Valahol olsatamaz Esze nevet és azonnal Juditra gondoltam, akivel alsó tagozatban jártunk együtt. Az Ilka utcában lakott a Városliget szélén. Az édesapja evangélikus püspök volt. D enekem a rakott szoknyája lett maradandó emlék, mert annak olyan élesek voltak a hajtásai, hogy elszelt volna egy kenyeret. Mindenki csodálta. Megkérdeztük tőle, mit csinál a szoknyájával és elmondta a titkot. Attól fpgva én is úgy vasaltam a szoknyámat, mert abban az időben az iskolai egyenruha, vagy ünneplős, rakott sötétkék szoknya volt fehér matróz gallérral.
Minden hétvégén végig jártam a hiúság útját és a következő műveletet elvégeztem. Minden rakást végig varrtam fércöltéssel, és amikor a szoknya már furulya lett, akkor a a vasaló deszkán kigőzöltem. Még szenes vasalót használtunk.A szoknyára egy vizes ruha, arra egy száraz került, és ezen átvasaltam, lassú mozdulattal. A gőz átjárta a gyapjú szoknyát, és a három réteget jól lelapította. Ha már körül vasaltam az egészet, felakasztottam száradni. Másnapra már elillant belőle a gőz és ott maradt egy élesre vasalt szép kis szoknya. Akkor kihúzhattam a rakásokból a cérnát. Csinos lett a szoknyám!
Sokféle ruhámon volt rakorr rész, eleje, vagy a szoknya alsó harmada. Mindig szépen vasalva jártam, mert anyukám azt mondogatta, hogy a vasalás nem kerül pénzbe, és ha azt a kis fáradságot nem sajnáljuk,ápoltan jelenhetünk meg mindenütt. Ő nagyon adott a külsőnkre, maga is így járt- kelt. Sem a gazdagság nem érdem, se a szegénység nem szégyen, de a rongyos, az ápolatlan, vasalatlan ruha képet ad a jellemünkről.
Hát rajta! Vasaljatok lányok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése