Egy teadélutánon ismertem meg Helenát, akinek a képei bekeretezve kint vannak szobám falán. Nagyon tetszenek, és örülök nekik. Most az alkotó művésszel találkoztam.
Helena mesélt az életéről. Csak nagy léptekben, szóképekben tudom elmondani, mert egy tragikus élet kínjait nem lehet leírni, de mivel Isten segítségével jobban lett, és kiutat talált, mégis beszélhetek róla.Sok évig volt gyógyíthatatlan beteg. reménytelensége depresszióhoz vezetett. Valamelyik időszakban rehabilitáción vett részt,ahol isteni kijelentést kapott, hogy vegye kezébe az ecsetet. Úgy érezte, Isten ad neki valamit és elfogadta a lehetőséget. Vízfestményeiben kifejezte önmagát és a hullámzó kedélyállapotát.
Bemutatta ezeket a képeket és elmesélte a történetüket.
A képek egyértelműen a bizakodásfelé mutattak, és a gyógyulás jeleit láttuk rajtuk.
Helena képeit először a rehabilitációs központ karolta fel, és naptárat készített belőlük. Így egy kis kereseti forrás lett a festményekből. Ma képeslapokat fest, naptárakat ad ki és bátorító üzeneteteket ír a képek mellé. Így szolgálja mások javát.Isten segítségével ma egy kis kiadó vállalkozást vezet, amelyből megélhet egyszerűen, és elég erős az akarata, hogy alkosson.
Nem felejtem el az arcát, sok szenvedés árnyékolta a szemét, és halk hangját, amelyben megnyugvás és bizalom volt Isten iránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése