Már nem tudom neki személyesen megköszönni mindazt, amit értem tett, de írásaimban olyan elevenen szerepel, mintha velem élne ma is, illetve él is, mert csak az hal meg, akire nem gondolnak. Ő pedig pillanatonként velünk van.
Egyszerű néni volt, de sokféle Isten-adta tehetséggel. Ezek közül a család szeretetét szeretném kiemelni. A háború alatt két hónapig nem volt semmi ennivalónk. Nem tudom, hogyan tartott életben minket. Apukám eltűnt a háború alatt, de anyuka olyan hittel tudta, hogy él, és hazajön, hogy az ajtót sem zártuk kulcsra, hogy azzal se teljen az idő, ha bekopog. Csodával határos módon teremtett élelmet számunkra. Addig soha nem evett egy falatot sem, amíg mi ettünk. Sokszor nem maradt neki. Megkötötte, megvarrta a ruháinkat, és kis herceget és hercegnőt varázsolt belőlünk a tehetségével.
Aztán négy és fél év után hazajött a mi drága apukánk és amit anyuka tett érte, azt talán meg sem érti senki. Megpróbálta pótolni szegénynek az elvesztett éveket. Hitte, hogy sikerül.
Az ő hite alapozta meg az enyémet, és olyan tulajdonságok épültek a lelkemba, amelyet kevesen mondhatnak el. Mindent átadott, amit tudott, találékonyságot, ügyességet, alkalmazkodó készséget, gazdálkodó gondolkodást és hűséget.
A jó Isten akkor áldott meg legjobban, amikor a Tóth Mária, Horváth Józsefné kislányának teremtett meg engem.
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Legyen békés nyugodalma szent országodban!
Meghatódva olvastam Édesanyád köszöntését. Nagyon szépet, és igazat írtál róla, mert áldást, békességet hordozott, és ajándékkal volt tele a szíve. Milyen érdekes, hogy nevében két nemzetséget hordozott. Tóth és Horváth nevű anya nevelt téged olyan nagy hazafivá, amilyennek megismertelek: a legnagyobb magyarrá! (természetesen Széchenyin kívül, de őt nem ismertem!) Az én édesanyám Szikora Júlia - Nóvé Lászlóné, szintén nemzetségek nevét hordozó volt. (Lehet, hogy ezért? - többek között ezért értjük meg egymást ennyire?) Én is hálás vagyok Istennek édesanyámért, nagymamámért!
VálaszTörlés