Elég régen történt, amikor a fa tetéről szedtem a fehér cseresznyét. Soha nem felejtem el!
Tahiban a szomszédaink mindig felkinálták, szedjek a dúsan termő fáikról cseresznyét. Nagyon megköszöntem, és sietve mentem a kosarammal, vagy a vödörrel. Az egyik kedves szomszédunknak fehér cseresznye fája volt, óriásira megnőtt, és rengeteg gyümölcs termett rajta. A hatalmas koronájáról nehéz volt leszedni a termést, ezért mindig sok gyümölcs elpusztult. Ráadásul a fehér cseresznye gyorsan romló, de igen édes fajta.
Egyik évben is meghívtak cseresznyeszüretre és boldogan fogadtam el az értékes ajándékot. Volt a családnak egy 8 fokú létrája, és én örömmel mentem fel rá. Egészen a fa tetején álltam a vödrömmel, és egy esernyővel, mert az eső is megeredt. Csodás cseresznye volt a fa tetején. Szedtem, szedtem boldogan. Olyan magasan voltam ég és föld között, hogy átláttam a telkünkre, ahol az édesanyám üldögélt a teraszon és kötögetett. Közben énekelt, mint mindig.
Akkor úgy gondoltam, egyszerre több áldást nem is kaphat az ember a jó Istentől.Együtt volt minden: anyuka, az énekével, unokák, a szeretetükkel, az áldást hozó eső, meg a cseresznye, az édes,és illatos.
Amikor télen felbontottam a finom cseresznye dzsemet, éreztük az ízében a nyári boldogságot.
Milyen jó, hogy amikor már elfogy az erő, elmennek a barátok, és kipusztulnak a legmagasabb fák is, a jó Isten szeretete megmarad. Meg a szép emlék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése