Néhány napja gondozom az unokám törpe nyusziját.Nem vagyok valami ölelgetős állatbarát, de szeretem és féltem őket. Ezzel a nagyfülü kedves jószággal érdekes megfigyeléseket tettem ezen a héten. Ezeket figyeltem meg: Ismerkedett velem. Megszagolgatta a lábam. Amikor észre vette, hogy etetem, bátran jött utánam. Egyik nap alig mozdult meg, amikor reggel meglátogattam a kis árvát. Megijedtem, mert nagyon sokáig mozdulatlan volt. Aztán rájöttem, hogy hiányzik neki a gazdija. Talán duzzogott, vagy fájt a szíve érte.Ha nyitom az erkély ajtót először Bogi szobája elé szalad. Szeretne bemenni. Talán azt gondolja, hogy benn már várják egy kis ölelgetéssel. Nem engedhetem be, mert elbújik az ágy alatt.Ma a nagyszobába jött és a legsötétebb helyre leparkolt. Melege volt.
Vettünk neki friss sárgarépát és almát.Amikor meglátta a zöldséget,kijött utánam az erkélyre. Akkor gyorsan becsuktam az ajtót. Végtére nem maradhatok vele egész este.
Az a benyomásom, hogy szomorú, és hiányzik neki a gazdi. Már csak két nap nyuszikám! Aztán jön a dédelgetés. Addig meg semmi depi! Szóval a nyuszik érző lények!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése