Születésnapomra kaptam egy cserép leander virágot. Régóta gyönyörködöm az erkélyeken és kertekben nyíló virágcsodáról. Ha nekem is lehetne egyszer! Most itt ülök az erkélyemen, és minden lélekzetvételét figyelem. Új levélkék, friss zöld hajtás, új ágacskák, mind tele sötét vörös bimbóval. Mi lesz itt, ha elkezd nyílni!
Több mint 30 évvel ezelőtt egy szubtrópusi országban szerettem a virágba. Ott, az autópálya két irányát zöld határ választotta el, végig az országút mentén. Ez a keskeny sáv, az utak kertje, majdnem mindenütt leander sövény volt, és két, három méter magasan dús virággal nyílt. Néhol pampaszfű lövelte az ég felé fehér libatoll jellegű virágcsokrát. Ott fehérlett a leánder füzérek között. Ha elgondolom, hogy a fehértől a sötét liláig mennyiféle színt festett a tiszta kék égbolt alá, kevés lesz a szókincsem.
Nekem nem volt autóm kint, csak akkor élvezhettem a táj szépségét, ha meghívtak egy hosszabb útra, például, vásárolni mentek egy nagyobb városba, de olyankor teleszívtam magam a szépség látványával.
Csak egyet nem értek. Ez az én leanderem úgy iszik, mint egy részeges matróz, de ott az utak mentén ki itatta ezt az örökké szomjas növényt? Lehet, hogy elég volt neki a levegő gazdag páratartalma?
Szeretném átteleltetni, de most még süt a nap, nyár van, hegedülök, mint tücsök. Mi gondom a téllel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése