Kislány koromban nem gondoltam, hogy a gyűjtő szenvedély is lehet örökölni, pedig ezt a jó-rossz tulajdonságomat egészen biztos, hogy a bakonyi nagymamámtól kaptam. Csak úgy ingyen. Ő nem szevedélytől fűtve járta az erdőket, gombát, málnát, tüzifát gyűjteni, hanem szükségből kellett az eledel a gyermekeinek.
Az én gyűjtögető életem kizárólag haszontalan apróságok rakosgatásából áll, mégis nayon sok örömöt szereztek már nekem a kacatjaim. Az utcán sétálva, sokszzor találok egy pici csokka való virágot.Régem le is préseltem ezeket.Köveket is szedegetek, és néha festegetek rájuk.Jó pofák.
Képeslapokkal egy nagy dobozom van tele, pedig sokat adogattam kis gyerekeknek ünnepek táján. Leporellót ragasztottam belőlük.Volt már manós, mikulásos, angyalos, szentestés, lovas, kutyás kis
könyvük.
A legfantasztaszkusabb kollekcióm a mini üvegek gyűjteménye volt, ezeket a romok alatt találtam. Édes, pici kölnis, parfőmös üvegcsék voltak.
A színes üvegdarabkákat a bombatalálatos Közkedési Múzeum előtt gyűjtögettem, mivel az ólomberakásos ablakai szétszóródtak. Ezek az üvegdarabkák filozófiát tanítottak nekem. A sárga üvegen nézve a világot, csupa napsütést láttam, még az üszkös romokon is ragyogott a fény.A kék üveg a tenger mélyére vitt és találkoztam a vizi királlyal. De nem akart megenni!
Szedegettem csipkebogyót, áfonyát, tobozt, és még sok apróságot, amelyek nekem igazi értéket jelentettek.
Mert a színes üvegek tanítása megmaradt. Válts szemüveget és szebb lesz a világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése