Már néhány hete játszom a lehetetlennel, és az internet segítségével angolozgatok. Akárhányszor rákattintok a napi leckére, eszembe jut gyermekkorom angol tanulása. A Vakok Intézetébe jártunk alsó tagozatban, mert a Damjanich tanítóképző épületét lebombázták, és ez az iskola adott egy emeletet nekünk.Mi a biológia szertárban kaptunk helyet. Óriási sas üldögélt felettünk két méteres kitárt szárnyával, úgy féltünk tőle, hogy a tanító bácsinak nem is volt velünk gondja. A legjobb barátnőm édesanyja volt az intézet gondnoka. Ott laktak a szolgálati lakásban.Gyakran játszottunk náluk. Editkét hamar nyelvtanulásra fogta az édesanyja, ez nem is jelentett nagy gondot, mert a tanárok között talált egy kiváló angol tanárt. Ő tanította Editkét. Nagyon fájt a szívem, mert a leghőbb vágyam az angol tanulás volt, de erre gondolni se mertem. Az édesapám hadifogoly volt, és a minden napi eledel előteremtése is nagy gondot jelentett.
Anyukám elég életre való nénike volt, azt tanácsolta, kérjem meg a tanár urat, hogy beülhessek az Editke órájára, meg se pisszenek, nem leszek a terhére. Én meg annyit tanulok, amennyit csak bírok. Mindezért havonta süt neki egy tepsi süteményt. A tanár úr nagyot nézett, amikor előadtam a kérésemet, és megengedte, hogy hallgassam a tanítást. Nem sokáig élvezhettem a tanulás örömét, mert a leckék valamilyen oknál fogva megszűntek.
Az életem folyamán többször neki veselkedtem a tanulásnak, és ma is szeretném gyarapítani icinke-picinke tudásomat, mert nincs annál nagyobb élmény, mint érdekes témáról beszélgetni valakivel, az ő anyanyelvén. Pl. angolul. Élvezem azt a lehetőséget is, hogy elkalauzoljak idegeneket a városban, és közben egy-két kedves szóval megtudakoljam, miért is jöttek hazánkba, mit szeretnének látni, és hogy érzik magukat. Többször sikerült megható beszélgetésbe kerülni túristákkal.
De ez a tudás mégis csak nagyon kevés, és már nem is remélem, hogy sokra viszem. De meg kell próbálnom, mert nem tudnék meghalni sem, ha nem tennék meg ezért mindent.
Szeretném, ha minden gyermek hallhatná az én első órám történetét, és nem csak azért, hogy jót derüljenek rajta. Bár azt is szabad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése