Vörös szilvalekvár

Szombaton nagy öröm ért. A testvérem meghívott a telkére, Zebegénybe. Fenn a hegytetőn tanyázik, ha ideje és benzinre valója van. Az idő egy édes kis unokával kapcsolatos, a benzinár meg a nyugdíjjal. A Dunakanyar szépségét alig lehet leírni, szigetek, kanyarok, öblök váltják egymást, ahogy a kanyarban tekergő öreg Duna hozza viszi a hegyek hordalékát. A kis szigetecskék ligetes, fás pihenőt jelentenek az evezősöknek. A távolban, de nem messze, a Börzsöny, a Duna bal oldalán a pilisi hegyvidék, a Dunakanyar hegyeinek változatos képe.Mire elértük Zebegényt, gyönyörködtem a visegrádi várban, és a gondozott falvacskák útjaiban.Most nem tértünk be a városkába, de már egyszer megnéztem Kós Károly gyönyörű templomát, és Szőnyi István múzeum-házát. Az egyik hegycsúcson trianoni emlékmű áll, egy magyarokvezére Turul madár.
A sok látnivaló után jól esett a hűsölés a teraszon. A testvérem a méteres gazzal dolgozott, és pedig negtörtem egy jókora zacskó diót.
Délután szilvát szedtünk, inkább a földről, mint a fáról. A szilvát ugyanis ponyvára rázzák le, és azt viszik az üsthöz. A mi lehetőségünk egy jókora kosár volt, amit gyorsan teleszedtünk.
Vörös szilva termett azon a fán. Csodálatos gyümölcs!
Itthon aztán nagy lelkesedeséssel kezdtem kimagozni. Ez a szilva nem magvaváló. Még akkor este megfőztem egy menetben, és ezt ajálhatom mindenkinek. A friss, előkészített gyümölcsöt jénai tálba téve, egy 8-10 perces programra beteszem a mikróba. Amig felforr, készül a következő adag. Így, egyszer felfőzve, tettem a fazékba, lecukrozam és egy pici NÁ-tettem bele. Vasárnap kora reggel átpaszíroztam, és így rövid forralás után, zselésítő porral megbolondítva, üvegekbe öntöttem.
Szerettem volna templomba menni, és igyekeztem a munkákkal. 21 kisebb üveg lekvárt kaptam.
A vörös szilvalekvár fényes, kocsonyás, világítóan borvörös színű, remegő állagú csoda. Aki ilyet tehet süteménybe, kanalazhat palacsintára, vagy egy kis kanálnyi örömöt benyalhat csak kényezetetés képpen, az csodálhatja a Mindenható teremtményeit.
Egy majdnem elszáradt, öreg fácska egy családnak egész télre adott ízletes finomságot.
Köszönöm a testvéremnek, a fácskának, de legfőképpen a jó Istennek!