Ulla egy kedves régi levelező társamnak az unoka húga. Huldával tavaly év végéig leveleztem, több mit 65 évig. Soha nem láttuk egymást, nem hívott meg, és nem akart jönni hozzánk. Csak írt. Maga készítette a képeslapokat, kivágott dobozfedélből és újság képekből. Nem sok szöveget írt rá, de az szeretetet és együtt gondolkodást hozott. Hulda tavaly 91 éves korában meghalt. Az unoka húga írta meg a halál hírét, és én részvétem mellé megírtam, mit jelentett nekünk a nagynénje hűsége.
Azóta vele levelezek. Ma egy különös levelet küldtem el neki. Leírtam svédül a háborús emlékeimet és ezeket a lapokat beleragasztottam egy gyűjtő füzetbe. Csak négy lapja van, de piros. és zöld, meg a fehér gépelt oldalak. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy fogadja. Tele van hibával, hiszen az én nyelvtudásom igen csekélyke, de hatalmas lendülettel írtam a barátaimnak. Ulla is a barátom.
Milyen jó, hogy a világ minden részében lehetnek barátaink, és megoszthatjuk velük a sorsunkat, akár vidám, vagy néha próbákkal teli. Imádkozunk egymásért és bölcs tanáccsal segítjük egymást.
Majd megírom, mit talált érdekesnek az én halmstadi Ullám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése