Tehetség

Már sok éve annak, hogy tanári kiránduláson vehettem részt, és meglátogattunk egy különleges bécsi iskolát. Tehetséggondozó intézmény volt. Maga az iskola is eredeti épületben működött. Hatalmas kerek csarnokban folyt a tanítás, nem voltak osztályok és falak, hanem körbe-körbe vezető négyes osztású boxok. A tanár rálátott a négyes "teremben" ülő gyerekekre, Talán ketten, hárman ültek egy boxban. A tanár külön feladatot adott a gyerekeknek és körbe járva vezette a munkát. Így tanult együtt az egész iskola. Halk zümmögés féle zaj volt a teremben, de nem volt zavaró.A körbe futó tanteremsor közepén egy kerek színpad emelkedett, mert a tehetséges gyerekek ott adták elő tudományukat. Minden tanuló a saját képessége és teljesítménye szerint haladt előre, és lehetséges, hogy például fizikából két évvel is megelőzte az osztály színtet. Külön feladatot kaptak abból a képességfejlesztő témából, amelyben a gyermek tehetségét vélték kiemelkedőnek. A köralakú "iskolát" egy széles folyosó vette körül, ahol a tanulók műveit állították ki. Hatalmas festmények, szobrok és más kütyük voltak elrendezve, hogy bárki lássa, milyen zseni az alkotója. Igazán érdekes volt!
Aztán elgondolkodtam a dolgon. Mi 42-46 -os osztálylétszámmal tanultunk.Kerestem olyan tehetségcsírákat magamban, amelyeket azért nem tudtam kihozni magamból, mert nem volt hozzá megfelelő körülmény. Kerestem, kerestem, de nem találtam ilyet. Sőt azt kellett megállapítanom, hogy olyan képességek birtokába jutottam, amelyekről nem is álmodtam. A körülmények pedig igazán nehezek voltak. De másként ment a tanítás.
Hálás vagyok tanítóimnak, hogy figyeltek rám, és mindannyiunkra, a nagy létszám ellenére, és kifejlesztették bennünk azokat a jellemvonásokat és képességeket, amelyeket Isten rejtett el bennünk. Pedig gyakran még tankönyvünk se volt, értem ez alatt az első osztályt az olvasás tanulással, és a történelem tanulást a Rákosi korszakban. Akkor ugyan lett volna tankönyvünk, de nem is vehettük elő, mert a tanárunk az igazságot akarta tanítani nekünk.
A tanítói munkámhoz azt a tanulságot vontam le ebből az iskola rendszerből, hogy a tehetség kimutatkozik "iskolacsoda" nélkül is, és a fejlesztéséhez inkább "csoda" tanító kell, mint különleges körülmény.
Ha nem is voltam ilyen tanító, de tudtam, milyen szeretnék lenni, és megpróbáltam segíteni a gyerekeknek azzá lenniük, amilyennek Isten teremtette őket. Talán néha sikerült is!