. Jól meg lehet különböztetni a margitvirágtól, aminek kicsit nagyobb a fehér kalapja és kisebb a sárga közepe.
Talán abban az időben szerettem meg a vadvirágokat, teának, salátának, lekvárnak való Isten-adta finomságokat, csak ma már nehéz olyan helyet találni, ahol tiszta levegőn teremnek.
Már tettem el bodza teát, citromfű levele az erkélyemen terem mentával szomszédságban, kankalint Tahiban szedtem kora tavasszal, de hársfám még nincs. Hát hol az a létra? Hol a négy gyerek? És hol találni tiszta virágú hársfát? Ha nálatok van ilyen, nem szednétek nekem egy keveset? Köszönöm!

Nyuszi mama

Mától kezdve egy hétig nyuszi mama lettem. Nem nőtt hosszú fülem, hanem az unokám törpe nyusziját őrzöm amíg ő nyaral. Ma reggel átvettem a szolgálatot. nagyon izgulok, hogy megőrizzem és jól tartsam a kis kedvencet. minden nap kétsze egy marék táp. Meg egy tálka víz. Ha akarnám oda tehetném a tápos vödrüöt a ketrece elé, és addig turkálná, furkálná, hogy leesne a teteje. Akkor őkelme belebújna a tápos vödörbe és csak falna, falna.
Az is gond, hogy szabadon ugrálhat az erkélyen, és ha etetem, azonnal besurran a szobába, de én nem merem megfogni. Valami fóbiám van az élő állatok fogásától. Erre a problémára az a megoldás, hogy valami ajándékot kell vinnem magammal, például sárgarépahéjat, vagy almát és annak a szagára kicsalogatható. Majd ügyeskedek, ha le nem ugrik az emeletről, mint a múltkor.
Kislány koromban a testvérem kapott húsvétra egy élő nyuszit, de az más, igazi, vagyis erős szagú nyúl volt. Nem sokára nem lehetett kibírni, de addigra úgy megszerettük, hogy nehéz volt elválni tőle.Anyukám azt mondta a testvéremnek, hogy elengedjük a családjához az erdőbe, de vajójában a vecsési nagymamához vitte, aki évekig tenyésztette a számunkra, és kaptuk a fínom fokhagymás nyúlgerincet. Csak felnőtt korában tudta meg az igazat, amikor ő is vett néhány nyulat, és a kertjében nyúlfarmot létesített.
Nekem nem lesz nyúlfarmom, csak kibírjam ezt a mamáskodást! Nyuszi ül a..., fűbe szundikálva...
Ha ez a kis nyuszi engedetlen, megfenyegeti az unokám:Mindjárt megsütlek! Azonnal megjavul.
És ha az unokám  lenne engedetlen, akkor mit mondanánk?

A kis fa halála

A Megyeri úton lakunk, egy kedves, modern, lakó negyedben.Az út egyik oldalán védett erdő zöldel, és a másikon, vagyis a mienken minden ház elé fasort ültettek. Így volt ez amikor a tízemeletes házsor épült és a mienknél is. Kis aranyos csemeték. Két faoszlop támasztja őket, amíg megerősödnek és a saját lábukos is biztosan megállnak. Már évek óta drukkolunk a fácskáknak, hogy eléggé megnőjenek, árnyt adó szép koronájuk legyen, és otthonra leljenek rajtuk a rigók. Aztán elkezdtünk félni. Jöttek a forró nyári napok, és a fák nem kaptak inni. A házunk előtt levő fákat a fiatal lakótársak meglocsolták, egész este záporozott rájuk a víz, de a tízemeletesek előtti fákat nem itatta senki.
Nagyon sajnáltam őket. Gondoltam rá, hogy egy Pet palack vizet mindig vihetnék magammal, de sok fa áll a sorban és én beteg is lettem közben. Szerettem volna megkérni az ott lakó embereket, hogy vigyázzanak erre a kincsre. Terebélyes fasor nőhet az ablakuk alá, ha vigyáznak rájuk.De nem találtam módot rá.
Az apai nagybátyám, Csala Ferenc gazdatiszt volt az egyik gróf birtokán, és ő ültette a Pápától kivezető utak szélére a csemetéket, amelyek mára gyönyörű összeboruló koronájú fákká nőttek. Aki csak utazik azon az úton élvezheti a lombsátor alatti út kellemes hűvösét.Áldják az ültető nevét. Ő már régen meghalt, nem is tudják az emberek, ki tervezte meg a fasort, de élvezik munkája hasznát.
Az idén tavasszal az egyik kis fácska kidőlt. A mi utcánkon foghíjas lesz a fasor. Ha a többi is ki nem dől.
Olyan kár, hogy ennyire érzéketlen a világ. Mit lehetne tenni ezekért a hátrányos körülmények között élő kis fákért? Nem tudnánk segíteni rajtuk?