Szeretek babákat varrni. Már kislány koromban is varrtam babákat. A templomunkban a magam fajta csitri lányok egész évben varrtuk a kicsiknek, hogy kaphassanak karácsonyi ajándékot. Aztán megmaradt a babavarrás varázsa. Az unokáim is kaptak a szerencsétlen, kissé csúnyácska fajtából, bár én szépnek akartam őket varrni. Egyszer hajat is varrtam a fejükre. Az egyik kislánynak szőke, a másiknak barna, és a harmadik vörös lett a babája. Én ugyanis nagyon szeretem a vörös hajú gyerekeket. Az iskolánkban az én szárnyaim alatt nőttek a vörös hajú kicsik. Mellettem nem csúfolhatta őket senki..A vörös hajú baba nem sikerült. Úgy nézett ki a feje, mint egy kis őrültté. Ki akartam dobni, de a kisunokám magához ölelte a sajnálatra méltó alkotást és ezt mondta:
" Az én gyerekemet nem dobhatod ki! Szeretem!"
Hát ennyit a felnőttek és a gyerekek szívéről!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése