Egészen biztos, hogy ha a régi gyöngyeim lettek volna a krakkói bőrdobozban, a hamis EL-MŰ munkások nem vitték volna el az ékszereimet. Tavaly augusztusban történt ez a szörnyű esemény, és még ma is sírok, ha eszembe jut, hogy a karikagyűrűm is odalett. Meg sok kedves emléket idéző drága kincs. Nekem az volt.
Gyermekkoromban is voltak ékszereim, azokat magam készítettem saját ötlet alapján. A régi láncaim is drágák voltak, de egészen más okból.
Egyszer az édesanyám egy segélycsomagban egy szép nyári ruhát kapott, de a fazonja miatt nem akarta viselni. Ujjatlan, vállpántos ruha volt, boleróval. Különleges selyemből varrták, és rám éppen illett. Nekem adta. Fekete alapon apró fehér virágok nyíltak rajta. Nem igazán tudtam, való-e nekem ez a szín, de nem azt a világot éltük, amelyben válogatni lehetett a színek között. Más ötletet találtam ki. Készítettem hozzá kiegészítőket, piros nyakláncot és raffia övet. Ezekkel már fiatalos lett a ruhám és "menő" lettem.
Este beáztattam egy bögre fehér babot, ami reggelre megpuhult és megráncosodott. Akkor a bab két csíralevele között átfűztem egy szál cérnát. Addig húztam a tűre a babokat, amíg elég hosszú lett a lánc. Hagytam száradni, és akkor körömlakkal befestettem.Csillogó piros nyakláncom lett. Kétsorosra fűztem és nagyon örültem neki.
Raffiaövet is készítettem még azon a délutánon,- ha jól emlékszem szombat volt, és vasárnap már fel akartam venni a ruhát-. Anyuka gyúródeszkájába szögeket vertem, egyik végébe is, meg a másikba is kb 8-10 db-t
Rákötöttem a felvető szálakat, és beszőttem a keskeny csíkba a keresztszálakat. Hamar készen lettem vele. Az övet is megfestettem a maradék lakkal.Csatt helyett egy raffia zsinórral kötöttem össze a derekát.
Csinos lett az új ruhám, és büszkén viseltem a piros kiegészítőkkel.
Ha ennél drágább ékszereim nem lettek volna, akkor most nem kellene siratnom az elvesztett emléktárgyaimat, de jegygyűrűt is lehetett volna készíteni fehér babból? Vagy máshol van a baj gyökere?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése