Tegnap a vendégvárás témájáról írtam, mert a napokban svédek látogatnak meg minket. Ennek az apropóján megemlékezem kedves és emlékezetes vendégeimről. Csak azért, mert érdemesnek találom, hogy ne felejtsem el őket.
Egy osztrák üzletkötő, aki olyan elegáns volt, mint egy herceg, minden alkalommal nálunk szállt meg. Szeretett minket. Egyszer csőtörés miatt felbontották az előszoba parkettát, a fürdőszoba beépített kádját, és eleveztek a fal alatt a szomszédék WC-jéig. Ott volt a hiba. Helmut a törmeléken ugrált a szobájába, és lavórban mosakodott, de nem ment el másik szálláshelyre.
Egy francia cimbalom művésznő, nálunk akart öngyilkos lenni. Addig etettem, amig meggondolta magát. Viszont a ropogós fehér ágyneműre feltette a hajó ládáját és a hatalmas bőrőndjét. Nem mosakodott, hanem kölnivízzel pamacsolta magát. Micsoda illat volt utána!
Gyakran előfordult, hogy egy személy kivette a szobát és öten, hatan jöttek vele. Így tett Bogdán is, a lengyel túrista. Árút vittek más országba és féltek a pályaudvaron maradni éjszakára. Kérték, hadd maradjanak. Mindig megengedtem és nem kellett fizetniük a sokadalomért. Évek múlva egy lengyel asszony keresett fel és egy kis ajándékot hozott. Tegyem el emlékbe, mert Bogdán meghalt, de olyan szépen beszélt rólunk, hogy ezért eljött Magyarországra megköszönni a szeretetünket. Emlékezem rá!
Egyszer két orosz veterán érkezett nagy előkészületek után, de tőlük féltem. Naponta megittak egy liter vodkát fejenként. Három nap múlva elmentek "jobb" szobába. Azt gondolták, hogy a háziasszony is benne van a szoba árában. Elvitték a LUX szappanomat.
Orvosok is érkeztek, mert a szemben volt a Szabolcs utcai korház, és ott volt feladatuk. Egy Blumenthal nevű orvos évekig szeretett volna jönni, de az új otthonunkban már nem fogadtunk vendéget.
Még ma is nagyon jó kapcsolatot őrzünk Lóréval, és Wölfivel, akik 14 éven át nyaraltak nálunk, de soha nem tudtak fizetni. NDK-sok voltak, és nem kaptak valutát. Először fizettek, de utána a mi "testvéreink" lettek. Később meghívtak magukhoz, és szeretettel láttak el minden jóval.
Évek alatt sok érdekes megfigyelést tettem vendégeim nemzeti jellemvonásáról. Ezek ma már mosolyra derítenek. Arra gondolok, milyen jellegzetességet mutattam be a magyarokról Svédországban, ők hogyan mosolyognak rajtam.Mert az éremnek két oldala van.
Megköszönöm a jó Istennek, hogy megépítettük a kis házat, hogy sok barátot szereztünk, és gazdagabb lett a szolgálat által az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése