Szombaton Vasvárra kirándultunk a gyülekezettel és megtekintettük a Domonkos rendi kolostort.1249-ben alapították, de már régen nem laknak benne szerzetesek. Az egyik szobát interaktiv helyiségnek alakították ki, ahol régesrégi szerszámok, használati tárgyak álltak, és kezünkbe foghattuk őket. Az egyik kisfiú a sisakot húzta a buksijára. Jól nézett ki a kis vitéz. Az egyik sarokban egy vetélőre tekerték a színes gyapjú fonalat, és én azt mondtam a barátnőmnek, hogy ez a tiloló. Hol homályosodott el a régi idők kender termesztésének eleven élménye? Mikor fakult meg a kérges kezű drága nagymamám mestersége ennyire, hogy a szerszámait is összetévesztem? Ezzel az írással kérek bocsánatot tőle.
A Bakonyban egy parányi földön kendert termesztett a mama.Aratáskor akkora kévéket kötött a méteres növényből, amekkora elfért egy markában.Biztosan nehéz volt kihúzni a gyökeres növényt, ha azt mondták a műveletre, hogy nyűvik a kendert. A kévéket egy mocsárba temette, amit kenderáztatónak hívtak.Néhány napig rothadt a kender fás,kemény szára. Ezután hazavitte(!) és a kerítés mentén felállítgatta a kévéket, hogy megszáradjanak. A kévéket forgatta is, mert mindegyik oldalnak törhető száraznak kellett lennie.
Ekkor vette elő a tilolót. Törte, törte a kenderszárakat, amíg csak selymes szálak maradtak.Porzott a száraz kéve, és hullt az ezüstös törek a földre.A kócos szálakat a gerebenen fésülte meg. Húzta, csapkodta teljes erejéből az engedetlen kenderkócot, hogy egyszercsak fényes, síma szálak maradjanak a kezében. Rokkához ült és a lába a rokka forgásáról gondoskodott, a keze meg a cérnát pödörte. Mennyit kellett sodornia a szálakat, hogy egy orsó cérna elkészüljön! És mennyi pénzt lehetett vele megkeresni? Annyi cérnát pödört a mama, hogy a keze teljesen megmerevedett. Kis, bütykös, marokra-merevedett keze volt. Cipócska a rokkához görbült, én meg azt hittem, hogy egy kicsit púpos szegényke.
A pápai vargák és a suszterek szerették az ő cérnáját, mert síma volt, könnyen varrtak vele.
Mit meg nem adnék egy spulni mama-sodorta cérnáért!De ő régen meghalt, nem maradtak meg a szerszámai, sem a konyhai eszközei, sem a szövés-fonás kellékei.
De ha kenderzsák kerül a kezembe,- manapság divatos a rusztikus anyag,- akkor forgatom a kezemben, és a szívem azt súgja, hol van ez attól, amit a te mamád szőtt a maga-termesztette kenderből!Mert abból akár vitézi vászonköpeny is készülhetett volna! Vagy csuha a domonkos rendi szerzeteseknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése