Nagyon szeretek gyertyát ajándékozni.Sokféle gyertyát lehet venni, és mindnek más a hangulata. Szinesek, illatosak, faragott mintájúak, belsejében leégő csodák. Sokáig eszembe jutottak azok az emlékek, amelyeket nehéz időben kaptam az élettől, hogy nagy lelki erővel ajándéknak tekintsek rájuk.Megpróbáltam.
Óvodás kislány voltam, amikor az ablakokat sötétkékpapírral be kellett ragasztani, hogy semmi fény ne találjon utat kifelé. Berepülések idején rejtőzködött a város.Néha egy vékony fehér gyertyát égettünk, de csak a legszükségesebb ideig. Szerettem elfújni a lángját. Aztán pincébe kerültünk, és sokáig kellett ott maradni. Nagyon sötét időszaka volt az életemnek, de ez a sötét nem csak arról szólt, hogy nem égett a villany.Amikor szétlőtték a transzformátort és az áramszolgáltatás megszűnt, egy gyertyát gyújtott az anyukám.Ültünk a heverő szélén, lóbáztuk a lábunkat, és én figyeltem a gyertya lángját.Olyan bátorító volt a fénye! Aztán leégett csonkig és nem volt több gyertyánk.Bár sok ember lakott kényszerűen az óvóhelyen,mindenki sötétben üldögélt.Vártuk valaminek a végét.A bombázások, a géppuska ropogások, a robbanások és házomlások végét, meg az éhezés, szomjazás, álmatlanság és a félelem végét. Aztán egyszer eljött az is. Mire kikerültünk a friss levegőre, már alig éltünk.
Hetek múlva gyertyával játszottunk a házbeli gyerekekkel. Meggyújtottuk, és lementünk vele a pincébe. Aki bátor volt, az elfújhatta, és ott kószálhatott egyedül a sötétben.
Kísértett a múlt, de akkor már csak a felejtést gyakoroltuk.Akár hiszitek, akár nem, komoly feladat volt ez a játék.
Amikor a díszes asztalon meggyújtom a díszes gyertyákat, már csak ritkán jut eszembe a szomorú emlék. Helyette gyönyörködöm a láng sziporkázó fényében, élvezem az ünnepi hangulatot.
Áldott fényesség! Elűzi a sötétet, és jó kedvre derít.
Ezért adok ajándékba gyertyát.Hadd vigye a fényt és az örömet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése