Amióta megszülettem, mindig volt születés napom. Mára jó sok összegyűlt. Jó visszagondolni a régi idők ünnepeire, amelyek annyira különböztek a mostaniaknál, hogy szinte hihetetlenek. Apuka gyönyörű képeket festett a tábori lapra és azt küldte ajándékba. Ez volt az egyetlen, de a legnagyobb ajándék. Még most is őrzöm a 10. köszöntést.Mikor már itthon volt egyszer kaptam tőle egy csokor virágot.Mire hazamentem az iskolából már nem volt otthon,de egy sort írt a virág mellé. Nagyon szép ünnepet szerzett vele nekem. Abban az időben nem volt pénzünk olyan luxuscikkre, mint a csokor virág, de ő mégis fontosnak tartotta, hogy kapjak. Egyszer meghívhattam a barátaimat egy uzsonnára, ami szintén rendkívüli esemény volt az én életemben. Talán három vendégem volt, és anyuka sütött valami kelt kalácsot. Az tette emlékezetessé ezt az alkalmat, hogy a teába nem volt cukrunk és anyuka szilva lekvárral ízesítette. Én meg annyira izgultam a boldogságtól, hogy nekem is lehet "zsúrom", mint a gazdagabb osztálytársaimnak, hogy egy szilvát egybe lenyeltem. Majdnem az lett az utolsó szülinapom. Ha kaptunk, vagy adtunk valamit ajándékba, az csak saját készítésű apróság lehetett. Leggyakrabban bibliajelzőt kaptunk, nekem is volt legalább15-20. A karácsony volt az ajándékozás ideje, már, amikor tudtak venni valamit a szüleim. Ezek az ajándékok kizárólag fontos ruhaneműk lehettek, de én nagyon örültem nekik. Különben nem vártak ünnepekre a szüleim, ha tudtak valamit adni. Örültek, hogy örömet szerezhetnek.
A régi szülinapokból megmaradt egy érzés, talán nosztalgia, talán megszokás, hogy az ünnepelt számára kigondolok egy elkészíthető tárgyat, és azzal próbálok kedveskedni neki. Néha együgyűnek érzem magam ezért, de a gyökerekben ez az életerő mozog.
Az is érdekes hagyomány maradt a családomban, hogy az elhúnytakról megemlékezünk a születésnapjukon. Az édesanyám februárban lett volna 96 éves, az édesapán áprilisban 96. Gazdag értékeket örökítettek rám, több, mint ha pénzen megvehető kincsek lennének.
Mit szeretnél kapni szülinapodra? Mit készítenél anyukádnak ajándékba? Egyáltalán, nem butaság barkács ajándékot adni? Mi a véleményed erről?
Nagyon örülök ezeknek a szép emlékeknek!
VálaszTörlésRemélem, nem butaság a kézműves ajándék, mert mi is ilyet szoktunk ajándékozni. A mostani persze éppen kivétel volt, ami a szabályt erősíti:)
Szép holnapot kívánunk Nektek!
Magduska, nagyon kölönbözően kezdődött az életünk - nekem nem volt gyerekzsúrom, és nem voltam gyerekzsúron soha, de azért sok kedves gyermek-emlékem van. (majd egyszer élőszóban!) Most csak arról, hogy az udvarunk tavasszal tele volt sárga kislibával, kiskacsával, kiscsibével, (nyárra fehérek lettek, és legeltettem "őket"). Volt kiscsikóm, bocim, ez utóbbit én neveztem el "Csucsundrának" (tudod, melyik könyvből!)-bár "ő" hallgatott rá, de a szüleim "normális" nevet adtak neki. - A kiscsikó jött utánam, mint hűséges barát, de azt nem szerette, ha én megyek utána, úgy tudatta velem, hogy kecsesen fölrugott. Nem haragudtam rá sokáig! - És a vadvirágok özönéről is majd szóban mesélek, de az írásod előhozta a gyermekkoromat! Köszönöm!
VálaszTörlés