Nem örülne az édesapám, ha megtudná, hogy leírom annak az utazásnak a valószínű történetét, mert nem akart soha beszéni ról. Vagy megfélemlítették őket, vagy az átélt szörnyűségek szorították össze a szívét. de néha elejtett egy szót, fél mondatot, amelyeket hosszú évek alatt összeraktam és megőriztem. Nekem ezek a távoli emlékek jelentették az édesapámat 1944-1948-ig hadifogságban élt szögesdrótok mögött. Sok film mutatja a gulágokat, őt is egy hasonló intézménybe vitték.
'945 januárjában hazafelé utazott egíyvonattal Muraszombatból, ahová szökött katonaként jutott. Nem, ő nem szökött volna meg soha, de lemaradt a vonatról, és így vált azzá. A vonatot eltéryítették az orosz katonák és Románián keresztül a fekete tengerhez értek.
Ott elvették a személyes tárgyaikat, felhajtották őket egy olajszállító uszályra. Apuka a teljes kétségbe esést, összeomlást élte át. Egy fiatal fiú kapaszkodott bele, talán őérte tartotta erősebben magát. Az uszálynak nem volt korlátja. Az olajos horókat lánccal erősíteték egymáshoz, és ő ezekbe kapaszkodott. A többi fogoly azokat karolta át, akiknaek jutott hely a láncon. Így fűztek sorokat, középről kifelé.
Se illemhely, se víz, se ennivaló nem volt a tutajon.
Napokig evezett a szörnyű pokol, hullámzott a tenger, vihar is volt, és a sorok egyre rövidebbek lettek. Apuka egyszer azt mondta, hogy nem is hiszi, hogy tudott gondolkodni akkor, olyan volt, mit aki megőrült.De nem így történt. Isten eszébe juttatta a megtanult biblia verseket és olyan elevenné váltak benne, hogy amikor már írhatott levelet, ő erősített minket ezekkel az igékkel.
Sokszor gondolok rá, ha valamilyen oknál fogva nem tarthatnánk bibliát, hány ige tudna erősíteni bennünket?
Meg tudjuk számlálni, vagy számlálhatatlan mennyiség?
Azért meséltem el apuka történetét, hogy bíztassak mindenkit, tanulja a biblia verseit, hogy betegségben, és más, nem kívánt helyzetben élhessen belőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése