Lócikára várva

Hancsikám szeretett volna egy kis horgolt takarót, mert neki is készítettem annak idején. Lócikának van mibe furkászni aranyos kicsi ujjait. Már karácsonyra megkapta, pedig csak február végén érkezett.  Meséltem a régi babaviseletről, mert unokámnál dobozokba rendezve várta a kicsit a sok gyönyörű babaruha. Az én régi készletem a 4 ingecske és a 4 rékli meséje elég bizonyíték lett a világ változására. Jót nevettünk, amikor elmeséltem, hogy varrtam a szoknyám alá kettesével a Tetra pelenkákat, mert még Orsika születésekor is gond volt a pelenka beszerzése. Így hoztam át Komarnoból a kis unokám pelenkáit. Ő most közel 30 éves. A pelenkázás és a fehérítés története sajnálatra buzdította  az unokáimat, de azt is látják, hogy itt vagyok, kibírtam, nincsen semmi baj. A pólyázás is megért egy misét. Gumipelenkában feküdt a kötők alatt a kisbaba. Most Lócika akár szökdellhet is a fiús kis nadrágban és cipőcskében. Hát az 54 év nagy idő!
Aznap, amikor Hancsika  bement a szülőszobába, már semmi mást nem csináltam, imádkoztam érte, sok más rokonnal és baráttal együtt. Tudtam, hogy ennél többet nem tehetek értük.
Mert Istennél van az élet, az Ő ajándéka a gyermek, és a vala kapcsolatos össze boldogság.
Nekem nagyon sok örömet adott a gyermekeimmel. Hálás vagyok érte és az unokáimért, meg a 3 kis dédunokáért! Pirkóért, Tardiért és Lócikáért. Isten éltesse őket sokáig!

Tanulság

Soha nem gondoltam az első szüléssel kapcsolatos sok, sok gondomra. Nem lázadtam a körülmények ellen, és nem zúgolódtam. Mások is nagy szegénységben éltek, és én az anyukám nyomorúságához hasonlítva nagyon gazdagnak tűntem. Fiatal voltam és reménykedő. Nagyon kértem a jó Istent, ajándékozzon meg egy gyermekkel és meghallgatott. Gyönyörű és egészséges kisfiúval ajándékozott meg. Hálás voltam érte.
Csak most, amikor az egyik unokám várta a kisbabáját, az azóta megszületett Lócikát, elém állt az az időszak és az összehasonlítás kihozta belőlem az elfolytott keserűséget. Sok "miért" jutott az eszembe, amire nincs felelet. Vagy mégis van? De mostmár nem szabad vele foglalkozni, a drága kis dédunoka a legszebb felelet.
És ebből a történetből azt a tanulságot vontam le, hogy az igaz gyöngyöt is fájdalommal, életveszéllyel hozzák a felszínre, szegény és gyorsan kimúló életek adják a világnak, hogy maradandó értékükkel szépítsék az emberek életét, akkor nekem, aki életet adtam a fiamnak, semmi nehézséget, rossz körülményt, magányt, elhagyatottságot nem kell a szívemre venni. A gyermek az igazi kincs!  

Szomszéd kislány balesete

A korházból hazamenet egyedül voltam a kisbabaámmal és a saját fájdalmaimmal, és megpróbáltam összeszedni magam. Egyszer csak segélykiáltást hallottam az ablakunk alól.nem gondoltam komolyan a bajt, csak amikor nem szűnt a jajgatás, akkor határoztam el, hogy kimegyek és megnézem, mi történt.
Egy körfolyosós házban laktunk és a sarokban, vagyis s közvetlen szomszédunkban a 13 éves kislány jajgatott. Már nagy tócsa vér volt alatta, és a csuklójából sugárban dőlt a vér. Majdnem összeestem a látványtól, de tudtam, most sok múlik rajtam. Egy hokkedlit vittem ki, hogy leüljön, egy pohár vizet, hogy nyugtassam, egy konyharuhát és egy fakanalat, hogy elszoríthassam a felső karját.
Attól a perctől kezdve én kiabáltam, hogy mentőt, mentőt hívjon valaki. Senki nem hívott, pedig a szomszédoknak volt telefonjuk. Sajnos nekünk nem volt. Imádkoztam Istenhez, mert a vérzés gyengült ugyan, de nem tudtam egészen elszorítani. Az elvérzés veszélye állt fenn.
Egyszer csak a barátnőmet véltem felfedezni az üvegezett lépcsőházban, és gyorsan kiáltottam neki, ne is jöjjön fel, hanem hívjon mentőt, mert nagy a baj. A mentő pillanatok alatt ott volt, hármasával tették meg az utat a négy emeleti lépcsőn, és azonnal elkötötték a csuklóját. Bevitték a korházba, és összevarrták az ereit. Este hazajöhetett.
A becsapódó üvegezett ajtót szerette volna megfékezni a kezével, de a huzat erősebb volt mint ő. Az ablak üvege eltörött, és elvágta az ereit.
Az a furcsa a történetben, hogy attól kezdve a jó szomszédi viszony elfüstölt és még a köszönésemet sem fogadták.
De én a mentősök dicséretére emlékszem, "Megmentette a kislány életét!"
Két élet, a kisfiamat akkor kaptam nemrégen, Juditkát pedig 13 éves korában.

Incike segít

A családból sokan meglátogattak, és így egyszer Incike is eljött Tokodról. Amikor meglátta, milyen nagy szükségben vagyunk, mert én nem emelgethettem a kicsit, magamat sem tudtam ellátni, hát még babát. Zsombika akkor esett át egy tüdőgyulladáson,/ az ajtó miatt / Visszaesett a fejlődésban, mozgásban.A sógornőm azt kérte, adjuk oda neki a gyermekünket néhány hónapra, ezalatt az idő alatt a kisfiúnk megerősödik, és én is jobban leszek. Hét végeken meglátogathatjuk őket. Neki már volt 3 gyermeke. Soha nem tudom meghálni neki, hogy akkor segített, mert igazán nem tudtam, mi lesz velünk.
Aztán el kezdtünk  hét végeken utazni, és akkor megláttam, milyen szépen gondozzák a gyermekemet, sétáltatják, kint alhat a kertben, játszanak vele és nagyon szeretik.Megerősödött, kicsit hízott, és szépen elérte a megfelelő szintet.
Nekem is erőt adott, hogy láttam a fejlődését.
Itthon magamra kellett vigyázni, ami nem volt egészen könnyű. Amikor már nem voltak dréncsövek bennem. tanítottam, nem kaptam betegállományt, bizony halálosan fáradt voltam. Az egész élethez!
A műtét után már többet nem volt epegörcsöm, de alig tudtam valamit enni.
Most ahogy visszatekintek, megköszönöm a jó Istennek, hogy ebből a szörnyű nehéz helyzetből kihozott és pár hónap múlva jobban lettünk.

Az a fránya epekő

Talán két hét telt el szülés után, amikor epegörcsöt kaptam. Azt mondták, hogy olyan test helyzetben feküdt a kisbaba, hogy elmyomta az epémet. Az első epegörcs négy hónapon keresztül naponta kétszer visszatért és nagyon megkínzott. Legtöbbször délután kettőkor jött rám és este fél tizenegykor. A délutáni rosszullét idején egy partvissal kopogtam az ablakon, hátha valaki észreveszi és bejön segíteni. Éppen olyankor szoptattam is.
Már ősz volt és még mindig kínzott az epegörcs, amikor gyszer olyan rosszul lettem, hogy elveszítettem az eszméletemet. Kértem a férjemet, most azonnal hívjon orvost, mert meghalok. Akkor jött egy orvos, és beutalt korházba. Zsombival egy pár napig az édesapja volt, meg az édesanyám segített sokat. Aztán megoperáltak. 32 kövem volt. A műtét nem sikerült valami fényesen,de lehet, hogy akkorra nagyon súlyos lett az állapotom.
Amikor hazamentem, nem volt ajtó a lakásunkon. Éppen akkor renoválták a ház ajtajait. December volt. Persze megfáztunk, és nagyon betegek lettünk. Csak a jó Istennnek köszönhetem, hogy megmaradtunk egymásnak, a kisfiam, meg én.

