Ballagás

Április 30-án ballagott Julika unokám és május 2-án el kezdi az érettségi vizsgákat.Szerettem volna valami személyes ajándékot adni a felnőtté váló ifjú hölgynek és addig keresgéltem a szívemben, amíg megtaláltam egy különleges emléket, amelyre néha visszagondolhat majd ha rám emlékezik.
1956-ban voltam 18 éves és ezért annak az évnek az eseményeiből fűztem ballagási csokrot.Néhány időpont, amely azóta történelem lett, de akkor egy jóslat tartotta fogva  remegéshez szokott lelkünket. Januárban megmozdult a föld és és éppen egy konyhaszekrény párkányán egyensúlyoztam egy üres paradicsomos üvegért. Iskolai kirándulásra készültünk, és ebben csak az az érdekes, hogy érettségi évemben még nem ültem buszon és nem láttam a visegrádi várat. Az üveg teánek kellett. Még soha nem sétáltam hóban, és nem ismertem a tél örömeit. Sok oka volt.
Aztán jött a tavaszi árvíz, a szuezi válság, ősszel a forradalom és az orosz megszállás. Ezekről az eseményekről eleven emlékeim vannak, amelyek nagy részét már humorosnak találom. Például anyukám a forradalom hírére 30 kg sót vett, nehogy mégegyszer előfordulhasson velünk, hogy hónapokig sótlanul együk a főtt krumplit. '45-ben ugyanis így történt. Már könnyezek anyuka izgalmain, mert amit tett értünk a háború idején az több volt, mint amit el lehetne képzelni. Nem elég hozzá a fényes fantázia és a történelmi ismeret. Abban az esztendőben kérte meg a kezem egy kedves, okos, hívő fiú és én boldogan mondtam ki az igent. Október 21-én tartottuk meg az eljegyzést és december 16-án az esküvőt. Regényes történet két szerelmes fiatal életének első idejéről, amelybe benne van a kijárási tilalom, a meserlövészek cél tévesztett akciója és az orosz tank kísérete a Lenin köruton.Hát ezekről írtam kicsit részletesebben, és melegebben, mert még mindig átforrósodik a szívem, ha visszagondolok akkori magunkra és a hitünkre. Abban az évben érettségiztem, 11 tantárgyból és minden tantárgyhoz egyenként 20 módszertani tétellel. Isten segítségével sikerült. Állást kaptam és kiállították a munkakönyvemet, amelyben fogadalom is szerepelt a szocialista hazához. Ugye, milyen humoros lett az egész?. De nekem ez volt az egyetlen életem!
Nem világ vége volt, amikor 18 éves lettem, csak a gyermekkorom ért véget, kissé romantikusan és nagyobb részt remegő szívvel. Elballagtam az én személyes élet útamra. De hát ezzel így vagyunk mindnyájan, nem?