Elég rossz alvó vagyok, itthon is megtörténik, hogy reggelig le sem húnyom a szemem. Az első éjszaka fáztam. Egy idő után elindultam felfedező útra és meleg takarókat kerestem. A gardrob szekkény felső polcán találtam is, de nem értem el. Erre, arra felálltam, megpróbáltam csendben kutatni. Aztán voltak más gondjaim is. Fájt itt, fájt ott. Nem hagyott aludni. A harmadik éjszaka volt a legnehezebb, mert akkor egész éjjel szólt a rádió. Szegény Májken elaludt, mielőtt kikapcsolta volna. Megparancsoltam magamnak, hogy szót se ejtek róla és nem mutatom, hogy állva elalszom. Arra gondoltam, lehet, hogy a hírek érdeklik, de az is lehet, hogy nagyon magányos és emberi szóra vágyik.
Milyen érdekes, hogy öregségünkre , még ha fáraszt is néha, társaságra, mozgalmas környezetre vágyunk. Emlékszem fiatalasszony koromban sokat adtam volna egy kis csöndért és a nyugalomért. Majken most árulhatna magányt. De ki venne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése