Ki tudna megérteni egy kislányt, aki alig él, hiányzik neki az édespja, és már nem is emlékszik a régi ételekre, Ki tudná elképzelni azt az életet, amelyben szósem eshet fűtésről, az ablakok helyén dróthálós ipari üvegen szűrődik be valami fény. A mindennapi élelem előteremtése akkora erőfeszítést jelent, hogy abba bele lehet őrülni. Láttam az édesanyámat roskadozni a terhek alatt. El is mondta nekem, hogy nem bírja tovább. 7 éves voltam.
Abban az esztendőbenis eljött a Karácsony. Nem számíthattunk semmi ajándékra, de más nagyon kiéheztünk a zünnep örömére. Az elmúlt karácsony elveszett és más kívántuk az ünnepet.Atestvérem 3 éves volt, és szánkót szeretett volna kapni az angyaloktól, és meg egy hajas babát. Kutattunk a szobában, de a karácsonynak nem éreztük sem az illatát, sem a fényét. Anyuka látta rajtunk az izgalmat, és oda ültetett az ablak elé. Énekeljetek, és az angyalok elhozzák az ünnepet. Majd meglátjátok, hog így lesz!
Egész nap énekeltük a Mennyből az angyal-t, és már nagyon elfáradtunk az éneklésbe, de angyalok nem röpködtek felénk.
Estére alig hittük el, hogy anyuka igazat mondott az éneklésről, meg az angyalokról.
Egyszercsak kopogtattak a rozoga konyha ajtón. A bácsikám érkezett hozzánk körülményes utazás után, és ezt mondta:
"Faragtam ennek a kisfiúnak egy szánkót, ne érezze, hogy nincs itthon az apukája! Boldog karácsonyt!" A tastvérem talán soha nem örült annyira egy ajándéknak, mint akkor annak a szánkónak. De hozzám még nem jött el az én angyalom. Kicsit hitetlenül vártam. Aztán megjött. A nagynéném hajas babát hozott és apuka nevében is boldog karácsonyt kívánt.
Azóta tudom, hogy az angyalok hallják az énekeinket, örömöt szereznek, elűzik a félelmet, éppen úgy, mint akkor, régen Betlehemben.
Nagyon szép írás, köszönöm! Kár, hogy már nincs meg az a baba...:)
VálaszTörlés