Út Vecsésre

Ma nagyon meleg van. Talán megdönti az évszázad rekordját, mármint a múlt századét. Erről a melegről egy érdekes családi esemény jutott eszembe.A háború után az édesapám hadifogoly volt, és a nagymama, az ő édesanyja eléggé magára maradt. Anyukám gyakran, talán havonta két szombaton meglátogatta, kitakarított, megfőzőtt és némi kerti munkával előbbre lendítette a mama életét. Talán örült a mama, hogy nem valami úrinőt vett el feleségül a fia, mint ahogy szerette volna. Anyuka megfogta a dolog végét, és nem sajnálta a fáradságot. És szívesen tette!
A nagymama rendszerint az ágyban üldögélt és horgolt.A finom terítőket a lánya eladta és ebből a kevéske jövedelemből élt szegény.Nagyon kevés bútor volt a szobában, és a konyhában is csak egy polc meg a tűzhely.Vele lakott a legkisebb fia is, ő nyárra kiköltözött a diófára, ahova egy Tarzan lakot épített magának.Káposztatermesztéssel foglalkozott, a termést megvettek a savanyító kisiparosok.
7-8 éves lehettem, amikor elkezdtünk Vecsésre járni. A meleg juttatta eszembe a kirándulásokat, mert szörnyű volt az út. Pestszentlőrincig villamossal mentünk, az 50-esnek ott volt a végállomása. Onnam gyalog tettük meg a kb 7 km-es utat. Sehol egy fa, egy árnyék nem volt. A testvérem akkor még csak 3-4 éves volt. Anyuka egy kosarat is vitt magával, mert ennivalóval is segítette a mamát. Egy zsebkendőt vizezett be és a testvérem fejére kötötte, nehogy napszúrást kapjon.Nem lehet leírni, mennyire elfáradtunk. Amikor megérkeztünk, anyuka elkezdett takarítani, én meg ügyeskedtem, polcpapírt vágtam a mamának. A konyhai polcokat én tettem rendbe. Este mentünk haza, akkor már nem égetett a nap, de a lábunk megdagadt, mire haza értünk.
Ez a nagymamám gyönyörűen tudott mesélni. A szomszéd asszonyok ott ültek az ágya mellett és ámulva hallgatták a mamát.Lehet, hogy egy kis  "mesélőkét" örököltem tőle. Ha így van, akkor gazdagon megajándékozott a vecsési utak fáradalmaiért!
A nagymama címe: Vecsés, Apaffy utca 39. De már régen elköltözött a szebb hazába. Hiszem, hogy ott vár!