Reggel elolvastuk a Mai Igét. Jó volt hallani újra, hogy Isten tudja a csillagok nevét és az egémet is. nevemen szólít, amikor beszélni akar velem.
Majken nem látja olvasni az Igét, és nagyon megható volt hallani, hogy marasztal, mert olyan jó hallani az Isten üzenetét.
Erre a napra időzítették az Üdvahadsereges asszonyok látogatását. Este jönnek tizen tizenketten.Nagy tiszteletben tartom ennek a közösségnek a misszióját, mert ők elmennek és felkeresik a drogosokat, a bárokat, az iszákosokat, és akár a hátukon is, de kiviszik őket arról a helyről. Megetetik, tisztába teszik és segítik őket a változáshoz. Egyszer szemtanúje voltam, hogy Stockholmban Thomas cipelt egy narkós fiút a vállán. Akkor ő még csak 16 éves volt.És ez néha életveszélyes küldetés volt!
Végül nyolcan jöttek el, Igével és virággal köszöntötték Majkent az új otthonában, és engem a látogatás alkalmával.Lehetőségem adódott, hogy beszéljek a barátságunk kezdetéről,és a háború okozta szenvedésről. Egy órán keresztül figyelmesen hallgattak.
Egy CD-t kaptak tőlem ajándékba, amelyen svédül meséltem el a gyermekkorom főbb eseményeit.
Azóta megkeresnek emailen és beszámolnak a hallgatás közben átélt érzésekről. " Mi ezekről nem is tudtunk!" Nálunk azt jelentette a háború, hogy hétvégén nem vehettünk benzint!" Hallottuk, hogy a német repülők húznak felettünk, szálltak Norvégia felé bomba terhükkel, és mi aggódtunk, hogy esetleg itt is ledobnak belőlük. És tudtunk arról a vonatról, amelyik finn gyerekeket mentett ki a finn övezetből titokban, éjjel,az Északi Sarkon keresztül. Féltettük a gyerekeket."
Szeretettel gondolok rájuk, az esti beszélgetésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése