Tele van a szívem örömmel, mert tegnap újra felfedeztem, hogy milyen gazdag az én kedves hazám. Kislány koromban még tudtam. Amikor egy szem krumplit sem lehetett kapni Budapesten, a nagymamám fűzfakosárban küldte nekünk a pirosbélű körtét, a szívkrumplit, a fehérszemű, pattogatni való kukoricacsöveket, és az édes céklát.Neki mindig volt, mit adjon, mert olyan gazdag földön élt. Csak elvetette a kendermagot és nyár végére szőhette a kendervásznat, amikor már zsákban volt a krumpli, a répa és a cékla. Halomban várta a kukorica a morzsolást és az éhes libákat. Azok kicsit többet is kaptak, mint amennyit szerettek volna enni, de szép nagy hízott májat adtak a mamának. Aztán, az erdő!
A mamám kincsestára!. Kora reggel kötényébe szedte a csiperkét, a vargányát, meg a többit, volt ebédre való, meg a piacra. Köpülője vajat vert, máktörője édes, friss mákot. A mama olyan gazdag volt, amilyen gazdagságot lassan elfelejt az én boldog népem. Vetett és megtermett az eledele. Szőtt és nem kellett ruhát vennie. Szült és volt 12 gyermeke.
Tegnap azon a földön jártam, ahol az agyag selymes, a hegyekben kincs lapul. Hogy milyen ügyes kezű munkások lakják ezt a vidéket, azt Herenden láttam meg. Átlátszó porcelán, áttört falú vázák, kecses szobrok kerültek ki a kezük alól. Királyi ajándéknak való szépségek. Ott termett minden, azon a földön, a földpát, a kaolin, a homok, meg a művészet. Hát nem gazdag az én hazám?
Büszke voltam, mert a Welsi hercegnek olyan nászajándékot küldött a népem, amelyet mindenki meg fog csodálni a palotájában. Viktória mintás étkészletet.
Amíg kihúzott háttal csodáltam a magyar ember tehetségét, arra gondoltam, kötelezővé kellene tenni az ország minden lakójának, hogy kiránduljon Herendre. Hogy ők is kihúzzák magukat, és felemeljék a fejüket, hiszen mindnyájan ennek a kincses országnak vagyunk a gyermekei. Csak vetni kell, szőni és szülni, mint a nagyanyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése