Volt az életemben két tanév, amkior külföldön tanítottam, és tanítványaim nagy része fekete bőrű gyermek volt.Gyönyörűek voltak! Mivel igen jó a ritmusérzékük nagyon könnyen tanulták a magyar nyelvet. A kiejtésükön nem lehetett megállapítani, hogy nem magyarok. Tökéletesem ejtették a "ty"-t, a "gy"-t, az "r"-t és a többi nehezen ejthető hangot. Szerettem őket és azt gondolom, ők is viszont. Jenifer egyszer beleesett a kagylóval borított udvarba és vérzett a lába. Elláttuk, és ők hálásan köszönték meg. Az iskola összes feketebőrű gyermeke az ajtónk előtt gyűlt össze, és magyarul mondták: Köszönöm! Trisa Hart beszélt legtisztábban,kitűnő tanuló kislány volt.. De tanítottam a leggyengébb matekosokat is, akik igazi kihívást jelentettek. Még számfogalmuk sem volt.De sikerült elérni velük, hogy eljutottak a második osztályba. A jó Isten segítségével értük el ezt az eredményt.
Tanév végén egy kis ajándékot hoztak a gyerekek. Az volt a legérdekesebb, hogy a fekete bőrűek fekete ajándékot adtak.Fekete kontytűt, fekete fésűt, fekete zsebkendőt, fekete agyag cicát, és más apróságot, mindent feketében. Amikor az üzletben összetalálkoztunk valamelyik fekete anyukával, elbújtak a pultok mögé onnan lestek ránk.Ezt nem értettük, de azt gondoltuk, ez jobb így nekünk.Akkor még nem lehetett volna elképzelni sem, hogy egyszer Obama lesz az elnökük.
A jellegzetes ajándékok szívbe markolók voltak, és szeretettel őrzöm az emléküket. A fekete gyerekekét is, meg az ajándékaikat is. Jó lenne tudni, mi lett velük!
Jó volt hallgatni tegnap is!:) sok puszi
VálaszTörlés