Nem egyszerű dolog egyedül utazni olyan hosszú úton, mint Malmő Budapest. Kértem a jó Istent segítsen meg, mert egyedül félnék. Sok apró jelét adta a meghallgatásnak. Egy pót csomagot erősítettünk fel a bőröndömre, amire nem volt garancia. De a testvéremnek csomagoltunk bele, fontos dolgokat. Kértem, ne vesszen el. A kézi táskám 11 kg volt, ekkore terhet nem tudok felemelni. Kérten, hogy ne legyenek lépcsők, és legyen valaki aki segít le és felemelni a csomagom.
Nem volt lépcső sehol. Egy fiatal svéd fiú meglátta a tétovázásomat és megkérdezte segíthet-e. Végig kisért a segítőkészségével az úton.
A csomagról lejött a táska, de mégse veszett el, mert a kötelék összetartotta a két csomagot.
Nagyon köszönöm jó Istenem, hogy meghallgattad a kéréseimet!
...tök jó:)
VálaszTörlésolyan jó ilyenekre visszagondolni, nem? - nekem is sok ilyen élményem lehetett (volna) már, csak sokszor nem figyeltem oda ilyen "apróságokra". ezért nagyon jó, szerintem, hogy leírod...
puszi!