Jó reggelt, remény!

Nyár elején lekesen indultam egy NKA pályázaton, amelyre egy lehetséges új könyvem summáját írtam le. Két ok miatt fogtam ebbe a majdnem reménytelen vállakozásba, mert szeretném valamikor összetenni az elmúlt idők rövid bizonyságtételeit, és 365 napra való reményt nyújtani az olvasóknak. Magasztos elképzelés, de nem fűztem hozzá nagy reményt. Úgy gondoltam, ha meg se próbálom, biztos nem nyerek. Hát így se lett belőle semmi, de megpróbáltam. Ezt is értékelem magamban.
Most viszont test közelbe került a másoknak szánt jó kívánság: "Ne add fel a reményt!"
Tegnap egy elég rossz leletet kaptam, és beborult felettem az ég. Milyen könnyen mondjuk másnak, hogy "Nem lesz semmi baj!", de amikor én vagyok próbában, nagy lelki erő kell a hithez.
Az éjszaka nehezen telt, álmatlanul viaskodtam szörnyű képekkel, alig tudtam megbirkózni velük. Hajnalra eljutottam ahhoz a ponthoz, hogy újra átadtam életemet Istennek. Ha Ő meg akar tartani, lehet bármilyen rossz a leletem, úgyis az lesz, amit Ő akar.
Most magamnak írom a könyvet. Jó, reggelt, Magdi! Isten van veled! Bármi történik, az Ő kezében leszel!- mondogatom magamnak, és újra feltámad a remény. Kicsit gyengécske, elég halvány, jártányi ereje sincs, de él és remél.
Egy hónap múlva újra megírom, mire mentünk a leletekkel, addig segítsetek remélni!