Délelőtt meglátogattuk Gunt, Majken sógornőjét egy idősek otthonában. 93 éves, ágyhoz kötött, és kiszolgálásra szorul. Az időse háza és az othhonok apartman jellegűek, és minden ápoltnak három váltásban saját gondozója van. A folyosókon antik bútorok, festmények és használati tárgyak, ezeket az elhúnytak hagyatékából gyűjtötték össze. Kis életképeket raktak össze belőlük.Gun a saját gyönyörű bútoraival rendeztette be a lakását. Szobrok, festmények, finom porcelán készletek, és szőnyeg csodák . Kis kanapé, fotelek, hímzett díszpárnák, és sok, sok virág.
Egy állítható ágyon feküdt, régi hercegnői tündökléséből csak a környezet maradt, ő már egy jelentéktelen kis idős nénike, de azért nagyon örült nekem ls emlegette a magyarországi utazásaikat. A szüleimet nagyo szerette és sokat beszélt róluk. Aztán jöttek az ebéddel, lazac kapormártással, és édesség. Gun nem akart enni, csak panaszkodott és sírt.
Nehéz megérteni, még akkor is, ha unalmas és fárasztó lehet ágyban tölteni a napokat. De ha egyszer látta volna a mi időseink helyzetét, talán máskép örülne a szép otthonának és a tökéletes kiszolgálásnak. De most többet panaszkodik, mint amit elbír a családja. Szegény Gun!Megkapott mindent az életben de nem tanult meg tűrni. Bizony nem is könnyű! Vígasztalgattam, de azt hiszem teljesen reménytelenül. Nem gondolom, hogy valaha is látom még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése