2011. június 12., vasárnap

Játékaim

Olyan nehéz időben voltam gyermek, hogy azt gondolhatná valaki, hogy nem is volt játékom. Hiszen nem lehetett venni és nem is volt pénzünk játékra. El sem képzelhetitek, milyen gyönyörű, és értékes játékokkal töltöttem a délutánjaimat. Nem dicsekvésképpen mesélek róluk, hanem azért, hogy lássátok, a jó Isten gazdag tárházából jut a háború viselt gyerekeknek is játékra. Az édesanyám egy svéd mentő szolgálatnál dolgozott aktivistaként, nem pénzben kapott fizetést, hanem a küldeményből félre tehetett néhány fontos ruha darabot a családjának. Hónap végén megnézték, és elhozhatta nekünk. Néha játék is volt a csomagokban. Ezekből kaptam egy pár darabot.
Ezek a játékminták művészi alkotások voltak, talán nem is árulták őket, hanem bemutatókra készítették. Az eredeti svéd népművészet csodás darabjai voltak. Szóval a babáim festett hintaszéken himbálták magukat, tükrös fiókos komódnál fésülködtek, és működő kis varrógépen készült a ruhájuk. Én varrtam nekik. Kis edénykékben főztem a kukorica kását a kicsinyeimnek, mint a mamám.
Egy faládika rejtette el a szerszámaimat, ollót, horgolótűt, tűpárnát és fonalakat, de ez a varrósdoboz, nagyon sokat érne, ha még meglenne.
Egyszer egy tarsolyt hozott a mamám. Azt mondta, ez jó lesz a sok féle kézi munkádnak, mert annyi rekesz van benne, hogy mindent megtalálhatsz könnyen. Bőrből volt, könnyű és puha. Sajnos, abban az iskolában ahová akkor jártam, mindenkinek minden rendes holmija elveszett. A tarsolyomnak is lába kélt. Sírtam utána. A szép játékok arra ihlettek, hogy magam is készítsek magamnak festett, hímzett, horgolt játékokat, babaágyat, babaruhát. Nagy sikerem volt az osztálytársaim előtt a magam készítette tárgyakkal, és ha nekik adtam, ajándékot hoztak érte. A Weisz Ági mamája két motring fonalat vett nekem, hogy legyen miből horgolnom.Micsoda nagy megtiszteltetés és mekkora kincs volt a fonal!
 Boldogan gondolok vissza a gyermekkoromra, mert nem csak a művészet ragadott meg a tárgyakon kereszül, hanek az alkotó készségemet is fejlesztették.
Majd elmesélem, hogy adtam tovább a tanítványaimnak ezt a "tudományt".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése