Barátaim szeretnének hallani egy kis élménybeszámolót az 1977-79 között eltelt időről. Akkor az USA-ban egy magyar kivándorlók által lakott kis dzsungelfaluban tanítottam magyar nyelvet. Ez a történet kész regény, de most nem írom meg. Ahogy összeállítottam a mondanivalómat, /azért jegyeztem le, mert félek, hogy az élmények áttörik az idő keretét/ kezembe került az egyik osztályom tablója. Egyszerű doboztetőre ragasztották a gyerekek képeit, már akinek volt fényképe és odaadta. De alatta vannak a nevek is, és középen egy mosolygó fiatal tanító néni tekint rám. Ő Janice, ott lakott a faluban a szüleivel együtt,és egy nagy farmon gazdálkodtak. Ő, mint tanító néni és a doktori cím várományosa, /akkor már csak megvédenie kellett,/ naponta megfejt egy sereg tehenet, és készítette a tejtermékeket. Életre való, vidám teremtés volt. Karácsony előtt a vasárnapi iskolás csoportjával meglátogatott, és egy kis kosárban gyümölcsöt hozott. Megérezte, hogy szenvedek a gyermekeim hiányától..
Máskor elhívott a farmra, megmutatta a bocikat és a szabadon legelő csordát.A tehenek elégedetten kérődztek az árnyékban. melegük volt nekik is.Egy alkalommal készített nekem fagylaltot. Soha nem hittem, hogy olyan egyszerűen lehet házilag készíteni. Volt egy duplafalú edénye, a fedőn egy tekerővel. A belső lábosba öntötte a tejet, gyümölcsöket és a cukrot, talán tojást is és tejszínt. Lezárta. A nagyobbik edénybe jégtörmeléket öntött. Azt is lefedte. Mesélgettünk az életünkről, és közben egyre csak tekerte a fagyis edény tetejét.. Egyszer csak azt mondja: Na, kész! -és kibontotta a jeges edényből a krémes, finom fagyit. Érdekes volt nagykanállal meregetni egy fazékból az üdítő krémet Akkor talán éppen 42 fok meleg volt, és folyt rólunk a víz.
Most nézem a tablóképet és arra gondolok, megkeresem Janicet a Facebookon, talán felvehetném vele a kapcsolatot. Vajon, megvannak a tehenei? Szeretettel gondolok rá és közös tanítványainkra.
Janice, köszönöm a veled töltött idő emlékeit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése