Június utolsó vasárnapján ünneplik meg azt a különleges természeti jelenséget, hogy nem megy le a nap. Éjjel sem. Egy nemzet várja fényre éhesen a világos éjszakát, amikot éjfélkor is be lehet fűzni a cérnát a tűbe. Ilyenkor háromnapos vigadalom vár mindenkit. Néhányszor részt vehettem rajta, és felejhetetlen élményekkel gazdagodtam általa. Az első napon a kislányok kimennek az erdőbe és virágot szednek. Sok féle egyszerű vadvirág nyílik ilyenkor a fák alatt. Kékek, sárgák, fehérek. Vígan vannak a lányok, és mind meg akarja tudni az a fiú lesz-e a vőlegénye, akire gondol. Hét féle virágot tesznek a párnájuk alá, és akivel álmodnak azon az éjjel, nahát az lesz.
A többi virág, mind az összes, ami a kosárban összegyűlt, alkotja majd a koszorút. Kettőt fonnak belőle. Amíg a lányok buzgólkodnak a koszorúval, addig a legények kivágnak egy óriási fenyőfát, lecsupaszítják a törzsét, és egy nagy tisztás közepére állítják.Erre akasztják fel a két koszorút.
A fiatalság népviseletbe öltözik erre az ünnepre, és régi tánccal köszöntik a fényt. Ez a tánc valójában egy körjáték, amelybe mindenki bekapcsolódhat, aki bírja szusszal. A tisztás szélén büfé asztalokon kávé, üdítő, szendvics és rengeteg sütemény található. Ezen az éjszkán nem fekszenek le, és virslit sütnek grillsütőn.
Vasárnap mindenki templomba megy, gyönyörű a népviseletbe öltözött asszonyok, lányok látványa. A nyárköszöntő énekét éneklik frissen és vidáman. Megérkezett a nyár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése