Egy kedves emlék jut eszembe ilyenkor ősszel. Látom az édesapámat és az édesanyámat hazafelé jönni a Bosnyák téri piacról és nagy, tele kocsikát vonszolnak tele paradicsommal. 20-30 kg lehetett benne. Minden évben befőzte anyuka az évi szükséglelet, amiben a főzésre és a "csak úgy megivásra" szánt paradicsomlé is benne volt.Úgy készült a lé, hogy összevágva megfőzte a gyümölcsöt, és azután átpaszírozta. Még forrón. Megörököltem anyuka paszírozó szitáját, amiben egy hengert tologatott fel s alá, amíg a massza süreje is átfolyt. Ügyesnek kellett lennie, mert a szerkentyű nem segítette a folyamatot, neki kellett préselni.
Az üvegbe tett, felfőzött lé egy ruháskosárba került sokad magával és akkor betakarta őket pokróccal nagy párnával. Ezt nevezték száraz dunsztnak.Egész évben finom házi paradicsomlét használt a paradicsomos krumpli, a -káposzta, töltöttpaprika felöntéséhez. Minden nagyon finom volt! Hiába keresem azokat az ízeket a saját főztömben, hiányzik belőlük a házi ivólé íze.
Én is segítettem a befőzésben, nem volt nehéz munka. Felvágtam a friss gyümölcsöt, kevergettem a fazeket, vagy lekötöttem az üvegeket. Vékony házi spárgával kötöttük le, nem használtunk gumit.
A legnagyobb élményt a hatalmas, két kézbe való paradicsom jelentette, amelyet széttörtem, és úgy ettem ki belőle a velőt. Manapság divatba jött az apró, koktél paradicsom, amely aranyos ki bogyóka, de nekem még a csodás, érett, hatalmas gyümölcsök gondolata is gyönyörű emlék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése