Szőnyegmosás

Lehet, hogy nem értitek, miért is írok erről a témáról. Minek? Ki mos ma már szőnyeget? Hát nekem kellene, mert a szobámba fehér ronygyszőnyeget vettem az IKEÁ-ban és már látszik rajta, hogy nem elég friss. Majd valahogy megoldom. De ezzel a témával kapcsolatban, eszembe jutott az a felejthetetlen élmény, amit a Balti tenger északi partján láttunk. "Szőnyegmosás", lehetne a címe. Ouluban, egy híres finn kikötő városban, a tenger partján szőnyeget mostak az asszonyok. A vízbe bádoghordókat eresztettek , és abban álltak Egy széles deszkát tartott a víz, talán lába is volt a tenger homokjában és arra terítették a rongyszőnyegeket. A tenger vizével mosták, és gyökérkefével sikálták. Nem is kellett hozzá mosószer, szép tiszta lett. Így mondták. Amikor készen lett a sok szőnyeg,/ mert finnek otthon szövik a szőnyegeket és az egész lakást beborítják vele/ kiterítették a parton felállított szőnyegszárító rudakra. /Nekünk ilyen volt a poroló az udvaron./A szőnyegek ott maradtak. Másnap, vagy amikor megszáradt, hazavitték.
Csodálatos élmény volt a északi égbolt alatt a tengerben sikáló asszonyok látványa. Vígan voltak, érdekes meséket mondtak egymásnak, és ringott velük a hordó.
Néhány kérdés vetődött fel bennem: Nem viszi el senki a szőnyegeket? Hogy lehet a tenger vizében mosószer nélkül mosni? Hogy másztak a hordóba? És hogy jöttek ki? Kik találták fel ezt a környezetkimélő mosást? Hogy bírták a asszonyok a hideg vizet, vagy mindnyájan reumások?
Sok gyönyörűséget láttunk akkor Ouluban a kislányommal, például a piacot, temérdek hallal, sajttal és virággal, meg a rénszarvas vadászok eladó prémjeivel, a nyírfakéregből font kosarakkal, de a szőnyeges asszonyok valahogy többet jelentettek nekem, mint a megvehetetlen emléktárgyak.
Tanulság volt, ingyen.  
Jöhet a szőnyegmosás!