Gondolatok egy haláleset kapcsán

Nem lehetünk biztosak abban, hogy utolsó napjainkban elrendezhetünk minden elrontott ügyünket.Ezért ne halogassuk a rendezést!
Bizonyára vannak fájdalmas emlékeink,amelyekről már azt hittük, hogy nem kínozhatnak meg, de amit nem engedtünk el a megbocsátás folyóján, az annyiszor marcangolja meg a szívünket, ahányszor eszünkbe jut.Ne hordozzuk magunkban a keserűséget!
Vannak megmagyarázhatatlan történések,legyünk készek a rendezésre. Ez sokkal nagyobb próba, mint azt hinnénk.
A megbocsátásra nemcsak a haldoklónak van szüksége, hogy megszabaduljon lelki terhétől,hanem mindnyájunknak. Egyszer mi is átéljük az utolsó óránkat.
Az édesanyák kegyelme a fiaik jóságából fakad.
Meghalt egy édesanya, aki még találkozhatott a fiával, halála előtt. Talán azért nem tudott meghalni, mert várta? Katarzis,és kegyelem.Mindkettejük számára.
Így lehet a gyásszal is tovább élni.
  

Álom kisbabával

Ma éjszaka egy különös álmom volt.A részletekre nem emlékszem, csak a lényegre. Egy édes kisbabát dajkáltam. A baba az ölemben volt,amikor felemeltem aranyosan mosolygott, sőt nevetett. Nagyon szép kis baba volt. nagy kék szemekkel, rövid barna hajjal, és barátságos tekintettel. Otthon érezte magát a kezemben. Valamivel megnevettettem. Hallottam a hangját is. Nem tudnám megmondani, kisfiú volt-e vagy kislány, de ennek nem volt jelentősége álmomban sem.Szerettem a kicsikét és ő is tudta, ezt. Ez biztos, mert egyszer csak azt mondta"Álmos vagyok!" A karomra vettem és egy új, fehét törülközővel betakartam. A baba belesimult a karomba. Ekkor dajkálni kezdtem.
És felébredtem. Azonban ezt az álmot nem felejtettem el, mint a legtöbbet, megismerném a babát, ha elém hoznák, éles jó képet készítettem róla.
Az is különös, hogy sem a gyermekeimmel, sem az unokáimmal nem álmodtam, amikor még nem születtek meg.Ez a kisbaba meglátogatott. Nagyon kedves volt tőle.A mosolyáért hálás vagyok neki. Olyan sok gondja, baja van az embernek, egy ilyen tiszta kis angyal a mosolyával képes letörölni a felhőket a képernyőről.Ez történt velem is. Ma egész nap derült volt az ég és melegfronti hatás érvényesült.
A szívem tájáról.
Köszönöm kis Barackmag!

Karácsonyi ajándékaim

Nagyon szeretek ajándékot készíteni, de szeretek kapni is. Ez a gyermeklelkek tulajdonsága.
Évek óta megajándékozzuk egymást a Ljubljanában élő unokatestvérem gyerekeivel. Két gyermeke él kint családjával együtt, és már hét unokájuk született. Mojca most várja az 5. babát. nagyon kedvesek, hogy beálltak az angyalok közé, és költséges postai csomagban aranyos apróságokat küldenek. Az idei ajándék volt a csúcs! Egy gyerek munka, Matrjoska baba érkezett aranyosan, kézzel megvarrva. Ceruzával rajzolták meg az arcát.Ilyet már nem látni, pedig ilyen játékaink voltak régen.
Szeretném meglátogatni őket, ha a baba megérkezik, és egy hétvégét velük töltenék. Ha ez sikerülne, akkor foltmunka ágytakarót vinnék nekik.
A sok szép ajándék között dédunokás naptár, igés bögre, illatos pipere, ésaranyos kézimunkák vannak. Ezeket mind megőrzöm!
Az ünnepek elmúlnak, az üzenete még sokáig visszhangzik a szívünkben, de nem árt ha valami apróság emlékeztet a "011-es karácsonyra.
Szép volt, családias, meghitt, és örömteli! Köszönöm mindenkinak aki tett érte valalamit!!!!

Karácsonyfánk

Amikor ebbe a lakásba költöztünk, rájöttünk, hogy az élő karácsonyfa nagyobb megpróbáltatást jelent, mint amit elbírunk. Potyog a tűlevél, az egész lakás úszik a száraz "avarban", és a lépcsőházat is takatíthatjuk. Ekkor döntöttünk a műfenyő mellett. Az idei díszítés előtt a férjem felajánlotta, hogy ne legyen karácsonyfánk, neki elege van ebből is. Én még nem akarom leírni az életemből. magam álltam be angyalnak, és szebben diszítettem fel, mint tavaly vagy előtte. Kitaláltam újfajta díszeket, és nagyon tetszett. Közben a TV-ben is láttam karácsonyváró műsort és egészen elolvadtam tőle.Jövőre még szebb fát diszítek!
Nálunk apukám tudta művészi fokozatra emelni ezt a munkát, de anyuka nem is ért volna rá, mert ő sütött főzött. Nekünk nem szabad volt benn lenni és nem is segíthettünk, mert még asszony koromban is "angyal hozta a karácsonyfát."
A régi karácsonyfáinkon angyalhajtól fehérlett a fa minden ága, boszorkányosan csüngtek az üveggyapot szúrós szálai. Az ágak hegyén csiptetős gyertyatartók álltak, és tartották a csavaros, rózsazsínű viaszgyertyát. Este meggyújtottuk. A mi karácsonyfánkat apuka üveg madarakkal telepítette be, és sajnálom, hogy idő közben ezek eltörtek. Volt közöttük gólya, cinege, rigó, meg mások. Fáj a szívem értük.
Abban az időben papírdíszeket készítettünk, nagyon szépek voltak, és szeretném megajándékozni a gyerekeimet egy-egy jólsikerült darabbal, de olyan sok időbe telik egyet is elkészíteni, hogy mindig elmarad. Ilyenkor mondogatom: A jövő évi karácsonyra most januárban kezdek készülni. Lehet, hogy így meglesz minden, amit szeretnék készíteni.
Gyögysorokat fűznék ezzel tekerném körbe a fám, mézesbábokat "hímeznék" és felakasztanám rá, selyem és aranypapírból süniket ragasztanék , amely egy tüskés gömb. Csak úgy csillog!. Ez a régi díszek egyik formája.Ja, és masnit kötök az ágak hehyére. Ez drága dolog, de egyszer van karácsony! És ráadásul, most januárban még nem is kerül pénzbe.
Az apukám lánya vagyok! De nem sajnálom ezért magamat!
 Boldog 2012-es karácsonyt!