1958 nyara

Amióta Zsombi megszületett, tudom, hogy junius közepén hűvös van, esik az eső, és kicsit visszatér a kora tavasz. Azóta figyelem ezt az időjárási érdekességet és minden évben bejön.
A szülés után  pár nappal hazamentünk és megkezdődőött az anyukás életem. A legszebb része a szoptatás volt. Igaz órákig eszegetett, jókat szundítva közben, de addig is az ölemben volt és én boldogan öleltem magamhoz. Aztán elővettem az angol líra kincses háza címú könyvsorozatot, és amig őkelme komfortos vendéglátásban részesült, én megtanultam fél tucat gyönyörű verset. Neki mondogattam a Lee Annácskát, meg a Szívem John, szívem!- kezdetűeket, Tudhatta a Holló-t is meg sok egyebet.
Ketten voltunk egész nap, és nagyon szerettük egymást. Besütött a nap a déli fekvésű szobába és a kisbaba a szobában napozott.
Este jött az édesanyám, segített füröszteni. Szegény hajnalban kelt, nagyon nehéz munkát végzett, és utána futott hozzám. Érdekesen fürdettük, mert kamillateát is főztünk, meg hipermangánt is szórtunk a vízbe.
Nehéz munka volt a teknő, a fazék víz a vödör emelgetése, és a mosás. A pelenkákat ki kellett főzni ahhoz, hogy a lehető legfehérebbek legyenek. többször is öblítettük,és a száraz pelusokat kivasaltam.
Nem volt könnyű, de mindenki szerette a mosolygós kisbabát és tele voltunk örömmel, amelyet ő árasztott ránk.

Hogyan vártam a kisfiam?

Egy újabb dédunoka születése felidézte bennem az első kisbabám születésének történetét. Azt gondoltam leírom Hancsikának, hogy az édesapja születése, a várás és a fogadás hogy is történt. Nagyon elevenen idáződtek fel az akkori események.
44 tíz éves fiút tanítottam abban az esztendőben. Június 12-re voltam kiírva , és mire eljött a nagy nap én levizsgáztattam a gyerekeket, megtartottam az évzáró ünnepélyt, ahol szülők is jelen voltak, magírtam és kiosztottam a bizonyítványokat, és másnap elmentem szülni. Az egész terhesség alatt talán kétszer voltam ellenőrzésen, de ez csak papír forma volt, és a babaruha vásárlásához kellett. 4 db kisinget, pólyát és 6 db textil pelenkát vehettek a bababoltban, természetesen fizettem értük.A kötött rékliket, 4-t a szakszervezet utalta ki. Ez segély helyett volt. Kiságy helyett egy kis Mózeskosatrat kaptam a tanítványaimtól Gyönyörű kis bambusz ágyacska volt, nagyon szerettem.
Egy kis fateknőt vettünk a vas és edényboltban, dugóval működött és egy tíz literes bádog fazékban melegítettem a fürdő vizet. Vödörbe eresztettük a vizet és a falikútba öntöttem. Akkor egy szoba konyhás társbérletben laktunk, a negyedik emeleten, plusz fél emelet. Lift nem volt.
A körülmények ellenére a kisfiam szép baba volt, egészséges és nagyon- nagyon boldog voltam.
Istennek adtam hálát a gyermekemért!

Tüzes vasaló

Csütörtökön volt a lányom születés napja és megigértem neki, hogy az IKEÁban eltöltünk néhány órát együtt. Választhat valami kedvére való ajándékot is. Ez az IKEA- szerelem onnan adódik, hogy gyermek korában csodálatos élményeket szerzett kint Svédországban, aztán évtizedekig nem tudott elutazni, és még most is csak álom formájában gondolhat rá, de az IKEA itt van, és kicsit pótolja a régi álmokat. Az indulás előtt nagy kavar volt nálam, varrtam, jött a pedikűrös, késett, izgultam, stb. Aztán elindultam, és nagyon jól éreztük magunkat. Hazafelé, a buszon vágott az agyamba, hogy a vasaló zsinórját nem húztam ki.
Az izgalmam tetőfokán már elveszítettem mindent, a szoba berendezésem elégett, a több száz könyvem is megsemmisült az asztal alatt, és borzasztó látvány jött elém. Nagyon imádkoztam, mert tudtam, ha ezt valahogy megúszom, az csakis a jó Isten gondviselése által lehetséges.
A lakásba lépve mindent rendben találtam. A vasaló az asztalon volt, a legmagasabb fokozaton várt haza.
Köszönöm jó Istenem, az őrző-védő szeretetet!

Könyves örömök

Most csend van a könypiacon, januárban senki nem vesz ajándékot. Mégis csodálatos dolgok történtek az elmúlt napokban.
Sárika felhívott és nagy dicséretekkel éárasztoott el azÉdenkert mesék című könyvecskémmel kapcsolatban.
Sárika az Akadémiai Kiadó szerkesztője. Olyan szakszerű és gyönyörű véleményt mondott, hogy majdnem elájultam. Ezt a könyvemet ugyanis kicsit félre értelmezve, nem fogadták be értékének megfelelően, mivel a címben a mese szó szerepel. A bibkliát nem szabad mesélni! mondták a véleményt, de én csak hallgattam, mert a lelki ismeretetm nyugodt volt a tiszta forrás tekintetében. Én nagyon szeretm ezt könyvemet, mert olyan lélekbúvár féle írások vannak benne, mégpedig a gyermek lelkek megéléséből.
Le is írta a véleményét, és most el akarja helyezni honlapon.
Akkora lendületet adott ez a komoly bíztatás, hogy újabb tervet szőttem, és el kezdtem írni hozzá novellákat. Most 5 készült el, de a fejemben már alakulnak a többi "mesék"
Tegnap is érkezett valami csoda.Levél Zimbabweból. Egy kedves asszony megkért, hogy küldjek neki egy Virágos katedrám című könyvet, mert nagyon szeretné elolvasni.
Ki beszélt neki róla? Honnan tudott a könyvemről? Stb. Isten akar még használni, biztosan, ezért maradtam életben, amikor mindenki más elment volna a túlpartra. Így élek, munkával és örömmel telik minden napom.

Jönnek a levelek és a csomagok

A levelket elküldtem és kezdtem izgulni. Végül is soha nem kértem semmit, vajon hogy reagálnak rá. Már másnap kaptam a csodálatos válaszokat, hogy persze küldünk, persze kérhetsz bármit, pesze ne csak írj, hanem gyere is hamar. Ilyen aranyosak voltak.
Az első csomag Szlovenijából érkezett, egy nagyon szeretett unokatestvérem lányától. Ő három félét tett a borítékba, sajnos nem megfelelő az árnyalat, de biztosan el fogom varrni. Az ő személyéhez el kell mondanom, hogy az édesapját az anyukám szoptatta, és nevelte egy rövid ideig, csak amikor 42-ben született a tesvérem, anyuka nem tudott az óvóhelyre szaladni 3 kis gyerekkel. Ekkor egy muraszombati kedves család azt ajánlotta, hogy maradjon náluk a kisfiú, és a háború után majd visszahozzuk. Erre soha nem került sor, mert a határokat elmozdították, és ő örökre ott maradt. A nagynéném ott lakott velük egy időben segített a háztartásban és a gyerekek nevelésében, és akkor tanultak meg egy kicsit magyarul, de a csomag elsőnek érkezett egy nagyon megható, szép levéllel.
A finn barátaim nem kapták meg az email-t, mert... nem tudom, finnül írt a posta.
A német barátnőm nem értette az én gyengécske angolomat, de olyan szép levelet írt, hogy nem is kell az cucc. A levél mindent megér.
 A svéd anyag segített végül, amit úgy adtak fel: Ha ennél nagyobb dologra lenne szükséged, akkor is bátran fordulj hozzánk, mert szívesen segítünk.
 A Példabeszédek könyvében olvasom: "Szükségben mutatkozik meg az igaz barát."
Igaza volt Salamonnak. Szeretnék igaz barát lenni!