Egyszer nagyon sok alma termett az almafánkon, de apró volt, mint akinek nem jutott elég táp.Az édes piros almácskákat sajnáltam megrothadni a fán, vagy a földön, kitaláltam, hogy aszalt almát készítek. Akkor még élt az édesanyám, aki nagy barátja volt minden takarékos ötletnek, és felajánlotta, hogy segít hámozni. Sokat dolgoztunk vele. Tálcákra, gyúródeszkára terítettem a szeletelt almát és a nyári tűző napra tettem. három nap alatt csodás aszalt almánk lett.
Egyszer ugyanígy gombát is szárítottam, vargányát, de abból nem volt olyan sok. Megtörve sokáig ízesítette a levesünket, és a gombát én találtam az erdőben. Mekkora kincset jelentett nekem.
A szilva aszalásnak már története van. Muraszombatban egy nagy gazdaságban nyaraltunk, ahol a gazdáéknak sok gyümölcsfája volt. Az udvaron több hatalmas szilvafa állt. Ponyvákat terítettek alájuk és lerázták a szilvát. Az, ott helyben, mindenféle emberi munka nélkül néhány nap alatt megaszalódott a tűző napon. Akkor kosarakba szedték, és kezdődött előlről a művelet. Így aszaltak meggyet is. Amikor eljöttünk tőlük megajándékoztak egy zacskó szilvával.
Náluk ebből főzik a szilvásgombócot, tehát egész télen lehet enni, és egy kicsit megbolondítják, mert este pálinkába áztatják a szilvát, hogy megdagadjon újra.Felhasználás előtt flambírozzák, vagyis meggyújtják a szilvalét, és kiégetik belőle a szeszt.Nagyon fínom gombócot ettünk náluk.Az unokám, Orsi, a múlt héten neki látott egy láda almát meghámozni. Aszaláshoz készülődött. Majd megírom, mire ment a két ici-pici gyerek mellett a láda gyümölccsel.Tiszteltem az igyekezetéért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése