2011. május 15., vasárnap

Pihentében is megád...

Ma délelőtt a templomban ezt a zsoltárt énelkelte a kórus: "Pihentében is megád minden áldást annak, akit szeret az Úr!" Majdnem sírva fakadtam, annyira meghatott, pedig én is énekeltem sokszor életemben. Mégis.
Szorgos kislány voltam és igyekeztem mindig kitölteni az időt hasznos, fontos és szívet melengető dolgokkal. Próbáltam bájos holmikat varrni, kedves állatokat készíteni, és jóízű sütiket sütni. Azért írom a "bájos" holmikat, mert az esetlenség, a gyenge pontok gyűjtő neve. Olyan buzgó mócsing féle voltam tanulónak is, meg tanítónak is. Otthon se akartam lemaradni magamtól.
Az utóbbi években ez már nem megy. Sokat pihenek, kényszerből. Ilyenkor lelkiismeret furdalásom van. Eszembe jutnak a fontos, a hasznos és a bájos dolgok.
Ma délelőtt választ kaptam Istentől. Pihentében is megád minden áldást. Köszönöm Istenem, hogy így szeretsz!
Azért mégis legyetek szorgalmasok, ameddig bírjátok erővel!

1 megjegyzés:

  1. Drága Magduska! (mióta megtudtam a könyvedből, hogy édesanyád így szólított, bocsánat, hogy azóta így szólítalak) - Azt írtad: majdnem sírva fakadtam... No, én ma délután igazán sírva fakadtam, először a Pali bizonyságtétele hatott meg, akkor még csak könnyeztem - azután Emese bizonyságtételén már sírtam (meghatódás, bűnbánat, új elhatározás, minden volt bennem) - te tudod miért, és megérted... Nagyon áldott, gazdag Üzenetünk volt ma! -
    Mire ezt olvasod, születésnapodra ébredsz, testvéri szeretettel köszöntelek Füle Lajos négy-sorosával - Címe: Testvérek
    Nincs köztetek, kit ne csodálnék!
    Testvérek vagytok! Köszönöm.
    Titeket látni is ajándék,
    veletek járni is öröm!

    VálaszTörlés