Gyíkocskák

Szombaton elég hűvös idő volt, esőre állt. Az IKEÁ-ba tartottunk, ami már kimondva is élmény, és ha az ember évek óta csak álmodozik róla, akkor különösen az. A szomszéd ház gyepén várta a boldog szép napot egy kedves gyík házaspár. A díszes,- gondolom a hím,- türkiz kék foltot viselt a szeme körül, a másik, -gondolom, a nőstény- egyszerűbb ruhát viselt. Széttárták a kecses kis lábukat, szinte megölelték az anyaföldet, úgy szívták magukba a föld melegét. Valamikor, valahol azt olvastam, hogy az indiánok a gyíkot tartják a Föld Anyjának. Egyszer kaptam egy plakátot, amelyen egy gyík éppen szüli a földet. Nagy erővel nyomja ki magából a kissé tojásdad alakú " gyermekét", a mi bolygónkat. Abban az évben a tanítványaimmal a kihalt őslakók életét próbáltuk megismerni. Az "Őshonos népek művészete"-ről kiállítás nyílt és megnéztük az osztállyal. Ott kaptam a képet, és ki is tettük az osztály falára.Mennyi elképzelés született már a teremtéssel kapcsolatban! Nekem elég a Biblia tanítása, minden betűjét elhiszem, de elgondolkodtam, hogy juthatott eszébe a primitív népeknek a gyík, mint ősanya. Ez a kihalóban levő kis állat minden esetre védelem alatt áll. Valakik szent állatnak tartják, mások csak nem szeretnék,ha kipusztulna a földről.Ahogy álltam és csodáltam őket, megmelegítette a szívemet ez a kedves Isten-teremtménye. Az Édenkert színeit ragyogta vissza, és türelmesen várta a nap fényét.
Ma utána nézek, mit lehet tudni a gyíkokról, és ez a türkiz kaftánú kis gyönyörűség nem szalamandra-e? Tudnátok segíteni nekem?